Luca, Ottilia

Avishai két leckét adott

2011.03.16. 12:00

Programkereső

A jazzvilág élvonalába sorolt Avishai Cohen trió adott a Müpában tomboló sikerrel koncertet, másnap pedig az Izraeli Kultúrintézetben tartott mesterkurzust. Három híres jazzmuzsikus osztja meg velünk élményét a koncertről.
Avishai Cohen
Avishai Cohen

Cohen új lemeze, a Seven Seas február végén jelent meg, ennek bemutató, több kontinenst érintő turnéját éppen Budapesten kezdte el. Triójában stabil tag Shai Maestro zongorista, de évek óta állandó ütőse, Itamar Doari nem tudott eljönni, ezért Amir Bresler, egy Tel Aviv-i dobos csatlakozott hozzájuk. A 21 éves Bresler kirobbanó tehetsége és érett zeneisége meghazudtolja korát. A koncerten semmit nem lehetett abból észrevenni, hogy ebben a felállásban nagyobb közönség előtt először játszották ezt a műsort.

A Művészetek Palotája jól nevelt, elegáns környezetében a közönség ritkán adja át magát ennyire önfeledten a varázsnak. De Cohenékre tomboltak, közel félórás ráadás-parádéval zárult a koncert, amely az első hangtól kezdve felfokozott hangulatban zajlott. Cohen is többször megjegyezte, hogy nagyon élvezi a közönség erőteljes ráhangolódását. A trió sikerének összetevői egyrészt az elbűvölő, egyszerű melódiák, néha Cohen énekével, de főleg bőgőzésével - olykor vonóval -, másrészt a ritmusok kavalkádja, amelyben a páros és páratlan ütemek hangsúlyai gyakran együtt, egyszerre adják az izzító lüktetést. A ritmikán kívül a harmonizációt is táplálják az izraeli trió közel-keleti és balkáni zenei gyökerei. Fontos inspiráció, hogy Cohen - aki évtizedeket élt Amerikában - teljesen elsajátította a latin jazz, közelebbről az afro-cuban dialektusát. Legnagyobb tanulsággal egyébként az szolgálhatott a jelenlevőknek, hogy Cohent nem kárhoztatja mozdulatlanságra termetes hangszere, bejátssza-betáncolja a fél színpadot, óriási közlésvágyát és energiáit, kiváló kapcsolatteremtő képességét zenekarvezetőként és énekesként is a produkció javára fordítja. És akkor még alig mondtunk valamit jól átgondolt, élményszámba menő szerzeményeiről, elképesztően nagy soundjáról, hatalmas, éneklő vibrátójáról.

Másnap délután az Izraeli Kulturális Intézetben pódium-előadást tartott a trió, ugyancsak zsúfolásig telt teremben. A hallgatóság legnagyobb örömére a koncert emelkedett hangulatát folytatva legalább annyit zenéltek is, mint amennyit beszéltek. Két magyar diákzenekar is bemutatkozhatott Cohen-szerzeményekkel: a Kodolányi Főiskola Művészeti Tanszékén alakult trióban Horváth János zongorázott, Hoff Marcell dobolt, Bögöti Ádám bőgőzött. Ádámról érdemes megjegyezni, hogy bőgőszakra a Jazz tanszékre iratkozott be, de Székesfehérváron gitár szakon tanul. Ezután az LFZE Jazz tanszékének alkalmi szextettjében Varga Gergely és Ülkei Dávid szaxofonozott, Tálas Áron zongorázott, Komjáthy Áron gitározott, Ajtai Péter bőgőzött és Csizi László dobolt. Cohen elismeréssel beszélt róluk a két produkciót meghallgatva, és azt is elmondta, hogy ezek a régebbi szerzeményei mennyire visszahozzák számára azokat az éveket, amelyekben megírta őket.

A koncert közönségében feltűnően nagy számban voltak aktív muzsikusok. Közülük három kiváló magyar jazz-zenészt, akik jól ismerik a trió munkásságát, arra kértünk, hogy saját hangszerük nézőpontjából értékeljék a koncertet.

 

Avishai Cohen Triója mesterkurzust ad az Izraeli Kutlurális Intézetben Foto Zipernovszky Kornél
Avishai Cohen Triója mesterkurzust ad az Izraeli Kutlurális Intézetben Foto Zipernovszky Kornél

Csuhaj-Barna Tibor:

„Nekem nagyon nagy öröm, hogy élőben egy egész koncertet végighallgathattam. Három éve egyszer már játszottunk velük egy programban az Equinox-szal egy szlovákiai fesztiválon, és azóta erősen figyelem a munkásságukat. Megpróbáltam begyűjteni a lemezeiket és analizálni néhány Cohen-számot.

Nekem az összes eddigi bőgősre vonatkoztatva előre mutató, hogy Cohen menyire más irányt képvisel. Eléggé elmozdult a szokott basszus kliséktől és a ritmikára helyezi a hangsúlyt. Az is egyfajta érdekesség, hogy páratlan ritmus van, és a páratlan ritmuson belül élvezni tudják a szabadságot, ez nagy tanulság a zenészek számára. A páratlan ritmus nem azt kellene jelentse, hogy mindenki ijedten számol játék közben, hanem annyira vérré válhat, hogy szabadságot is ad. Harmóniai szempontból nagyon egyszerű dolgokat csinálnak, egyszerű dallamokat játszanak, viszont a ritmikában történik minden, és irtózatos energiák szabadulnak fel. Elsősorban ez az, ami megfogott engem.

Cohen kihasználja a bőgő minden lehetőségét, a teljes hangterjedelmet, és új vonalat kezdett el a testhangok különböző válfajaival, amikor üti a hangszert. Ez nekem iránymutató volt, és megmondom őszintén, azóta én is gyakrabban próbálkozom ezzel a technikával.

Nagyon szimpatikus számomra, hogy ő a zeneszerző. Ez elég ritkán fordul elő, a bőgős általában csak sideman, aki a tempót biztosítja, de az egész zene képére nincs akkora hatással. Itt viszont egy bőgős, aki ritmikailag nagyon ott van, határozza meg az egészet, és ehhez nagyon jó zenészeket talált maga mellé. Főleg Shai Maestro zongoristára gondolok, aki egészen új irányzatot képvisel.

Ha azt mondom, hogy mai mainstream, akkor mindenki a Brad Mehldaura gondol, de amit most hallottunk, egészen más trió muzsika. Egyetlen szving ütés nélkül, egyetlen megszokott, régi hangulat nélkül szólal meg. Ahogy Shai zongorázik, abban a klasszikus zenét mindig hallom, nagyon érzem a Debussy-s, chopines klasszikus hátteret. Ugyanakkor belejátszik a folk zenék egész tárháza, az izraeli, a spanyol, a bolgár, és mindenféle más. Úgy érzem, hogy ez lehet a jazz egyetlen előrevivő irányvonala. A rockot már eléggé kifacsarta a jazz, átvette, amit át lehetett venni, eléggé unalmas műfaj is sikeredett belőle az utóbbi években. De a fokzene szerintem kimeríthetetlen kincsesbánya, és ők jó érzékkel nyúltak ehhez."

Szabó Dániel

„Ahogy Shai ezekre a népi motívumokra játszik, abban valamilyen lelki rokonságot érzek magammal. Ez azért különös, mert egész távoli hely népzenéjéről van szó. De valahogy mégis van valami összefonódás. Hangsúlyozom, hogy nemrég kezdtem alaposabban hallgatni őket, egy-két éve, de ez az érzésem a korábbi évekre is vonatkozik, tehát nem azért jöttek vissza a motívumok, mert hallgattam őket.

Nagyon tetszik Shai Maestro játéka. Én Danilo Pereztől tanultam annak idején, és a ritmusnak nála is iszonyatos nagy szerepe volt. Azt hallottam nála, hogy ezeket az eleve borzasztóan összetett páratlan ritmusokat baromira szét tudja úgy szedni, és közben végig teljesen tudja, hogy mi történik. Nagyon nagy az összjátéka is a dobbal. Nyílván az Avishai van a centrumban, ő a stabilitás, de nagyon nagy interakciók vannak a zongora és a dob között. És benne van az afro-kubai vonal, amiről a mesterkurzus végén beszéltek, és ami a koncert zárásában előkerült, ez a perkusszív zongorázás, amikor nem csak dallamívek vannak, hanem nagyon jó kis ritmusok. Viszont a dallamívekben azt is megmutatta, hogy milyen nagyon finoman zongorázik, ott akár Bill Evans és sok más előd hatását érezhettük.

Szívesen meghallgatnék tőle egy hagyományos standardet, hogy azzal mit kezd, biztosan sokat tudna azzal is mondani. Tehát ez egy nagyon kimetszett zenei szelet, amit most hallottunk."

  

Dés András

„Nagyon vártam Itamar Doarit, lázba jöttem amikor megtudtam, hogy jön Avishai Cohennel. Sokkoló volt, amikor felfedeztem, hogy van egy fiatal srác, aki ennyire hasonlóan nyúl az ütőhangszerekhez, mint én, és ennyire hasonló víziója van a jazz ütőzésről. Mindezt ráadásul briliáns technikával teszi, egészen lenyűgözően muzsikál. Ehhez képest néhány napja kaptam a hírt, hogy nem tud jönni erre a koncertre, mire rettenetesen csalódott lettem. Azt hallottam, hogy egy fiatal izraeli dobos fiú jön. Az emberben mindenféle előítéletek vannak egy olyan helyettesítő zenésszel kapcsolatban, akit hirtelen előhúznak Izraelben és még rá is ér a bulira. Úgy is ültem be a Müpába, hogy biztos nem lesz rossz ez a koncert, a dobos majd tisztességesen lejátssza, mert azért az Avishai Cohen nem visz el magával akárkit, de nem számítottam többre.

Ehhez képest az első három hang után lehetett tudni, hogy Amir Bresler egészen kivételes dobos, teljesen lenyűgözött a játéka. Pofátlanul fiatal, ránézésre talán 16, és mindent tud arról a dobolásról, amit ez a zene igényel. Dobolt nagyon halkan és nagyon hangosan, elképesztő dinamikával játszott, hihetetlen jó volt a tempója és a groove-ja, erős sodrása volt a kíséretének, viszont amikor szólózott, minden egyes megmozdulása szellemes volt és energikus. Számomra impozáns volt, hogy ilyen fiatalon a ritmusnak ilyen magas szinten a birtokában van. Az egy dolog, hogy tökéletesen groove-ol, és nagyon biztos tempót hoz, de hogy mindezt bonyolult metrumokban, hétben és ötben is teljes magabiztossággal és szabadsággal teszi... Nem erőltetett és izzadságszagú, hanem a szó jó értelmében játszik, ritmussal, dinamikával. Valami olyan csodát tud tehát, amire azt mondom, hogy még bármi lehet belőle, már most is fantasztikus dobos és zenész, de egy-két év múlva valószínűleg már nem fog ráérni egy ilyen hirtelen beugrásra. Nagy élmény volt a játékát hallgatni.

De nagyon nagy élmény volt az egész koncert is. Nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok, Avishai Cohent és Shai Maestrót már ismertem, a szerzeményeket is. Tudtam, hogy a legmagasabb szinten zenélnek, egyenként meg együtt is. Személy szerint nekem, hogy valami kis negatívumot is mondjak, a koncert utolsó egy ötöde és az ott történő közönség-szédítés, ez a "Tel Aviv-Havanna tengely" nem tetszett, nekem az egy kicsit sok volt. Mindeközben lenyűgöző az a felszabadultság és az az életöröm, amit közvetíteni tudnak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy totál telt ház volt a Fesztiválszínházban, és álló ováció a koncert végén. Az ilyen siker pedig a többi jazz-zenésznek és magának a jazz műfajának is jót tesz.

Összegezve nekem nagy élmény volt a koncert és hálás vagyok ennek a triónak, hogy egy ilyen estét hoztak ide hozzánk, és külön ennek a dobosnak, Breslernek, hogy elfeledtette velem, hogy nem Itamar jött Budapestre."