Eleonóra

Pálma-ág a jazzklubnak

2010.01.04. 14:59

Programkereső

Talán hozzám hasonlóan más is furcsállkodva vette először észre, hogy milyen ötletből lett a Budapest Jazz Club lógója: a Kisfaludi Strobl Zsigmond-féle Szabadság-szobor a feje fölé nem pálmát tart, hanem szaxofont. De a második születésnapon már a pálma is jár a klubnak a sok örömteli pillanatért.
D4281C38-EF10-412E-9B9D-0A24C083F3EF

A BJC ugyanabban az épületben működik, mint ahol a Petőfi-kör az '56-os forradalom szellemi előkészítésében döntő szerepet játszott vitáit tartotta. A termeket 2008 januárja óta a klub vezetői otthonosabbá tették, sokat költöttek a technikára is. Üdítő változatasság, hogy a színpad nem füstös pincében van, és a nagyteremben nem lehet dohányozni. Bár a tipikus XIX. századi palota falai között a zenekaroknak nem olyan könnyű „befűteni", azért a második születésnapi koncert alkalmából érdemes visszatekinteni, kiknek sikerült ez a leginkább.

Miközben a magyar élvonalbeli jazzegyüttesek egymásnak adták a nagykapu kilincsét az első évben, a brit trombitás, Gerard Presencer volt az egyik első világsztár külföldről. Ő, és az ugyancsak brit Byron Wallen abban az együttműködésben vettek részt, amely a londoni 606-os jazzklubbal zajlik. Ennek és a pénteki Harmónia-műhely koncerteknek Pallai Péter a fáradhatatlan szervezője. Neki és néhány megszállottnak lassan sikerül elérnie, hogy már nem csak egyirányú utca vezet nyugatról a magyar pódiumokra. Egyre több magyar jazzelőadó jut el a jazz európai fellegváraiba, például éppen Londonba. Persze ehhez az is kell, hogy itthon ilyen színvonalú klubok működjenek, és főleg hosszú távra tervezzenek. Például Jim Mullen talált a kandalló melletti csigalépcsőn nagyon gyorsan „haza": az egyéni hangú brit gitárost Cseke Gáborék kísérték akkora  rutinnal, mintha nem lett volna köztük egy generáció, meg az egykori elzártság máig érezhető hatása. Dave Douglas tavaly őszi fellépése pedig újabb mérföldkövet jelentett a két éves úton.   

Dave Douglas
Dave Douglas

A nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódás ideális formája, amikor egy-egy szólista magyar zenekarral kerül szorosabb kapcsolatba, nem csak egy estére. Mint például Joey Calderazzo, a lenyűgöző amerikai zongorista, aki a Transform Quintettel évek óta fellép, és a klubban éppen a Mezzo számára készített tévéfelvételt. Alig várjuk, hogy a Dresch Quartet, a Borbély Műhely, a Balázs Elemér Group, a Free Style Chamber Orchestra és Oláh Kálmán Szextettjének Múzeum utcai fellépését viszontláthassuk a francia zenei csatornán.

Ugyancsak ünnepnapnak számítanak a kisebb és nagyobb fesztiválok kapcsolt rendezvényei a klubban, a MOL Budapest Jazzfesztivál, a magyar, továbbá az osztrák nemzeti jazzünnepek, és a Szigetre kitelepült BJC-színpad, amelyek biztosan elérnek olyan közönségréteget is, amelyik nem jár hétköznap jazklubba. Ami viszont elképzelhetetlen jam session nélkül. Az, hogy az éjszakai örömzenélés rendszeressé vált, amelybe (szinte) bárki becsatlakozhat, ahogy ambíciózus muzsikusok teljes odaadással mutatják meg a jazz egyik legélvezetesebb oldalát, igazán magasra emelte a magyarországi jazzklubok között a BJC-t.



2010. Január 8. 21:00 Két éves a Budapest Jazz Club -  Születésnapi buli a Harmónia Jazzműhely estjén. Fellép a Szakcsi Lakatos Béla trió. A koncertet követő jam session-re jelezte jövetelét: Ávéd János, Bolla Gábor, Borbély Mihály, Dresch Mihály, Emilio, Fábián Juli, Fekete-Kovács Kornél, Gyémánt Bálint, Jeszenszky György, Kollmann Gábor, Mohay András, Oláh Dezső, Oláh Kálmán, Oláh 'Tzumó' Árpád, Pecek Lakatos András, Pecek Lakatos Krisztián valamint Szőke Nikoletta és barátai.

Megosztás