Auguszta

Elhunyt a pop királya

2009.06.29. 17:41

Programkereső

A 20. század egyik legjelentősebb előadója június 25-én, 50 éves korában távozott. Elvis óta nem volt hasonló hatású zenész, Michael Jackson ismertsége messze túlmutatott a pop világán.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egyik rajongója, Riccardo Muti nyilatkozata. A Chicagói Szimfonikus Zenekar kijelölt vezetője szerint Jackson korának legjobban tisztelt énekese volt, akinek ellentmondásokkal tűzdelt életútja Caffarelli, vagy Farinelli legendás történeteihez fogható. A 18. századi idealizált énekesekhez több szempontból is hasonlított, hiszen alkatából adódó légies, finom karakterét sebészeti beavatkozásokkal is alakította. Míg életének utolsó szakaszában inkább a pedofíliához, a gyógyszerfüggőséghez és a plasztikai sebészeti beavatkozásokhoz kötődő botrányokról lehetett hallani, tehetségéhez, profizmusához és jelentőségéhez soha nem fért kétség.

Michael Jackson erőteljes énekhangjával a családi együttesben mutatkozott be tíz évesen. A detroiti Motown kiadó slágergyárából tanult családi profizmussal együtt az R'n'B és a funk stílusait is hamar megtanulta, számtalan fellépése révén pedig 21 éves korában, példátlan sikerű debütáló szólólemeze kiadásakor már a popszakma legtapasztaltabbjai között volt, illetve ő úgy fogalmazott: „Tinédzserkorom előtt már veterán voltam." Az Off the Wall album idején már együtt dolgozott Quincy Jonesszal, aki zenészként és producerként mindmáig meghatározó személyiség. A vele készített következő Jacko lemez, a Thriller minden idők legsikeresebb korongja lett 50 millió eladott példánnyal, de az azt követő Bad sem sikerült gyengén. A producer szerint Jacksont nyilvánvaló tehetsége mellett elképesztő szorgalma és kitartása különböztette meg a többi előadótól, saját stílusát a végtelenségig csiszolta, így lett összetéveszthetetlen.

A munka nyoma pedig mind az énekstílusban, mint a táncban érzékelhető volt, hiszen akár csak Elvis-nél korábban, a 80-as, 90-es években szinte minden popsztár az ő mozgását és énekmodorát követte. Az ikonikus jelenséghez persze nem csak a profi háttér és a zenei- és tánctehetség volt szükséges, hanem az élő előadói készség is, amivel óriási tömegekre hatott: fehérek és feketék, az amerikai lakosság és szinte minden ország, ahova az amerikai kultúra eljutott, a pop királyaként fogadta el.