Árpád

Egy levél – három válasz

2009.10.22. 19:39

Programkereső

Néhány hete a fidelio.hu megjelentette Szakcsi Lakatos Béla közleményét, amelyben tudatta, hogy kilép a Magyar Jazzművészek Társaságából. Az alábbiakban az érintettek válaszleveleit olvashatják.

Szakcsi Lakatos Béla a fidelio.hu-hoz eljuttatott közleményét erre a linkre kattintva olvashatják el. A nyílt levél - melynek publikálásától szerkesztőségünk elzárkózott - teljes terjedelmében itt található meg.

Egy jól felkészített szimfonikus zenekar várta a komponistát, hogy darabját immáron vele és jazz-zenészeivel próbálja, de a szerző a munka megkezdése előtt elhagyta a helyszínt. Az esti alkalomra sem érkezett meg, sőt a másnapi 3 órás főpróba 2 óra 35-ik percéig sem jutott el a színpadig. Sem távozását, sem visszatérését nem tartotta érdemesnek közölni a produkció felelős vezetőjével, aki - az elmaradt próbák miatt - nem vállalta (nem vállalhatta!) a darab bemutatását.  Számomra így szól ez a sajnálatos történet.

Kovács László
karnagy


Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész által a napokban a sajtóhoz és művésztársakhoz eljuttatott levelében súlyos vádakkal illette a személyemet. Ezúton kívánom tájékoztatni a nyilvánosságot arról, hogy a vezetésem alatt a Pannon Filharmonikusok menedzsmentje mindenben a Magyar Jazzművészek Társaságával kötött szerződés szerint járt el, és a lehetőségeihez képest a szerződésben foglaltakon túlmenően is mindent megtett, hogy Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész igényeinek megfeleljen. A felajánlott zongorán - amely mindkét felmerült helyszínen elfért - számos rangos zongoraművész játékát élvezhette már a pécsi közönség.

A Pannon Filharmonikusok több alkalommal bizonyította, hogy nyitott a jazz irányában, és továbbra is szeretettel várja a műfaj szereplőit Pécsett. Természetesen Szakcsi Lakatos Bélát is. Minden tiszteletem mellett a leghatározottabban vissza kell utasítanom azt a burkolt célzást, amely Szakcsi Lakatos Béla nyilatkozatában és levelében a cigány származásra való utalással szerepel. Napjaink kiélezett társadalmi légkörében a nyilvánosság előtt szereplőknek és megszólalóknak különös felelősségük van abban, hogy párbeszédet kezdeményezzenek, ne pedig szítsák a közhangulatot. Azt már talán az eddigi életpályámmal is bizonyítottam, hogy a célzás személyes aspektusát nem kell magamra vennem, így arra reagálni sem kívánok.

Az ügyet a továbbiakban a Magyar Jazzművészek Társasága belügyének tekintem.

Tisztelettel:

Horváth Zsolt
Pannon Filharmonikusok, igazgató


Kedves Béla!

Mivel a sajnálatos június 20-21-i események óta eltelt négy hónapban nem hogy nem szűnt meg a feszültség közted és a Társaság között, de egyre nő, és mivel időközben a nyilvánosság elé tártad vélt sérelmeidet, ezért az ügy reménybeli lezárása érdekében a Társaság - mintegy - hivatalos levelet intéz hozzád.

Mindenek előtt szeretnénk, ha tudnád - és így olvasnád levelünket - hogy ebben az ügyben sem az események megtörténtekor, sem azóta a Társaság tagjaiban semmiféle ellenséges érzület, avagy rosszindulat, rosszat akarás nincsen.  Ellenkezőleg, mindnyájan nagyon sajnáljuk azt, ami történt, és fájlaljuk kilépésedet a Társaságból.  Ennek a többség hangot is adott közvetlenül a történtek utáni napokban, hetekben, ki telefonon, ki email-ben, ki személyesen.  A Társaság tagjai egyként remélték, hogy meggondolod magad, és visszatérsz hozzánk, hogy elhiszed nekünk, azon a szerencsétlenül alakult két napon senki nem akart sem cserbenhagyni, sem elárulni, ellenkezőleg, a maga módján mindenki a megoldást kereste. Amikor úgy tűnt, hogy ez sikerrel jár, mégis elbuktunk egy ostoba és érthetetlen szervezési hibán, amely a körülmények ismeretében egyértelműen annak volt köszönhető, hogy a Társaság részéről nem volt jelen egy, a lebonyolításért felelős személy.

Nehezményezed, hogy nem álltunk fel mindnyájan, és megtartottuk a koncertet. Kell tudnod, hogy szerződés kötött minket a koncert megtartására, sőt, a Pannon Filharmonikus Zenekar megtehette volna, hogy beperel minket szerződésszegésért, hiszen négy darab helyett csak hármat tudtunk prezentálni. Nem tette. Tisztelet és elismerés jár azoknak a muzsikusoknak, akik ebben a nehéz helyzetben kiálltak, és a beharangozott darab helyett egy hirtelen összeállított programot adtak elő. Nagy sikerrel.

A leveledben van egy megjegyzés, amire ki kell térni, mert súlyos feltételezést tartalmaz. „Nem értem, hogy Horváth úr miért kezelt úgy, mint egy kezdőt. Vagy lenézi a jazzművészt? Arra már nem is merek gondolni, hogy a cigány származású embereket megveti!„ írod.  Ez nagyon veszélyes kijelentés, és nem megengedhető. Erre a síkra semmiképp sem terelhető ez az ügy, ezzel nem mást sejtetsz, mint hogy a pécsi zenekar vezetője rasszista, és e szerint dönt szervezési, művészi kérdésekben. Neked is tudnod kell, hogy ez képtelenség. Ilyen alapon miért hívta volna meg a Társaságot ennek a koncertnek a megtartására?

A pécsi koncert-, elnöki lemondásod, és a Társaságból való kilépésed körülményeit Társaság a továbbiakban belügyének tekinti. A nyilatkozataidban említetteket a továbbiakban nem kívánja kommentálni.

És végezetül: a Magyar Jazzművészek Társasága az elmúlt években nem kis munkával nagyszerű dolgokat valósított meg, és hozott létre. Nagyszabású koncertek sorát, újító, kísérletező összművészeti projekteket, és egy több mint négy éve működő jazz klubot. Pernye András jazz könyvének kiadásában is nagy szerepünk volt. Igazán nem szerencsés ezeket a nagyszerű eredményeket egy ilyen véget nem érő sárdobálással, vádaskodással elrontani, miközben célunk mindig is az alkotás, és nem a rombolás volt. 

A Magyar Jazzművészek Társaságának tagjai:

Babos Gyula, Balázs Elemér, Barcza Horváth József, Berki Tamás, Borbély Mihály, Dés László, Fekete-Kovács Kornél, Horváth Kornél, Kaltenecker Zsolt, Lantos Zoltán