Szilárda

Kis népek, nagy őrültségek

2008.12.03. 00:00

Programkereső

Szerencsére a nemzetméret és a bevállalósági hajlam közötti összefüggésre vonatkozó megállapítás nem tekinthető axiómának, annyi bizonyos, hogy a finn Sväng és a cseh Tara Fuki a trendeket nem követi. Elég a felállásokat említeni: egy szájharmonika-kvartettről és egy csellóduóról van ugyanis szó.

Mondhatnánk, hogy Magyarországon ismert együttesekről van szó, hiszen a formációk jártak már nálunk (a Sväng 2005-ben adott egymás után két koncertet A zene ünnepén, illetve a Kultiplexben, a Tara Fuki pedig 2001-ben és 2002-ben lépett fel a győri Mediawave-en), de azóta mindkét zenekarral nagyot fordult a világ. Turnéztak Európában és egyéb kontinenseken (a Svängnek például Japánban van meglehetősen masszív rajongótábora), begyűjtöttek jópár díjat meg jelölést, és persze folyamatosan adják ki lemezeiket. Egyrészt azért, hogy a két zenekar megalakulása ne vesszen a múlt ködébe, másrészt mert mindig akadnak – és akadjanak is! – új érdeklődők, talán ideje felfrissíteni az együttesekre vonatkozó ismereteket!

ed62e446-4a39-4762-af5f-f1666b4285ee

Ha időrendben haladunk, a cseh lányokkal kell kezdenünk. Andrea Konstankiewicz és Dorota Blahutová a brnói konzervatóriumban találkoztak, és 2000-ben megalapították a Tara Fukit, az egyesek szerint skandináv, másoknak japán hangzású névre hallgató csellóduót. Első albumukat egy évvel később vették fel. A Piosenki Do Snu lengyel nyelvű számai eredeti szerzemények, a különös nyelvválasztást pedig két dolog indokolja. Az, hogy mindkét előadó családfájának van lengyel ága, és az, hogy Dorota Blahutová szerint a lengyel magán- és mássalhangzók lágyabbak, mint a csehek. Második lemezük, a Kapka 2003-ban, harmadik, az Auris (jelenése valami olyasmi, hogy Hallgasd figyelmesen!), amelyen tablától a pakisztáni kanjiráig "vendéghangszereket" is használnak, tavaly jelent meg. A dalok többnyire utazás közben, koncertközi szünetekben, éjszaka születtek, mindez a hallgatóban enyhe lebegésszerű érzést kelt, mintha a racionális és a tudattalan közti mezsgyén sétáltatnának. Melankolikus folkpop zenéjük különös, nagyon feminin költészet. Freud díványán sokat fekvő nyugat-európai kritikusaik ezt a furcsa, könnyed-szomorú hangulatot nem haboznak arra a konfliktushelyzetre visszavezetni, hogy hősnőink 1972-ben és 1975-ben születve gyerekkorukat a kommunizmusban töltötték, a poszt-kommunista évekre esett tinédzserkor, a jelenben pedig kapitalizmussal kell küzdeni vagy épp barátkozni. Lelkük rajta…

Körülbelül ilyen belemagyarázásnak gondolják az idén ötéves finn Sväng tagjai azt, ha őket a szájharmonika lehetőségeinek kiterjesztéséért dicsérik. Mert a helsinki Sibelius Akadémián létrejött szájharmonika-kvartett tagjai semmi mást nem akarnak, csak magukat és a nézőket szórakoztatni. Hogy ezt pont szájharmonikával teszik, ugyanolyan véletlen, mint az, hogy nevük svédül azt jelenti: megfordulni. A megalakulás egy vizsgának köszönhető, amelyen improvizációt és saját szerzeményeket kellett bemutatni Eero Turkkának. A harmonikásban akkor már motoszkált az ötlet: mi lenne, ha a román népzenét és a szájharmonikát valahogy összehozná. A gondolatot tanára, a szájharmonikából Finnországban először doktori címet szerzett Jouko Kyhälä igen támogatta, sőt arra buzdította, hogy a darabot egyenesen szájharmonika-együttesre komponálja. És azonnal az akkor még csak leendő formáció tagja lett. Eero Grundström szintén az akadémia padjait koptatta, és nem volt nehéz rávenni, hogy csatlakozzon. Már csak egy basszusharmonikásra volt szükségük. Az első jelölt túl elfoglalt volt, a másodiknak tárcsázott, Pasi Leino, aki Raimo Sirkiä zenekaraiban már jelentős tapasztalatot szerzett, ráért, és kezdődhettek a próbák. A Román szvitből harmincperces kis kompozíció kerekedett, a vizsgáztatók elismerően bólogattak, a négy fiatalember pedig együtt maradt, és egy évvel később, 2004-ben megjelentették saját darabokat tartalmazó első lemezüket, amit idén követett a második. Csupa érzelmi hullámzás mindkét album, de a tangóval, szvinggel és északi dallamokkal kevert balkáni ritmusoktól robbanó férfienergiával telítődik. Saját bevallásuk szerint azt a dinamizmust, ami az ütősök hiánya ellenére is megvan a darabokban, nyállal, fújással, izzadsággal és rossz viccekkel azért lehet pótolni.

(2009. december 9. 19:30 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - Sväng (Finnország); Tara Fuki (Csehország),
Tagjai: Eero Turkka (kromatikus és diatonikus szájharmonika), Eero Grundström (kromatikus és diatonikus szájharmonika), Pasi Leino (basszus-szájharmonika), Jouko Kyhälä (harmonetta, kromatikus és diatonikus szájharmonika); Andrea Konstankiewicz (cselló, ének), Dorota Blahutová (cselló, ének))