Márk

A hét portréja: Bill Frisell

2009.09.21. 08:01

Programkereső

Bill Frisell a világ vezető jazzgitárosainak egyike, nevét Pat Metheny és John Scotfield mellett emlegetik.

Bill Frisell triója az alábbi videón a The Delphonics soul-együttes La-La Means I Love You című 1968-as számának feldolgozását játssza (Bill Frisell - gitár, Tony Scherr - bőgő, Kenny Wollesen - dob).

 

William Richard "Bill" Frisell 1951 március 18-án született Baltimore-ban (USA). A világ vezető jazzgitárosainak egyike, nevét Pat Metheny és John Scotfield mellett emlegetik. Jellegzetes effektjeiről és "éneklő" játékáról könnyű felismerni stílusát. Bár többnyire jazz-zenészként tartják számon, művészete a progresszív folk, a klasszikus és kortárs zene, valamint a country és a funky elemeit ötvözi.

Fiatalon klarinét-tanulmányokat folytatott a University of Northern Colorado-n, mellette az iskola nagyzenekarában gitározott. Első, meghatározó gitártanára Dale Bruning volt. 1971-től csak a gitárra koncentrál, egy szemesztert végez a bostoni Berklee College of Music-ban, ahol tanára Jon Damian és Jim Hall, Pat Metheny pedig évfolyamtársa volt. 1978-ban Belgiumba költözött, itt játszik először lemezfelvételen, Chet Baker zenekarában. Később visszautazott az Államokba, ahol Metheny ajánlására Paul Motian hívta el játszani. Kettejük zenei együttműködése és barátsága a mai napig töretlen. 1981-ben közreműködött Jan Garbarek Paths, Prints című lemezén. Másfél évtizeden át fennálló együttesében Kermit Driscoll bőgőzött, Joey Baron dobolt, és Hank Roberts csellózott (utóbbi kiválása után Frisell együttese trióként működött tovább). Az 1980-as években Frisell New Yorkba költözött, és tevékenyen részt vett a város zenei életének alakításában, közreműködött John Zorn, Paul Motian, Elvis Costello, Charlie Haden és Joe Lovano projektjeiben.

Az 1990-es években - már Seattle-ben - készítette két legnagyobb visszhangot kiváltott albumát, a Have a Little Faith-ot és a This Landot, amelyeken Charles Ivestől Aaron Coplandon keresztül Bob Dylanig azoktól a szerzőktől és előadóktól válogatott, akik hatással voltak rá. Később Frisell a a blues, a könnyűzenei műfajok és a mozi felé fordult (többek között Buster Keaton némafilmjeihez, Jim Woodring rajzfilmjeihez és Wim Wenders számára is készített zenét). Lemezei eleinte az ECM, majd a Nonesuch kiadónál jelentek meg. 2003-ban Grammy-díjra jelölték, de az elismerésben csak két évvel később részesült Unspeakable című albumáért, a legjobb kortárs jazzalbum kategóriában. 2009-ben ismét jelölték, ezúttal History, Mystery című lemeze méreti meg magát a legjobb jazz hangszeres album kategóriában. Az elmúlt években állandó társai Tony Scherr bőgős, és a dobos Kenny Wollensen.

Bill Frisell, Tony Scherr és Kenny Wollesen Buster Keaton Go West című filmjét kísérik élő előadásban. A videó aktualitását az adja, hogy a Films of Buster Keaton. Music by Bill Frisell című DVD 2009. szeptember 1-jén jelent meg.