Árpád

Rock, folk, film, opera!

2009.03.09. 00:00

Programkereső

Ha valakinek volt már szerencséje Belgrád főterén Goran Bregovic zenéjére ötszázezres tömeggel együtt mulatni, az tudja, hogy a zenekarvezető-zeneszerző munkásságának csak töredéke a filmzene. Azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy legnagyobb sikereit a mozgóképekkel együtt megszólaló – nyugodtan mondhatjuk – slágereknek köszönheti, amelyek színpadi produkcióiban a mai napig gyakran visszaköszönnek.
27d7ef75-912a-41b3-873e-3ce08a7d9c6a

Goran Bregović jövőre tölti be a hatvanat és bár ez nem látszik rajta, terjedelmes életművét böngészve fejet kell hajtanunk tiszteletet parancsoló pályafutása előtt. Szerb anya és horvát apa gyermekeként született a bosnyák fővárosban, Szarajevóban. Még Tito mesterségesen egyben tartott Jugoszláviájában is mindig boszniai szerb-horvát zeneszerzőnek tartotta magát, a rendszerváltoztatás és a délvidéki háborúk azonban a nagyvilág számára is megmutatták e "groteszk paradicsom" ellentmondásait. A pánszláv eszmény Bregovic muzsikájában ironikusan jelenik meg, az viszont valóság, hogy hangokkal senki más nem tudta ennyire plasztikusan megfesteni a térség viszontagságait, megénekelni az egymásba érő népcsoportok színes kultúráját és a dalok erejével rámutatni az addig csak az egymás mellett élés mintaországaként emlegetett Jugoszlávia rejtett, és robbanásra kész konfliktusaira.

A zeneiskolában hegedűn kezdett tanulni, de a gitár gyorsan közbeszólt és a négyhúrost gyorsan lecserélte az ajándékba kapott hathúrosra. Tinédzser korát meghatározta a rockzene iránti érdeklődése, és már akkor több, helyi együttesben pengette a basszusgitárt. Az életrajz ezen a ponton szépművészeti tanulmányokról beszél, ennek részleteiről azonban hosszabb kutatás után sem tudhatunk meg többet. Talán azért, mert a zenekar-alapítás a főiskolán is mindennél fontosabb volt, még akkor is, mikor hősünk a nyelvészettel is megpróbálkozott. Az itt létrehozott Bestije nevű együttesével Konjic városának egy kiskocsmájában rendszeres fellépők voltak: itt fedezte fel 1969-ben Zeljko Bebek, az akkor már hírneves rockegyüttes, a Jimi Hendrix nyomdokain haladó Kodeksi vezetője. A Kodeksiben Bregović szólógitárra váltott, és az akkor négytagú formáció lett a későbbi Bijelo dugme zenekar alapja. Addig azonban Goran ismét tanulni vágyott és filozófia-szociológia szakra iratkozott be. A Zoran Redzic-csel 1971-ben megalakított Jutro végül 1974-ben vette fel a Bijelo dugme nevet és vált a korabeli Jugoszlávia talán legnépszerűbb rockbandájává. 1988-as feloszlásukig nyolc stúdióalbumot és négy koncertlemezt jelentettek meg, valamint a 2005-ös búcsúturnét is megörökítették hangzóanyagon.

Az 1989-ben megkezdett szólókarrier első szakasza kizárólag filmekhez kötődik. Emir Kusturica rendezővel alkotott párosuk csakis olyan jelentős filmrendező-zeneszerző együttállásokhoz hasonlítható, mint Federico Fellini és Nino Rota, vagy Peter Greenaway és Michael Nyman. Az 1989-ben elkészített Cigányok idejét már cannes-i arany pálmás rendezőként készítette Kusturica, amely díjat A papa szolgálati útra ment című realista alkotásért kapta, de ismertségét már 1981-ben, az Emlékszel Dolly Bellre? című drámával megalapozta. A Cigányok ideje két és fél órás monumentális alkotás, humorral és bájjal vegyes drámaisága egy putriváros mindennapjain keresztül mutatja be az utolsókat rúgó Jugoszláviában élő roma népesség életét. Az Arany Pálma itt sem maradt el, ahogyan a méltatások nem feledkeztek meg Bregović zenéjéről sem, a cigány folklórból merítő, keserédes, balkáni rezesekkel hangszerelt dalokról. Ebben a filmben hangzik el az Ederlezi, Bregovic milliós példányszámban fogyó válogatáslemezének címadó dala, amellyel mellesleg Rúzsa Magdi is nagy lépést tett a Megasztár vetélkedő megnyerése irányába. A dal egyébként egy szerb népdal, Djurdjevdan címen is ismert: ez a tény árulkodik Bregovic munkamódszeréről, arról, hogy honnan merít, és a mondandót miképpen szövi egybe a zenei formával. A leíró jellegű alkalmazott muzsikával is jól boldogul, de első, komoly nemzetközi sikert hozó ilyen jellegű megmutatkozása előtt még meg kell említeni az Arizonai álmodozókat. A különleges, szürreális vízió Johnny Depp és Faye Dunaway főszereplésével készült, amelyben a délszláv motívumokat idézőjelbe téve, mégis a főbb jellegzetességeket megtartva lehettünk részesei a – többek között – Iggy Pop közreműködésével megvalósuló, világon átívelő zenei és a történet szerinti álomutazásnak. A Magyarországon csak 2003-ban bemutatott, Patrice Chéreau rendezte 1994-es Margó királynét a legjobb filmzenéért jelölték César-díjra, és ehhez az Ofra Haza által énekelt gyönyörű dal, az Elo Hi is hozzájárult, csakúgy, mint az a bizonyos, szakrálisan magával ragadó, leíró szertartászene. Az Underground aztán ismét (és jelen ideig utoljára) Kusturicával készült, amelyben a háborúból háborúba futó közel fél évszázad Jugoszláviáját mutatják be az alkotók tablószerűen és lefegyverző iróniával. Talán a legismertebb Bregovic-slágerek is ebből a filmből valók; hogy mást ne mondunk, a Mesecina. A Sundance és a Velencei Filmfesztiválon díjakat nyerő, az egy kis faluból a deportálás elől kedélyes elszántsággal menekülő zsidókról szóló Életvonatban is kulcsfontosságú szerepet kap Bregovic zenéje.

Goran Bregovic dalaiból saját anyanyelvén készített lemezt a lengyel Kayah, a török Sezen Aksu és a Művészetek Palotájában 2007-ben koncertet adó görög George Dalaras is, és nem feledkezhetünk meg Cesaria Evoráról sem, aki az Ausenciát énekli portugálul. Két éve egy különleges dalszínházi produkció, a Carmen With Happy End érkezett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Bizet operájának sajátos átirata a cigányság bejárható útjainak sorsszerűségére kereste a válaszokat, a mesélő maga Bregovic volt. Ekkor ismét szembesülhettünk a zeneszerzői nagysággal, amiként a széthulló délszláv nemzetek közösségének korszakos zeneszerzője az operától a filmzenén keresztül a pop-rock dalokig mesterien fogalmazza bele népének zilált sorsát és évszázados dallamkincsét szerzeményeibe és feldolgozásaiba. A közepestől a hatalmas méretűig növelhető koncertzenekar, a Wedding and Funeral Orchestra többször hozott utolérhetetlen hangulatot magyar színpadra. A zenekarvezető balesete miatt az együttes nem jöhetett a legutóbbi Volt Fesztiválra, a Szigeten azonban már ott voltak. Talán ez alkalommal azt is megtudhatjuk, hogy a szerencsétlen nyári eset (Bregović ugyanis leesett a cseresznyefáról) az éppen akkor friss album hatására történt-e, ugyanis a dupla album címe: Alkohol.

(2009. március 12. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Goran Bregovic Wedding And Funeral Ensemble (Szerbia): "Alkohol", km.: Gypsy Brass Band: Alen Ademovic (dob, ének), Bokan Stankovic, Dalibor Lukic (trombita), Stojan Dimov (szaxofon, klarinét), Milos Mihajlovic (harsona), Aleksandar Rajkovic (harsona), Dejan Manigodic (tuba), Dejan Pesic, Karolj Kolar, Igor Arizanovic, Vladimir Rumenic, Dusan Ljubinkovic, Sinisa Dutina, Ludmilla Radkova-Trajkova, Daniela Radkova-Aleksandrova (ének)