Lázár, Olimpia

Költözik a Metronóm

2010.03.08. 09:36

Programkereső

A Metronóm Jazzklub már nem sokáig működik régi helyén, Baranya megye legnagyobb művelődési intézményében, az Pécsi Ifjúsági Házban. A harmincöt éve működő ház már igencsak toldozott-foldozott, mert bár hetente több ezren látogatják, felújítására még sosem jutott elég pénz. De az ígéretes jövő tudatában könnyű lesz megválni a szeretett, jól megszokott terektől. Beszélgető partnereim Kacsányi Éva igazgatóhelyettes és Udvardi Péter a jazz klub vezetője.

A Szandai-Quintet a Metronómban
A Szandai-Quintet a Metronómban

Fidelio Est: Olyan kiváló magyar jazz zenészek származnak Pécsről, mint Gadó Gábor, Juhász Gábor, Szabó Dániel, Bágyi Balázs, Cseke Gábor. Lehet ennek valami különleges oka?

Kacsányi Éva: Igen, ez így van és valamennyien kötődnek is az Ifjúsági Házhoz, van aki kevésbé szorosan, de néhányan az említett zenészek közül szinte itt nevelkedtek fel. Elsősorban a város  szellemisége olyan, ami ezt lehetővé teszi. Én ugyan nem vagyok pécsi születésű, de régóta élek itt és azt érzékeltem, hogy a '60-as évek óta jelentős a klasszikus zene és a jazz jelenléte. Most Pécs legfontosabb értéke a kultúra, de nem csak azért, mert Európa Kulturális Fővárosa vagyunk 2010-ben. A művészeti képzés országos mércével mérve is kiemelkedő, mind középiskolai mind egyetemi szinten.

Udvardi Péter: Az országban először - a Jazz tanszak mellett - itt tanítottak improvizációt az ANK Művészeti Szabad Iskolában Apagyi Mária vezetésével. Ő volt az, aki még a klasszikus zenei oktatás keretein belül felvállalta az improvizáció tanítását, itt egyébként az egyes művészeti ágak tanítása sem különült el a szokott módon.

  

FE: Valóban köztudott, hogy a Művészeti Szakközépiskolában igencsak kreatívan tanítanak táncot, képzőművészetet és zenét. Említetted, hogy a '60-as évek óta van jazzélet Pécset. Mióta vannak jazz koncertek itt nálatok?

  

KÉ: 1975-ben nyílt meg a ház, a kezdetek óta rendszeresen voltak jazz programok. Én is jártam ide anno, Tűzkő Csaba, Deseő Csaba, Kőszegiék rendszeresen léptek fel itt.

  

UP: ...Jávori Vili

  

KÉ: Az már inkább az én időmben történt.

  

FE: Talán nem illik egy hölgytől ilyet kérdezni de ez mit jelent pontosabban?

  

KÉ: Idestova 27 éve dolgozom itt az IH-ban és ugyanennyi ideje foglalkozom az jazzprogramokkal is.

FE: Bágyi Balázstól tudom, hogy régebben volt lehetőség a fellépések mellett arra is, hogy itt a zenekarok próbáljanak. Van most ilyen jellegű műhelymunka a házban?

  

KÉ: Igen, Balázson kívül Cseke Gábor, aki a szomszédban lakott, szintén rengeteget gyakorolt itt. Ez egy gesztus volt nekik, hiszen nem tudtak volna máshol helyet találni. Mindig is nyitottak voltunk arra, hogy a tehetséges fiataloknak segíteni próbáljunk. Most is vannak különböző műhelyek, de igen leterhelt az intézmény, így egyre nehezebb szabad időpontot találni erre.

FE: Ebbe a sűrű programba mennyire fér bele a jazz?

  

KÉ: Havi egy, maximum két koncertet tudunk tartani, aminek elsősorban anyagi okai vannak. Egy budapesti zenekar esetében 50 ezer forint csak az utazás költsége, ezen felül a honorárium, nem nehéz elképzelni, hogy ez megterhelő a mi költségvetésünknek. Nekünk ezt ki kell tudni termelni a bevételből minden egyes koncerten. A rendszerváltás előtt - anélkül, hogy az elmúlt rendszert minősíteném egyéb tekintetben - bőven volt pénz arra, hogy kulturális programokat valósítsunk meg. Az akkori jegyárak lehetővé tették szinte bárkinek, hogy koncertekre járjon. Akkor egy fizetés 2000 forint körül volt, egy jegy pedig - tudom, mert elraktam - 2 forint. Most azt lehet mondani, hogy egy száz- százötvenezres fizetést 1000-1500 forinttal terhel meg egy belépő. Ez arányaiban tízszeres drágulást jelent.

FE: Van arra lehetőség, hogy pályázati pénzeket vonjatok be  a koncertek megvalósításába?

  

KÉ: Nagy segítséget jelent a PANKKK pályázata, amit egy rock klubbal együtt pályáztunk.

  

UP: Sok klub azért maradt ki a pályázatból, mert félreértették a kiírást és azt gondolták, hogy csak az alternatív könnyűzenei koncertekkel lehet pályázni. Csak a budapesti jazz klubok voltak kizárva a pályázati kiírásban.

  

KÉ: Sajnos a pályázat nyertesei inkább a rock zenét képviselik, így egyre nehezebb ezt a támogatást megkapni.

Deseő Csaba és Gyárfás István együttese a Metronómban. Oláh Zoltán bőgőzik, takarásban Jeszenszky György dobol
Deseő Csaba és Gyárfás István együttese a Metronómban. Oláh Zoltán bőgőzik, takarásban Jeszenszky György dobol

FE: Ez azt jelenti, hogy ha nem kapnátok meg a támogatást, az komolyan veszélyeztetné a jazz klub működését?

  

KÉ: Igen az komoly probléma lenne, hiszen míg a korábbi években egymillió körüli éves programtámogatást kaptunk az NKA-tól úgy az elmúlt évben 300 ezer, ebben az évben pedig 400 ezer forint volt mindösszesen a pályázati pénz, amire számíthattunk.

  

UP: Ezenfelül tavaly megszűnt az Oktatási és Kulturális Minisztérium jazz klubokat támogató pályázata is.

FE: Kíváncsi vagyok arra is, hogy kik látogatják a koncerteket? Főleg az egyetemisták? Van visszatérő hallgatóságotok?

  

KÉ: Van egy 250 címes levelezőlistánk. A hatéves működésünk során kialakult egy asztaltársaság, akik egy-két koncert kivételével minden alkalommal eljönnek. Egyetemisták is gyakran jönnek, kivéve a vizsgaidőszakokat.

FE: Hogy érted hogy hat éve, hiszen a kezdetek óta jelen van a műfaj az IH-ban nem?

  

UP: Hat éve indítottuk újra Metronóm Klub néven a jazz programokat havi rendszerességgel.

  

KÉ: Az azt megelőző időben nem különültek el a koncertprogramok műfajok szerint. Ezenkívül a Péter javaslatára felmértük, hogy ki a közönségünk és ennek megfelelően változott a műsorpolitikánk is. Az idősebb generáció nevei sok embert vonzanak, ami fontos a bevétel szempontjából, de miután a közönségünk nagy része fiatal, szerettük volna a fiatal, de már profi zenekarokat is ugyanolyan arányban megjeleníteni a programban, mint a jól ismert neveket. Érdekes, hogy gyakran a fiatal csapatok koncertjein izzik a levegő, olyan mértékű az adni vágyás a zenészekben. Míg néhány befutott zenésznél bizony előfordul, hogy rossz napja van és nem teszi ki a lelkét a koncerten.

  

UP:  A közönség visszajelzése alapján mondhatjuk, hogy vannak rutinszerű koncertek, de valóban a fiatalok között sokan hihetetlen energiákat mozgatnak meg egy-egy koncerten.

  

KÉ: Van, aki nálunk hallott először jazz-t és akkora hatással volt rá, hogy most végzős a Jazz Tanszéken. Fenyvesi Marci gitárosról van szó, aki előtte klasszikus zenét tanult.

  

UP: Ez már az elmúlt hat év eredménye! Érezzük a klub működésének kulturális misszió jellegét. Az ötödik évfordulónkon a nyolcvanadik zenekar lépett fel nálunk, erre nagyon büszkék vagyunk. Mint ahogy arra is, hogy nagyon szeretnek ide járni a zenészek. Köztük és a közönség között sokszor személyes kontaktus tud kialakulni. Ettől is más egy klub, mint egy nagy koncertterem. 2008-ban egyébként a már említett évfordulónkon Fenyvesi Marci is fellépett tizenötödmagával. Olyan zenészeket kértünk fel, aki Pécsről vagy a közvetlen környezetéből származnak. Bágyi Balázs vezetésével egy csak egyszer elhangzó produkcióval ünnepelték meg a szülinapunkat.

FE: Milyen tapasztalataitok vannak a Kulturális Fővárossal kapcsolatban, amiről sok jót, de sok rosszat is hallottam már.

KÉ: A Kulturális Főváros és az intézmény között nincs közvetlen kapcsolat. Pályázni kellett programokkal és nem lettünk kiválasztva, ennek ellenére hihetetlen sokat nyerünk az évaddal, pontosabban az ahhoz kapcsolódó beruházásokkal. Még nem sokan értesültek, de az IH ezen a helyen megszűnik és átköltözik a Zsolnay-negyedbe, ami az egyik kulcsfontosságú projektje az EKF-nek. Bár az évad a jazz területén nem jelent többletet, hiszen eddig is voltak jazz koncert a Tavaszi Fesztiválon vagy éppen a POSZT-on, de a jövő évben elkészülő kulturális kerület és ezen belül az új helyünk nem egy évre, hanem évtizedekre vált ki pozitívan hatást a jazz klubra.