Zsuzsanna

Hegedűs a barikádon

2010.01.18. 12:15

Programkereső

Az Óperenciás tengeren és az Üveghegyen innen született egy lány, aki már a zeneoviban kijelentette, ő bizony zeneszerző lesz. Szirtes Edina Mókus ezúttal önálló, kihívásokkal teli, ám határok nélküli koncertre készül.

Ha azt kérdezném, mi a közös Zsédában, Falusi Mariannban, Nagy Jánosban, Nikola Parovban, Presser Gáborban, Ágnesben és a Noxban, az egyetlen jó válaszként Szirtes Edina nevét tudnám elfogadni. Számokat írt nekik, hegedült és vokálozott a lemezeiken, koncertjeiken. Néhányukat most meghívta saját koncertjére. Vagy ahogy ő mondja: „összeereszti" ezeket a zenészeket, mert ebből csak valami nagyon jó dolog lehet. Nem akarja őket keretek közé szorítani, csak a szellemükkel, a tudásukkal és a tehetségükkel szeretné betölteni a színpadot. Ezzel együtt a saját maga megmérettetésére is vágyik: egész este az ő zenéi lesznek terítéken. „Az ember muzsikál, teszi a dolgát. Ha fölkérik valamire, igyekszik megfelelni. De egészen más dolog, ha a saját bőrömet viszem a vásárra. Mert akkor derül ki, hogy amit én csinálok, én gondolok, az kell-e az embereknek vagy nem."

Amit ő csinál. Ami igazán a sajátja. Az pedig most a Fabula Rasa zenekar. Szíve-lelke benne, bár tudja jól, csak egy szűk rétegnek szól. Szeretne ebből kitörni, hiszen egy előadóművész számára a pódium jelenti az életet. Nehéz úgy kitartani, ha nincs igazi megmutatkozás. Az egyik legnagyobb lemezkiadó fölkarolta őket, Mókus bízik, ugyanakkor fél is: „Most minden túl szép. Mint a vihar előtti csend. Minden összejön, kezdek gyanakodni... És félek attól is, hogy normális tudok-e maradni. Egyre több helyre hívnak, és ha az ember bekerül ebbe a körforgásba, a legnehezebb dolog embernek maradni. Boldog vagyok, hogy lentről kezdtem, hogy megismerhettem a zenészek 'földalatti mozgalmát', ahol a közönség nem a nevedért szeret, hanem saját magadért, azért, amit csinálsz. Sosem szabad elfejtenem azt a 'földkupacot', ahonnan jöttem."

Ahonnan jött. Kecskemét, Szeged. Zeneovi, Kodály, Zeneművészeti, hegedű szak. Egyenes út. Mindig is tudta, hogy zenész lesz. „Mindenki meg van hívva valamire az életében. Nekem mázlim van, hogy pont megtaláltam. Sokan, mire felnőnek, elfelejtik, mire vágytak gyerekkorukban. Én csodálatos emberektől tanultam, van mihez visszatérnem, bármi történjék is velem. És úgy alakult az életem, hogy folyamatosan emlékeztetni tudom saját magamat, hogy ez a dolgom, én ezt szeretném."

Amit szeretne. Egy mestert, mint régen. Akitől nem csak azt lehet megtanulni, hogy hogyan készül a cipő, hanem le lehet ülni mellé, nézni, ahogy eszik, beszél, ahogy viszonyul a világhoz. Szeretne még tanulni, igaz emberek között lenni. Időnként szeretne olyan lenni, mint mások; nem föltűnni, hanem belesimulni. Szeretné, ha a koncert végén a közönség sírna, üvöltene, tombolna belül, mert ő azt megérzi a színpadon. És van még egy gyerekkori vágya. „Kiskoromban forradalmár is szerettem volna lenni. Talán még összejöhet. Egyelőre csak álmodozom róla, titkos perceimben."

2010. január 22. 20:00
Fesztivál Színház

Szirtes Edina Mókus

Km: Fabula Rasa, Falusi Mariann,  Zséda, Nagy János, Nikola Parov