Eszter, Eliza

Kovács Ferenc titkai

2011.04.26. 10:48

Programkereső

Rovatunkból megtudhatják, hogy milyen hangszeren játszanak és milyen eszközöket használnak a legismertebb zenészek. Ezúttal a nagyszerű Kovács Ferenc hegedűs, trombitás, nép-, világ-, és jazz-zenész fedi fel titkait kollégája, Párniczky András faggatózásának engedve.

Kovács Ferenc
Kovács Ferenc

- Meglepő élményem volt egyszer veled kapcsolatban. Évek óta ismertelek már felvételről, láttalak koncerteken fellépni, amikor egy Kassák Karácsonyon a Fonóban először hallottalak szárnykürtön játszani. Bevallom, nagyon csodálkoztam, hiszen előtte csak hegedülni hallottalak. Előbb kezdtél szárnykürtön játszani, mint hegedülni?

- Először is tisztázzuk, hogy a szárnykürt egyszerűen egy vastagabb trombita. Lehet trombitálásnak nevezni, bár van különbség, természetesen. Nemrégiben is használtam a szárnykürtöt, amikor finomabban kellett játszani. Mivel rövidebb építésű hangszer, de vastagabb, nagyobb a belső átmérője, ugyanazt a Bb alapú hangot fogja hallatni, de lágyabb tónussal. Kisebb nyílású fúvókát is használunk hozzá, mint a trombitához. Magát a trombitálást viszonylag későn, tizenöt éves koromban kezdtem el, miután hallottam Dizzy Gillespie-t. A zongoráról azért írattam át magam, mert vert a tanárom. Természetesen megmaradt a zongora az életemben, komponálni azon szoktam a mai napig is. A trombitálást is, hasonlóan a zongorához, klasszikus alapokon kezdtem. 

- Zongorázni szoktál színpadon is?

- Volt már rá példa. Említetted a Kassák Karácsonyt a Fonóban, az a Kassák Klub emlékére jött létre, ahol életem első koncertjét pont zongorán adtam. Ez azelőtt volt, hogy Szabados György elkezdett volna ott fellépni. Még nem trombitáltam, amikor először hallottam Kathy-Horváth Lajost és Ráduly Misit Szabadossal. Az a fajta improvizatív játék nagyon megtetszett. Hiába kezdtem el trombitálni, és bejárni egy pályát a hangszerrel, a hegedű is mindvégig megmaradt. A klasszikus követelményszint nagyon magas, nem lehetett nem gyakorolni, ha valaki hegedül.

- A két hangszeren párhuzamos tanulmányokat folytattál?

- Igen, de hegedülni csak általános iskolában és továbbképzőben tanultam. Konziban már nem voltam "kéthangszeres". Szabados meghívott, amikor Kathy-Horváth Lajos kiment a kvartettjéből. Az én alaptudásom nem volt olyan magas, de az improvizatív készségem, igényem megvolt. Most ötven év fölött járva is igazából alap dolgokat gyakorlok, mert az elengedhetetlen. Gyerekkorban kellett volna ezeket megtanulni, de akkor az ember még türelmetlen, nem mer elég hosszan és kitartóan egy dologra koncentrálni.

- Mondj erre egy példát, kérlek!

- A katonaságban ismerkedtem meg Lakatos Misivel, aki híres zenész család ma is nagyon magas szinten játszó tagja. Ő tanított arra, hogy órákig folyamatosan csak egy dolgot, például csak egy díszítést gyakoroljak. Brahms Magyar táncának elsajátításával például olyan alapot lehet kapni, amire egy életen keresztül lehet építeni.

- A trombita és a hegedű sok mindenben eltér egymástól. Azt gondolom, hogy a te szempontodból mégis a legnagyobb különbség az, hogy a hegedűt egyes zenekarokban - szemben a trombitával - nem tudod akusztikusan használni. Milyen hangélményt keresel? Vagy van egy hangkép a fejedben, ami adaptálódik a helyzethez attól függően, hogy épp min játszol?

- Szokás azt mondani, hogy természetes hangzást szeretnénk. Ez biztos nem így van, a természetes hangzás egy olyan formáját keressük, amit egyszer a legjobban szerettünk. Például a fürdőszoba hangzása nem természetes, mégis jól tud szólni. Ha hangképzésről beszélünk, be kell menni egy süket terembe és meg kell nézni, hogy mennyire tudunk egy hangot kitartani. Ha rossz a levegő, akkor megváltozik a hang. Ettől hamar elmehet az ember kedve, mert kevés a pozitív visszacsatolás, akkor érdemes egy könnyebb terembe átmenni, ahol ösztönösen, könnyebben megszületik a jó megoldás. A román fúvósok igénye például az, hogy minél visszhangosabb legyen a hang. Azonnal azt az élményt szeretnék, mint ami a fürdőszobában van, ahol a hang mindenhonnan visszaverődik. A Djabéba kerülve Barabás Tomi rögtön kitalált nekem egy effektet, mert ott arra van szükség. Oktávert, visszhangot is használok abban a zenekarban. Minden koncertet rögzítünk és gyakran a felvételen vissza kell venni a visszhangból, hogy a természetesebb hangzás irányába mozduljunk.

- Trombitán először nyilván azt a klasszikus hangot kellett fújnod, amit megköveteltek a tanulmányaid során.

- Igen, de az mára elmúlt. A hang energiaértéke érdekel elsősorban. A levegőt, a légzést kell pontosan figyelni. Én nem vagyok harsogó hangot fújó trombitás.

- Amikor a saját hangod kerested a trombitán és szárnykürtön, voltak olyan amerikai zenészek, akikre hasonlítani szerettél volna?

- Vannak meghatározó zenészek, szinte önkéntelenül is. Miles Davis volt az egyik első nagy hatású trombitás. Szárnykürtön Chet Bakert szerettem nagyon, bár az, hogy nála a hang fele levegő, egyrészt nagyon nehéz technikailag, másfelől meg elrontja az ansatzot, ha mást is akar az ember játszani. Számomra egyébként nincs nagy különbség  a trombitán és a szárnykürtön való játék között.

- Mennyire hat egymásra az, hogy több hangszeren játszol? Megmutatkozik ez szerinted a hangképben az egyes hangszerekre lebontva?

- Abszolút hatnak egymásra, de ha úgy vesszük, a kendo is ugyanígy visszahat. A kendóban is a testedet kell betörnöd, hogy egy instrumentumot, a kardot egy adott szituációban meg tudjon jeleníteni. Ez egy olyan szisztéma, egy olyan tanulási rendszer, ami átültethető a hangszeres játékra. 

- Áttérve a hegedűre, ahhoz a saját erősítődet viszed magaddal minden koncertre?

- Már nem. Angliában vettem egy Laney-t, huszonkét évvel ezelőtt. Mostanában már megelégszem azzal a hangosítással, ami helyben van. De nem gondoltam rá, hogy eladjam, ritkán cserélem le a dolgaimat. A mikrofonom is már hosszú évek óta megvan.

- Ha ugyanazt a dallamot vesszük, van különbség abban, ahogy azt a hegedűn, erősítve vagy akusztikusan, trombitán játszod?

- Ha megnézed azokat a zenéket, ahol a két hangszer együtt szerepel - például a román népzene ilyen - ott mindkettőnek azt kell játszania, amit az ének diktál. Azt veszik le, és azután egyeztetik egymással. De a fizikája ugyanaz, függetlenül az erősítéstől, egy hanghullám. A díszítések esetében például a román zene sokszor fél hangon belül marad. A magyar diatonikus, a bolgár vagy az arab pedig igen tudatos és komplex megoldásokat használ. Ez független attól, hogy a trombitáról vagy a hegedűről beszélünk, ugyanazt meg kell tanulni.

- Téged mennyire befolyásol pozitívan vagy negatívan ha egy felkérés egy adott hangszerre érkezik?

- Akármelyik hangszeremmel hívnak, megtisztelő, hiszen ezáltal tekintenek engem hegedűsnek vagy épp trombitásnak.

ÉLETRAJZ:

Kovács Ferenc Budapesten született 1957. július 16-án, képzőművész, zeneszerető családi környezetben. Zongora- és hegedűtanulmányok után 15 évesen kezdett trombitálni. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán megszerzett diploma után több szimfonikus zenekarban játszott, emellett azonban egyéb zenei műfajok megismerésére is hangsúlyt fektetett. A népzenétől a kortárs zenén keresztül a jazzig minden komolyan érdekelte. Így lett alapítója az oly különböző Budapest Ragtime Band, a MAKUZ, a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band együtteseknek, s tagja a Dresch Quartet és a Djabe zenekaroknak. Önálló szerzői munkássága kialakítását 2000-ben a Magony c. szólólemezével kezdte, amelyet azután vonós együttessé alakított. A kortárs jazz magyar fúziója a Tranzittal kezdődött, majd a Hatok és a Beli Buba formációin keresztül a Grand Magony együttesben csúcsosodott ki, melyben a cigányzenétől a jazzen keresztül széles zenei spektrumon játszó, kimagasló képességű kortárs magyar előadókat találhatunk. Olyan külföldi nagyságokkal készíthetett lemezeket, mint Roscoe Mitchell, Archie Shepp, Steve Hackett, Joel Rubin, Hamid Drake. Az elmúlt évek során négyszer nyerte el Magyarországon az év zenekara díját (Emerton-díj), ötször az év lemeze díjat, valamint több aranylemez díjat. 2004-ben Prince Award díjat kapott, 2005-ben pedig Los Angeles-ben a Djabe zenekarral (Táncolnak a kazlak) Surround music díjra jelölték. 2007-ben Brightonban az év legjobb világzenei koncertjének díját nyerte el az A Hawk and a Hacksaw and the Hun Hangar együttessel. 2008-ban a "Párhuzamos Kultúráért" díjjal tüntették ki a Mediawave-en.

Trombita:

- Boosey and Hawkes

- fúvóka: Bach 3c

Szárnykürt

- Boosey and Hawkes Sovereign

- fúvóka: Stomvi 8 GS

Mikrofon:

- Shure csiptetős, Shure előerősítő

Hegedű

- Csiszár Gyula (Miskolc)

- hangszedő: Barcus-Berry

Erősítő:

- Laney Linebacker KB 80

Effekt:

- Digitech Studio Quad 4

- Barabás Tamás line mixer

Zongora:

- Förster 

További információ: www.magony.hu