Mátyás

A hét portréja: Al Di Meola

2008.07.21. 00:00

Programkereső

"A 60-as években ha nem úgy játszottál, mint Eric Clapton, Jimi Hendrix vagy Jimmy Page, nem voltál senki. Legalábbis a középiskolában, ahová jártam" - idézi fel gyerekkorát az olasz származású gitáros-zeneszerző, aki eleddig hatmillió eladott lemezzel büszkélkedhet.
74ecea51-b540-4f10-b475-2ec6a2b62c67

"Beatles és a Ventures helyett jazzre, bossa novára és klasszikus stílusra oktatott a tanárom, így az osztálytársaim nem tudtak mit kezdeni velem. Érdekelte őket, amit csinálok, de irigykedtek is rám” - így folytatódik az emlékezés.

Al Laurence Dimeola 1954. július 22-én született Jersey Cityben. Első hangszere a dob volt, amit nyolcévesen gitárra cserélt. 1971-ben beiratkozott a bostoni Berklee College of Music-ba, három évvel később már Chick Corea Return to Forever nevű formációjában zenélt. Három lemezük a modern jazz történetében kiemelt jelentőséget foglal el, ám nemcsak zenekritikusok és vájtfülű jazzrajongók vásárolták az albumokat, amik a stílus képviselői közül elsőként bejutottak az amerikai lemezeladási listákon a Top 40-be. Al Di Meola szólókarrierje 1976-ban, a zenekar felbomlásával kezdődött; első lemezét még abban az évben kiadta (Land Of The Midnight Sun). A 80-as években John McLaughlinnal és Paco de Lucíával zenélt a Trióban, 1985-ben pedig megalakította a Al Di Meola Projectet. Érdeklődése igen nyitott: eleinte a fúziós zene és az elektronikus gitár lehetőségei izgatták, kísérletezett a MIDI-vel, a 90-es években pedig az akusztikus gitár és a világzene felé fordult. Csak néhány név, akikkel dolgozott: Stanley Clarke, Jan Hammer, Stomu Yamash'ta, Paul Simon, Stanley Jordan, Aziza Mustafa Zadeh, David Matthews.