Szilárda

Brácsatánc

2009.01.21. 00:00

Programkereső

Avagy: A népzene-feldolgozás magasiskolája, Lakatos Róbert módra. A közelmúltban mutatta be új albuma zenei anyagát a Rév Zenakar.

Lakatos Róbert és a Rév

Ünnepélyes és komor hangzású szójátékot választott az együttes az új hanghordozó címéül. Illik a brácsa szomorkás-édes hangzásához, amely egyedi feldolgozásaikban, többnyire a hegedűtől a prímszólamot átvéve, hol elegáns, hol feszes hangulati többlettel színezi át a zseniális érzékkel válogatott szebbnél szebb dallamokat. Lakatos Róbert izgalmas zenei szerkesztései egy pillanatra sem hagyják szabadon portyázni, még kicsikét elidőzni sem a befogadó figyelmét. Kompozícióival teljeséggel birtokba veszi azt és tudatosan vezeti a hallgatót, merészen kalandozva a komolyzenei daraboktól a színtiszta népzenei hangzásig és vissza, oly biztonsággal szelve át- és át a határokat stílustól stílusig, hogy az ember csak beleszédül, és boldogan bízza magát e vakmerő fiatalember könnyedén biztos kormányozására.

A zenekar többi tagja is - Hanusz Zoltán, Korpás Éva, Kuti Sándor, Lelkes Tibor, Mester László, Oláh Attila, Takács Ádám - mesteri játékos és előadó. Lakatos Róbert játéka és szó szerinti vándorlásai a zenei stílusok közt, a zenekar egészét befogó higgadtsága és derűssége, mint dirigensi mivoltát meghatározó magatartás, azonban szemlátomást lenyűgözi a játékostársakat is. Megható látni, ahogy egy-egy belépésre váró zenésztárs arcát nem az a bizonyos színpadi rutin-mosoly, hanem valódi érzelmek lengik be. Az alkotásról, a kifejezés szándékairól, elvekről és fontosságukról a zenekar lelkét képező művészházaspárt, Lakatos Róbertet és Korpás Évát kérdeztem.

Fidelio: A hagyományos népzenei felálláshoz szokott fül számára a brácsa prímhangszer szerepe úgy hat, mintha fejbe kólintanák: Hékás, a jó zene nem ismer határokat!

Lakatos Róbert: Attól különleges az egész, hogy a brácsa vezeti a zenekart, más hangulatot ad a zenének, melankolikus a hangja, egy oktávval lejjebb szól, mint a hegedű, ezért számomra sokkal természetesebbnek hat.

F: Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója igen szívhez szóló ajánlást írt a CD-hez, amelyben találón zenei stílusok közt kormányzó hajóhoz hasonlított téged, s rajta feleséged Korpás Éva maga a zászló. Ez mennyire igaz az alkotás területén rátok?

LR: A kompozíciókat magam találom ki, és a próbákon a fiúkkal közösen dolgozzuk ki, de például a CD - Kelemen Laci szerint - egyik legsikerültebb darabja, a két szováti népdalt feldolgozó Csillagtalan setét éjjel esetében értelemszerűen nagy súllyal játszik bele a végleges hangzásba Éva éneklése, hiszen arra épül maga a feldolgozás. Az elején vele együtt mozog a kíséret, később sokkal inkább önálló szólammá erősödik.

Korpás Éva: E feldolgozás első változatát egy szomorú apropóból, Kaszás Attila temetésére készítettük el, bár nem ugyanezekkel a szövegekkel. A jelenlegi forma is őriz valamicskét e szomorú aktualitásból, s valóban, aki csak hallja, könnyeket csal a szemébe. Magam is nagyon szeretem ezt a darabot.

F: Szóval, mondhatjuk, hogy ez számodra a legkedvesebb?

KÉ: Mindegyik a kedvencem, amelyikben éneklek. Félretéve a viccet, nagyon nehéz lenne egyet választanom, imádom a szlovákot, a románt, a cigány is ugyanúgy a szívem csücske. Mindegyiket nagyon kedvelem.

F: Nekem így első hallásra - bár a korábbi koncertjeiteken is hallható volt már néhány darab ebből az anyagból - a két csallóközi feldolgozás lett a kedvencem. Az Ej, hej, mit tegyek és a Nem vagy leány, nem vagy, Bartók nagymegyeri gyűjtéséből ismert dudadallamokból készült remekbeszabott összeállítás, és a vásárúti Vontszemű cigányzenekar hagyatékának az összetéveszthetőségig hiteles tolmácsolása nemcsak csallóközi voltomnak köszönhetően kivételesen kedves nekem. Az is nagy örömmel tölt el, hogy e méltatlanul keveset hallott kiváló darabokat a csallóközi illetőségű többséggel rendelkező Rév zenekar stílszerűen a műsorára tűzi, hogy méltán megismertesse a széles közönséggel.

LR: Örülök, hogy így gondolod. Ez olyasfajta vállalkozás részünkről, mint a "nagymester" előtti tisztelgésünk a Potta Géza emlékére című produkciónkkal.

F: És amilyen egy másik különösen szép gesztus, amellyel a tehetséggondozásban veszitek ki a részeteket. Júliusban Zsigárdon, Kaszás Attila szülőfalujában, a Kaszás Attila-napok keretében rendeztetek népdaléneklési tehetségkutató versenyt, a mai lemezbemutató koncert pedig egy a szintén Potta Géza emlékének szentelt prímásverseny eredményhirdetésével kezdődött.

LR: Tudomásom szerint ez nemcsak Szlovákiában volt egyedülálló vállalkozás. Talán ezért történt, hogy nemcsak szlovákiai, hanem magyarországi versenyzők is beneveztek a vetélkedőre.

F: Az eredményekben is a vetélkedő nemzetközisége, pontosabban nemzetek fölé emelkedése manifesztálódik.

LR: Így igaz. Az első helyezett egy szlovák prímás lett, Michal Noga, aki Kelet-Szlovákiából hozott helyi népzenét, és fantasztikusan játszott. A második helyet a felvidéki Puskó Gábornak ítélte oda a zsűri, a harmadik díjat pedig a magyarországi Kovács Márton és Páll Éva vihette haza.

F: A zsűriben, tudjuk, magad is közreműködtél. Kik voltak a társaid az értékelésben?

LR: Agócs Gergely és Árendás Péter.

F: Ha már a gesztusokról esett szó, visszatérnék még egy gondolatra a nemzetek felettiségre. Úgy látom ugyanis, hogy a személyed egyfajta emblémája lesz a nemzetek közti párbeszédnek, ami a zene nyelvén valósulhat meg. Gondolok itt arra, hogy a Luxemburgi Európai Szólisták tagjaként, és idehaza is figyelemreméltó aktivitású népzenészként, tehetségkutatásban tüsténkedő nagybetűs ZENÉSZként, számodra mi sem természetesebb, mint hogy a koncertre vendégelőadóként meghívd Konrád György brácsaművészt, vagy Herczku Ágit Budapestről, illetőleg, hogy a CD keresztapjának egy nagyon jó barátodat, Ivan Dankót, a Stuttgarti Operaház szóló oboistáját kérd fel.

LR: Ez a szép a zenében, meg minden más művészetben. Nincsenek nyelvi határok, a politika által mondva csinált problémák nem léteznek, csak a közös zenélés öröme. Ezt próbálom előtérbe helyezni az életemben, és mások számára is ezt tudom megmutatni. Viszont nagyon fontos tudni, honnan jöttünk, és hová tartozunk.

F: Ahogy az ember végighallgatja a koncertet, vagy később a CD-t, szembetűnő a szerkesztések izgalmassága, találékonysága, az a bizonyos Rév produkcióiban megmutatkozó zenei szabadság, amit szerintem számos zenész kollégátok méltán irigyel. Úgy gondolom, hogy ebben nagy szerepe van a párhuzamos komolyzenei pályádnak is, amely, ahogy a végeredmény tanúsítja, igazán eredeti módon inspirál a népzene-feldolgozásban, kivételesen nyitottá tesz.

LR: Ezt jól látod. Nem tudnám megmondani, hogy alakulnak ki ezek az elképzelések. Sok jó prímást ismerhettem meg a praxisom folytán, akik a népzenét a hagyományokkal együtt kapták örökbe, és akik közül többen a személyes barátaim lettek. Ahogy én kitalálok egy összeállítást, az valahogy csak úgy jön ebből az élményanyagból, ahogy én jónak érzem.

KÉ: Robi titka a könnyedsége, amivel az egyik percben komolyzenei darabot, a másikban mondjuk Potta Géza nótáit játssza, a lehető legautentikusabb hangzással. Egyszerűen lazán jár át a stílusok közt, nem okoz neki nehézséget, és a zenei gondolkodásában is ez köszön vissza. Szerintem az is közrejátszik ebben, hogy mindig is rengeteg Bartókot játszott komolyzenészként, ami arra inspirálta, hogy a nagyszerű Bartók-feldolgozásokat visszafejtse az eredeti dallamanyagokig, és azokat később kedvére variálja, dolgozza át. Tudomásom szerint nincs is más, aki a komolyzenét és a népzenét egyaránt ilyen színvonalon művelné. A prímások mondják is gyakran, hogy a kettő játéktechnikailag ég és föld. Annak idején, a konzervatóriumi évei alatt tiltották is Robinak a tanárai, titokban játszott népzenét. És végül a komolyzene zárt világát a Rév Zenekarban valamiképpen nyitottságra tudta váltani.

F: A műfaji sokféleség rád is jellemző, hiszen a Rév Zenekar mellett többféle nívós produkció fűződik még a nevedhez, és mindegyik más és más zenei útvonalat követ.

KÉ: Igen. A Tükrös Zenekarban az autentikus népdaléneklésnek hódolhatok, a szólólemezemmel egy modernebb, merészebb hangszerelésű műfajba kirándultam, számomra kedves gyermekdalokat, verseket dolgoztunk fel egy kiváló csapattal. A Rév Zenekar pedig a komolyzenéből a népzenébe való kalandozások színtere. Ami engem illet, nekem nem megy olyan lazán az átállás az egyik műfajról a másikra, pedig mindegyik egyformán kedves a szívemnek.

F: Beszéljünk még egy szót a táncról. Oláh Attila személyében (az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes táncos szólistája) olyan kivételes egyéniségre leltetek, aki, akár énekesként, akár zenészként, akár táncosként, vagy alkotóként gondolkodunk róla, feltétlenül sokat tesz hozzá a műhöz. Úgy tűnik, hogy a táncok időnkénti megszólaltatása a Rév műsorában tudatos koncepció, inkább kiteljesíti, mintsem színesíti a produkciót, és az Oláh Attila által összeállított etűdök egyszerűen káprázatosak. Ahogy a cigányban énekel, és ahogy improvizál a kannán, arról nem is beszélve.

LR: Igen, számomra fontos, hogy a műsorban megjelenjen a tánc is, főképpen mivel Attila is része a zenekarnak. A táncos részek miatt, talán ő kap leginkább szabad kezet az összes zenésztárs közül, hiszen a tánc nemcsak látvány, ugyanúgy hallható effekt is, mint bármely más hangszerjáték. Nagyvonalakban egyeztetjük, mikor jön el az ideje a táncnak, de a kidolgozás teljesen az ő érdeme.