Etelka, Aletta

London-Budapest Jazzhíd

2009.06.15. 09:42

Programkereső

A brit fővárosban egyre gyakrabban lépnek fel magyar jazzmuzsikusok, és a hazai színpadokon is sorra láthatjuk a kinti jazzélet nagyjait. A jelenséget Pallai Péter mutatja be.
Szabó_Dániel2.jpg
Szabó_Dániel2.jpg

A külföldön működő Magyar Intézetek meglehetősen szűkös anyagi keretekből gazdálkodva próbálják megismertetni és megszerettetni a magyar kultúrát rendeltetési helyük közönségével. A jazz esetében ez nem könnyű feladat, mivel ebben a stílus szempontjából folyamatosan táguló, de közönségét tekintve valamelyest beszűkült műfajban nagyon sok az eszkimó és szembetűnő a fókahiány. Az igen sokrétű magyar jazzvilág is bővelkedik a világszintű, de világhírrel koránt sem rendelkező  zenészekben.  Ahhoz, hogy egy fajsúlyos magyar jazz-zenész külföldi ismertségre tegyen szert, igen tetemes összegekre lenne szükség. Látogatott koncert-termet vagy rangos jazz-klubot kellene bérelni, komoly és költséges reklámot kellene csapni az eseményhez, valamint időt, fáradságot és talán pénzt is igényelne, hogy a komolyabb kritikusok, koncertszervezők és egyéb zenei divatdiktátorok megjelenjenek. Ami a Magyar Intézeteket illeti, noha némelyik, így a londoni Magyar Kulturális Központ is, gyakran erején felül áldoz a magyar jazzművészek megismertetésére, de üzleti szinten ez korántsem lehet elég. A többletkiadás pedig talán nem is lehetne igazolható az intézeteket felügyelő minisztérium felé, miután - a műfaj érdekében áldozatos munkát végző kiváló zenész, Horváth Kornél adatai szerint - a magyar állam az 1990 és 2004 közötti időszakban a magyar nemzeti zenekultúrára fordított támogatásnak durván 0,4% - 0,5% -ára érdemesítette a jazzt, míg most ez az arány éves szinten kb. még mindig csak 1%.

Liane Carroll
Liane Carroll

Ebből patthelyzetből próbál kiutat találni a londoni Magyar Kulturális Központ 2008 tavaszán kezdeményezett "csere-akciója". Az Intézet jazzkurátoraként, Takács Ildikó igazgató lelkes támogatásával, megkerestem a brit főváros (a Ronnie Scott's után) második legrangosabb jazz-klubjának számító 606 Club tulajdonosát, Steve Rubie-t, akivel a következőkben sikerült megállapodnunk: amennyiben Magyarországon két fellépési lehetőséget biztosítunk egy Rubie által választott brit jazz-zenésznek magyar kísérettel, Rubie a magyar tetthely által jelölt magyar zenészt egyszer fellépteti a 606 Clubban angol kísérőkkel, majd ugyanez a zenész a londoni Magyar Kulturális Központban saját együttesével is felléphet. Mind a magyar, mind pedig a brit zenészek útiköltségét és szállását a  Magyar Kulturális Központ és  Steve Rubie közösen fedezi. A művészek azonos tiszteletdíjat kapnak a kluboktól mindkét fővárosban. Ennek a megállapodásnak a keretében játszott már Londonban a zongorista Szabó Dániel, valamint ifj. Szakcsi Lakatos Béla és a 2008-as londoni jazz fesztivál Saxophone Summit (Szaxofonos Csúcstalálkozó) "happeningjén" Bolla Gábor, akit az énekesnő Fábián Julianna, majd a gitáros László Attila követett. Magyarországon a Magyar Jazzművészek Társasága által működtetett Columbus Jazz Klub léptette fel a virtuóz angol szaxofonos, Mornington Lockettet, később pedig az Art Blakey Jazz Messengers egykori sztárját, Jean Toussaint-t, míg a Budapest Jazz Club fogadta a trombitás Byron Wallent,  a gitáros Jim Mullent, június 19-én pedig a zongorista-énekesnő Liane Carroll érkezik ide.

74A4C4FC-052D-4BB8-8CAE-5EB54817C1AE

Magyar szempontból, első látásra, anyagilag előnytelennek tűnik ez a megállapodás, de ha meggondoljuk, a magyar fél kulturális missziót teljesít, míg a brit partner profit-orientált. Viszont a magyar művész fellépése London második legrangosabb jazzklubjában a klubot teszi érdekeltté a reklámban, amelyre bővebb anyagi lehetőségei vannak, mint a Magyar Kulturális Központnak, ez pedig nagyobb mértékben valószínűsíti a sajtóérdeklődést is. Amikor brit zenészek magyarokkal játszanak, szájról-szájra terjed a magyar muzsikusok jó híre. Ennek is vannak következményei. Mornington Lockett, aki Budapesten "jammelt" Bolla Gáborral, név szerint ajánlotta, hogy a fiatal magyar szaxofonost vegyék be a londoni jazz fesztivál szaxofonos "csúcstalálkozójába", amelynek jómaga, Julien Siegel és Peter King már eleve meghívottja volt. Byron Wallen saját költségén visszatért Budapestre, hogy a magyarokkal játszhasson és Jean Toussaint is visszavágyik. A világ egyik legjobb trombitása, Gerard Presencer, aki egyébként a londoni Királyi Zeneakadémia jazz tanszékét vezeti, budapesti vendégszereplése alkalmával szerzett tapasztalatai alapján kezdeményezte, hogy ugyancsak a brit főváros tavalyi jazz fesztiválján közös zenekart vezessen Oláh Kálmánnal, amely a magyar zongorista és az együttesben fellépő Bacsó Kristóf szerzeményeit is játszotta, és hogy a koncertre a londoni Zeneakadémián kerüljön sor. Az Akadémia és az Akadémiával kiváló kapcsolatot ápoló londoni Magyar Kulturális Központ közösen szervezte az eseményt. Ezek magyar részről megfizethetetlen szereplési lehetőségek és ezt látta át  Takács Ildikó, amikor vállalta, a költségvetéséhez mérten tetemesnek tűnő kiadásokat.

Ami a londoni Magyar Kulturális központ további terveit illeti, a központ tárgyalásban áll London központi szórakozónegyedében, a Sohóban működő  Pizza Express Jazz Clubbal, hogy a 606-tal létesített csereakcióhoz hasonló jöhessen létre velük is. A Magyar Kutlurális Központ felvette a kapcsolatot együttműködés céljából Bolygó Bencével, aki a BolygoMusic vállalkozás élén szintén azon fáradozik, hogy magyar és brit zenészeket közösen léptethessen fel a nyugat londoni Chiswick kerületben található The Venue nevű klubban. Ezeket a tárgyalásokat nagymértékben megkönnyíti a Londonban fellépő magyar zenészek egyre növekvő és igen pozitív sajtó visszhangja, valamint a magyarokkal már együtt játszott, élvonalbeli brit muzsikusok lelkes reagálásai, amelyek szakmai körökben termékeny talajra hullanak.

2009. június 19. 20:30

Budapest Jazz Club

Liane Carroll (ének, zongora), Hárs Viktor (bőgő), Jeszenszky György (dob)