Etelka, Aletta

A hét portréja: Sarah Vaughan

2009.03.30. 00:00

Programkereső

Sarah Louis Vaughan a 20. század egyik legkiválóbb jazz- és kiemelkedő scat-énekesnője volt, és Ella Fitzgeraldon kívül mindenkit képes volt "túl-szvingelni". A pályán töltött évtizedek alatt hangja alig vesztett hajlékonyságából, szépségéből és erejéből.
d671ca67-8403-4df9-8a82-93fb33e1cb14

1924. március 27-én született Newarkban, New Jersey államban az USÁ-ban és 1990. április 3-án hunyt el Los Angelesben. Nagysága Ella Fitzgerald, Dinah Washington és Billie Holiday művészetéhez hasonlítható.

Sarah Vaughan 1931 és 1939 között templomban énekelt, zongorázni és orgonálni tanult. Később a newarki Művészeti Középiskolába járt. 1942-ben az Apollo Színházban a ’Body and Soul’ című slágerrel megnyert egy amatőr énekversenyt. Nyereménye 10 dollár és egyhetes fellépési lehetőség volt. Itt fedezték fel, majd az Earl Hines big band szerződtette énekesnek, és második vokalistának. Sajnos a zenei felvételek 1943-1944-es sztrájkja miatt ebből a korszakából nem maradtak ránk felvételei.

Első lemeze akkor készült, amikor Sarah Billy Eckstine zenekarához csatlakozott. Charlie Parkerrel és Dizzy Gillespievel rögzítette a ’Lover Man’ című dalt. E két legendás muzsikus szintén Eckstine-nál zenélt, és munkásságuk rendkívül nagy hatással volt Sarah Vaughanra.

Sarah 1945-től két éven keresztül John Kirbyvel énekelt, majd ezután visszatért a szólókarrierhez. 1944-ben és 1945-ben számos sessiont tartott a Continentalban, ahol először csendültek fel híres dallam-feldolgozásai, mégis a Musicraftnál megjelenő válogatáslemeze alapozta meg hírnevét és mutatta be kiforrott stílusát, melyben már bop-frazeálással énekelt. Ez az album 1946 és 1948 közötti felvételeiből készült, és tartalmazta többek között az ’If You Could See Me Now’, a ’Tenderly’ és az ’It’s Magic’ című melódiákat.

Az 1949 és 1953 között rögzített ’Sassy’ című albuma tovább növelte népszerűségét. Az 1950-es évek végén a Mercury lemezcégnél készített felvételeket middle-of-the-road stílusban. Később dolgozott a Roulette és a Mainstream lemezkiadókkal is, majd 1977-1982-ig a Norman Granz Pabloval.

1982-es albuma, a ’Gershwin Live’ Grammy-díjban részesült. 1989-ben életművéért szintén Grammy-díjjal jutalmazták. 1990-ben, halálának évében pedig bekerült a Jazz Hírességek Csarnokába. Utolsó felvétele a ’Brazilian Romance’ session méltó befejezése e nagyszerű pályának.