Eleonóra

Erdélyi turnén a Magyar Állami Népi Együttes

2011.04.09. 10:54

Programkereső

Hat erdélyi városban mutatja be Édeskeserű című előadását a Magyar Állami Népi Együttes április 26. és május 1. között.

A határon túli közönség, valamint a társulat is régóta várta már, hogy ismét Erdélyben turnézhasson, de az elmúlt években csak néhány zenekari koncert (2010), illetve egyetlen előadás erejéig (2007, Verbunkos) sikerült vendégszerepelnie Romániában. "Igazi" turnén az együttes utoljára évekkel ezelőtt volt: 2005-ben négy előadást, 2002-ben kilenc előadást sikerült megvalósítani. A jubileumi évben, amikor a MÁNE hatvanadik születésnapját ünnepli, az előadó-művészeti törvény adta lehetőséggel élve, külső támogatásnak köszönhetően sikerült megszervezni a turnét, amelynek állomásai:

Hh_édeskeserű
Hh_édeskeserű

2011. április 26., 19 óra, Kolozsvár - Kolozsvári Magyar Opera

2011. április 27., 19 óra, Marosvásárhely - Nemzeti Színház

2011. április 28., 19 óra, Székelyudvarhely - Művelődési Ház

2011. április 29., 19 óra,  Csíkszereda - Szakszervezetek Művelődési Háza

2011. április 30., 19 óra, Kézdivásárhely - Vigadó Művelődési Ház

2011. május 1., 20 óra, Sepsiszentgyörgy - Tamási Áron Színház

A turnén harminc táncos (15 pár) mellett a Magyar Állami Népi Együttes zenekara, illetve szólóénekesként Enyedi Ágnes, Herczku Ágnes és Hetényi Milán vesz részt. Az Édeskeserű műfaji megjelölése: Tánc erdélyi muzsikára. Zenei szerkesztője Kelemen László, koreográfusai Farkas Zoltán "Batyu", Mihályi Gábor és Orza Călin, rendező-koreográfusa Mihályi Gábor.

Nagy és nemes feladatra vállalkozik a Magyar Állami Népi Együttes "erdélyi antológiájának" színpadra állításával. Az Édeskeserű szerves folytatása annak az évek óta tartó alkotói folyamatnak, amely korszerű folklórértelmezésével, a színház eszközeinek bátor alkalmazásával, makacs következetességgel mutat rá újra és újra gyökereinkre, hagyományos kultúránk fontosságára.

Az előadás, miközben demonstrálja azt a sokszínű, egészen a középkorig visszanyúló táncos és zenei hagyományt, mely szinte napjainkig ránk öröklődött, mégsem leltár és nem tudományos összegzés. Nem tisztára törölgetett üveglapokkal kerített múzeumi tárló, hanem a kultúra folyamatosságának a felmutatója. Annak bizonyítéka, hogy széthulló hagyományos közösségeink felgyülemlett javai - új közösségek révén - átmenthetőek a ma embere számára.

Az Édeskeserű alkotói közül néhányan személyesen élték meg a kisebbségi lét kálváriáját, a szülőföld kényszerű vagy maguk által vállalt elhagyását. Az előadás azonban mégsem panaszos égbe-kiáltás, nem keserű önostorozás, hanem válaszkeresés az örök kérdésre, mely Erdélytől függetlenül mindannyiunk számára feltehető: szülőföldünk (múltunk) elhagyása annak elvesztése is egyben? Maradhat-e, és ha igen, mi, hátrahagyott javainkból? Kaphat-e biztatást az identitásában bizonytalanná váló, a kultúrák zűrzavarában tébláboló ember?

Az Édeskeserű előadás - címéből adódóan - az ellentétes erők örök egymásnak feszülésére épülő, az alkotók egyéni látásmódját tükröző táncköltemény, mely rapszodikusan ellenpontoz komikumot tragikummal, örömöt bánattal, életet halállal, ars poeticaként mutatva fel a Nagy László-i gondolatot: "A folklórban az édes és könnyű sablon helyett kerestem az összetettebb, dinamikusabb szöveg- és dallamritmust, az abszurditásig teljes képet, a szentségtörést, a komor, de szabad lelkületet."