Pandora, Gabriella

Gadó Gábor titkai

2011.06.18. 09:44

Programkereső

Rovatunkból megtudhatják, hogy milyen hangszeren játszanak és milyen eszközöket használnak a legismertebb zenészek. Ezúttal a külföldön is nagy tekintélyt szerzett, eredeti alkotó, Gadó Gábor gitáros–zeneszerző fedi fel titkait kollégája, Párniczky András faggatózásának engedve. VIDEÓVAL

Gadó Gábor gitáros
Gadó Gábor gitáros

- Gábor, egy látszólagos ellentmondás feloldására szeretnélek kérni. Amióta ismerlek, majd húsz éve, ugyanazon a Standel gitáron játszol. Ez erős kötődést mutat a hangszeredhez, miközben pont a te bíztatásodra néztem meg a Minden reggel című francia filmet, amelynek kulcsjelenetében az öreg mester összetöri tanítványa viola de gambáját, mondván, ez csak egy fadarab húrokkal, nem maga a zene.

- Ez érdekes dolog. Hazudnék, ha azt mondanám, semmilyen kötődésem sincs a gitáromhoz, már csak azért is, mert régóta van nálam, másrészt mert ez egy hangszer. De különleges kötődés abban az értelemben, amit szerintem te feltételezel, nincs. Pont az oppozíciója van annak, amit valószínűleg te gondolsz. Azért nem váltok másik hangszerre, mert nem fontos nekem ez a dolog. Nincs oka, hogy váltsak. Nem is nagyon szoktam hangszerboltokba menni, csak ha húrt vagy más fogyóeszközt kell vennem. Szemben veled - tudom, téged foglalkoztat ez a kérdés - vagy más zenészekkel, engem nem érdekelnek a gitárok. De ezt én nem ítélem meg pozitívan vagy negatívan, egyszerűen csak így van.

- Ma már sokkal tudatosabb vagyok, az foglalkoztat, és ennek kapcsán beszélgetünk, hogy mitől lesz jobb valakinek a soundja és mit tesz ezért. Rajtad kívül nem is nagyon jut eszembe más gitáros, talán csak John Scofield és Ben Monder, aki ennyire rég játszana egyazon hangszeren. Azért elégedett vagy a gitároddal?

- Nézd, nekem már azzal problémám van egy ideje, hogy elektromos gitáron játszom. Jobb lett volna talán egy akusztikus hangszert választani régen. Amilyen hangképeket én érzek, ha ki lehet ezt így fejezni, a zenei köznyelv, amit belül hallok, abszolút nem kötődik semmilyen hangszerhez. Gitárhoz sem, nem is hallgatok szívesen gitárosokat.

- Az, hogy elektromos úton hangerőnövelésen kell keresztül vinned amit játszol, azért zavar, mert felesleges szűrőnek érzed?

- Szeretném, ha minél kevesebb áttétel lenne az elképzelés és a megszólalás között. Egy akusztikus hangszeren a te energiád rögtön kiáramlik a hangszeren keresztül, nincs szükség olyan külső energiára, mint az elektromos áram.

- Fölmerült benned, hogy váltasz akusztikus gitárra?

- Nem, mert nagyon nem szeretem az akusztikus gitár hangját. Eleve problematikus, hogy még az elektromoshoz képest is jobban kijönnek a hangszer korlátai. A bundozott nyak, ami az intonáció kötöttségét jelenti és a relatív kicsi test is a hangszer hátrányára válnak. Egy csellónak, egy hárfának vagy épp egy zongorának jóval szélesebbek a lehetőségei a megszólalását illetően. A gitár hangolásából fakadó probléma is, hogy e-mollra van hangolva, erősebben jelentkezik az akusztikus gitár esetében. Ez egy nagyon lágy, keresztes akkord, ami erősen utal a hangszer eredetére, a trubadúr időszakra, ami számomra túl romantikus. Az sem véletlen, hogy az akusztikus gitárra íródott zeneirodalom sem varázsol el. De rá vagyok kényszerülve, hogy a gitárral foglalkozzak, minthogy ezen játszom a legjobban.

- Visszakanyarodva a gitárodhoz szeretnék elmondani neked egy városi legendát arról, ahogy hozzád került a hangszer: egyszer vidéken járva egy parasztház padlásán aludtál. Ott vettél észre egy porosodó gitártokot, amiről még a házigazdák sem igazán tudták, miért van ott. Kinyitottad a tokot és azonnal beleszerettél a gitárba, amit jó áron meg is tudtál szerezni. Eddig a történet, mi igaz ebből?

- Ez úgy ahogy van, nem áll. Ez a hangszer egy nagykanizsai zenészé volt.

- Ebben az időben még Pécsett laktál?

- Nem, már Pesten, itt is találkoztam vele. Volt egy Aro nevű, elég rossz kvalitású japán gitárom és egy Laney erősítőm. Neki nagyon tetszett a hangjuk, ezért úgy állapodtunk meg, hogy elcseréljük az ő gitárját az én hangszeremre és az erősítőmre. Mikor megkaptam, tele volt rakva a teste csillapító anyaggal, annyira, hogy még tíz év múltán is vettem ki belőle anyagfoszlányokat. Amit ez a gitár a legjobban tud, épp a rezgő testet próbálta az előző tulaj eltüntetni, nyilván azért, hogy kierősítve ne gerjedjen a hangszer. A történethez tartozik még, hogy én is jóval később jöttem rá, mennyire jó képességű gitárhoz jutottam.

- Ez egy régi amerikai hangszer ugye?

- Igen, a kaliforniai El Monte-ban gyártották. A céget a hetvenes években felvásárolta a Gibson (pontosabban a Chicago Musical Instruments, amelyik akkoriban a Gibson tulajdonosa is volt - a szerk.) Sok emberrel találkozom a koncertjeim során, akiket jobban érdekel ez a különleges gitár, mint mondjuk engem. Számomra az a fontos, hogy megfelel nekem.

- Engem hívtál föl, amikor bundoztatni szeretted volna a gitárt, hogy megkérdezd, kihez érdemes vinni itthon, és ha jól tudom, nem csak új bundokat kapott a hangszer, de a hangszedőt is cseréltetted benne.

- Azt nagyon jó lett volna nem cseréltetni. Régebbi típusú, egy tekercses hangszedő volt benne eredetileg. Sajnos a mágnes, amit a pick-up ház rejt, elöregszik egy idő után. A magnetikussága gyengül és ettől romlik a hangja: amit még tettem, hogy kivetettem a hátsó pick-upot az összes alkatrészével együtt, hogy minél kevesebb dolog legyen a gitárban, ami a test rezgésének rovására megy.

- Egyszer a vendéged lehettem Párizs melletti házadban nem sokkal azután, hogy kiköltöztél. Rám akkor nagy hatást tett, hogy láttam, mennyit gyakorolsz, mennyi munkát raksz a gitározásba. Mennyi időd, lehetőséged van mostanában gyakorolni?

- Azt érted ez alatt, hogy a hangszeren való technikai fejlődésre mennyi időt szánok? Erre csak kicsit hosszabban tudok válaszolni. Nem is tudom, mikor lehetett ez, talán 1996-ban, St. Remy Les Chereuse-ben laktunk akkoriban. Az elmúlt tizenöt évben elmondhatatlanul több mindennel találkoztam a zenei univerzumból, mint azt megelőzően. Ezért elkezdtem igazán a zenével foglalkozni, sok mindent meg kellett tanulnom, amire időt kellett adni. Komplexebben látom ma már a zenét, szinte az összes fontos művem azóta született. Megváltozott az életem is, sokkal több mindent kell csinálnom mostanában, úgyhogy gondolom, akkor többet gyakoroltam. Most jobban tudok fókuszálni, ezért kevesebb idő alatt tudok ugyanannyira hatékony lenni. A mostani életemben azzal kell elsősorban foglalkoznom, amit épp csinálok, hiszen sok mindenkivel játszom, sok embert mozgatok a zenémen keresztül. Nem csak jazz, de kortárs zenészeket is. Szégyellem, de a külvilág számára szinte egyáltalán nem érek rá.

- Ha jól értem, akkor nem kevesebbet, hanem máshogy foglalkozol ezzel a dologgal.

- Praktikusan többet foglalkozom zenével.

- Visszatérve a megszólaláshoz, te viszonylag régóta nem használsz már más effektet, mint a hangerő pedált, az viszont szignifikáns része a hangodnak. Miért van ez?

- Az elején említettem, hogy az én hallásom nem gitárszerű. A gitár megszólalásánál van a pengető hang és az attak, ami a pengetés pillanatában megszólaló nagyon direkt hangindítás. Magát a pengető hangot sem igazán szeretem, másrészt sok helyen, ahol vonós hangszereket alkalmazok a zenémben, meg kell szüntetnem az attakot, hogy a hang indítás a gitáron ne térjen el a környezetétől.

- Azért, hogy homogénebb hangzást kapjál?

- Igen, egy vonós hangszeren nagyon furcsa lenne, ha minden megszólalásnak erős attakja lenne. A zongoristák közül is sokan törekszenek ennek a problémának a megoldására. Nekem ezt segíti a hangerő pedál.

- Az alapprobléma, hogy ne az indításkor legyen leghangosabb a hangszer?

- Így van, pontosan.

- Azt tudod egyáltalán, hogy milyen márkájú pedálokat használsz?

- Tudom, persze, kétfélét is használok. Az Ernie Ball fém tokos és jó nehéz. Van egy normál tartománya, ahol szépen fokozatosan működik, de a végén hirtelen nagyobbat vág. Ez másfajta játékra ad lehetőséget, mint a Boss. A Boss egy sokkal direktebb amplitúdójú pedál. Az alapdinamikának sajnos, bármelyiket is használja az ember, valamennyire a kárára válik. Praktikus ok, amiért a Bosst használom, ami műanyagból van és könnyű, hogy legtöbbször külföldön lépek fel, és arra is gondolnom kell, hogy redukáljam a kilók számát, amit vinnem kell. A Boss pedál fogyóeszköz, a potmétere hamar elromlik, évente veszek egy újat. Olyan is volt nemrég, hogy a vámosok tették tönkre a fém pedált, egy ellenőrzés során szétszedték és nem lehetett már összerakni. Ezért is praktikus műanyag pedált vinni, mert azt a fémdetektor nem mutatja ki.

- Végezetül ejtsünk néhány szót az erősítődről, ami egy Mesa-Boogie. Gondolom az elsődleges szempont az volt, hogy csöves legyen.

- Nem, az hogy pontosan melyik modell nem, de az hogy Mesa-Boogie legyen, az fontos volt, mikor vettem. Általában nem viszek erősítőt magammal és bár a riderben Mesát kérek, sokszor más erősítőt kapok, ami nem egyszer okozott már csalódást. Nemrég viszont kaptam egy kurzus során egy AER-t, ami nemhogy nem csöves de kifejezetten akusztikus gitár erősítő, mégis nagyon tetszett. Hozzá kell tennem, nem volt annyi időm, hogy alaposan kipróbáljam.

Gadó Gábor
Gadó Gábor

Életrajz

Gadó Gábor 1957. április 13.-án született Pécsett. Zenei tanulmányait hegedűn kezdte, majd klasszikus gitárra váltott. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz Tanszakán Babos Gyula növendékeként végzett 1983-ban, ezt követően élvonalbeli magyar jazzmuzsikusok együtteseiben szerepelt.

Az első partnerei között volt ifj. Rátonyi Róbert, Snétberger Ferenc, László Attila, Szakcsi Lakatos Béla, Balázs Elemér és Oláh Kálmán. Később nemzetközi formációkban is egyre gyakrabban tűnt fel, például Gerald Veasley, Randy Roos és George Jinda oldalán. Első zenekarát Joy névvel szervezte meg, az együttessel Cross Cultures címmel készített lemezt. Saját nevén 1991-ben jelent meg első albuma, a Special Time, majd Nikola Parovval turnézott Európában.

1995-ben Franciaországba költözött, később egy ideig Londonban is élt. Öt év múltán Párizsban alakult meg a Gadó Gábor Quartet, melynek tagjai: Matthieu Donarier (tenorszaxofon), Sébastien Boisseau (nagybőgő), Joe Quitzke (dob). Francia társaival a Greetings from the Angel című albumon játszott először, amit a Homeward és a kimagasló sikerű Orthodoxia követett, mindegyik lemezét a Budapest Music Center adta ki. 2003-ban Unknown Kingdom, 2004-ben Modern Dances for the Advanced in Age és The Second Coming, 2005-ben Psyché, 2008-ban Byzantinum címmel jelent meg szólóalbuma. Zeneszerzője és közreműködője Winand Gábor Corners of my Mind című albumának, amelyet a francia Jazzman magazin a 2002-es év legjobb jazzlemezei közé választott. További együttműködésük eredményeként 2003-ban Agent spirituel, 2004-ben Different Garden, 2006-ban Opera Budapest címmel jelent meg CD-jük, ugyancsak mindegyik a BMC-nél.

2003-ban elnyerte a francia L'Académie du Jazz által az év európai jazzművészének évente odaítélt Bobby Jaspar életműdíjat, mely munkásságának eddigi legrangosabb elismerése. A francia és nemzetközi fesztiválok, klubok keresett vendége, többek között a következő fesztiválokon lépett fel: Festival de Châteauroux, Festival de Jazz de Montlouis/ Loire, Rencontres Internationales de Jazz de Nevers, Festival Crest Jazz Vocal, Festival de l'Hotel d'Albret (Párizs), Tete Montoliu Jazz Festival (Barcelona), Festival de Jazz de Souillac, Festival de Jazz de Vitrolles, Fete de la musique de Téhéran, Mittel Europa Jazz Festival (Schiltingheim), Paris Jazz Festival. Videónk a MüPában készült, amikor Gadó francia együtteséenk a világhírű szaxofon szólista, David Liebman volt a vendége.

 

Gearbox:

Gitár:

- Standel* (valószínűleg 811-S modell) egy hangszedősre alakítva 

Effekt:

- Boss FV 50 hangerő pedál

- Ernie Ball hangerő pedál 

Erősítő:

- Mesa Boogie DC 3

 

*A Standel cég rövid története:

Bob Crooks elektromérnök a Bigsby cég felkérésére kezdett erősítő építésbe az 1950-es években. Paul Bigsby érdeklődése az erősítőket illetően hamar alább hagyott, de Bob Crooks tovább fejlesztett, egészen addig, amíg elkészítette első erősítőjét. Ezt a darabot magának Les Paulnak gyártotta le. Stúdiófelvétel is megörökítette az elkészült prototípus hangját, hiszen a Lover című szám felvételekor ezt használta Les Paul. Később olyan népszerűségre tettek szert a Standel erősítők, hogy Wes Montgomery, Chet Atkins és Hank Garland is a felhasználók között voltak. A Standel erősítők meghatározó újításokat tartalmaztak, melyeket később az összes nagy gyártó átvett, ezek:

- nagy teljesítményű hangszóró

- a potméterek áthelyezése az erősítő hátuljáról a front panelre

- elsőként gyártottak külön fej-láda verziót az erősítőkből (erre előtte a Gibson tett már kísérletet korábban, kevés sikerrel)

- először kapott állítási lehetőséget a magas és a mély tartomány

- ők vezették be a hátul zárt hangszóró ládát 

- ők kísérleteztek elsőnek a csövek kiváltásával tranzisztor segítségével és építettek hibrid erősítőt (cső és tranzisztor kombinációjából)

Az 1961-ben, Kaliforniában alapított cég eredetileg húros hangszerek terjesztésére szakosodott. Nevét Crooks Temple City-ben működő szervizének mozaikszavából kapta Stand(ard) El(ectronic). Első saját termékük egy hegedű hangszedő volt, amit úgy fejlesztettek ki, hogy a lehető legkevésbé színezze a hangszer természetes hangszínét. 1962 márciusában mutatták be első saját hangszerüket, egy Resophonic gitárt, amit limitált példányszámban gyártottak. '67-ben jelent meg az első elektromos gitárjuk, amelyet Sam Koontz (Harptone Manufacturing Corporation, New Jersey) hangszerkészítő mester tervezett. Az első gitárt továbbiak követték, a skála a nagytestű jazz gitároktól a hatvanas években igen népszerű ún. félvastag, bluesra és country zenére használt hangszereken át egészen a tömör testű gitárokig terjedt. Olyan népszerű előadók használták ezeket a kitűnően megépített hangszereket, mint Merle Travis vagy Joe Maphis.