Etelka, Aletta

"Az egész város visszhangozza a zenét" - Søren Kjærgård

2011.07.25. 09:57

Programkereső

Négy koncerten hallottam a 32 éves zongoristát, Søren Kjærgårdot a Koppenhágai Jazzfesztiválon: kávéházi matinén, templomi improvizáción, utoljára pedig egy vad, elektronikus szabadtéri koncerten Andrew Cyrillel, akivel máshol is játszott. Azzal kezdte beszélgetésünket, hogy ez még így is csak alig a fele annak, amennyit összesen szerepelt. INTERJÚ
Soren Kjaergaard
Soren Kjaergaard

Általában a fesztivál kezdetétől itt szoktam lenni, de idén nem így volt, mert hosszab távollét után San Franciscóból költöztem haza éppen. Útközben felvételeket készítettem New York-ban és koncertet adtam Vancouverben. A fesztivál közepére értem haza, holott általában elejétől végig itt vagyok. De így is vagy 10-12 koncerten játszottam.

Mindezt 5-6 nap alatt...

Ilyenkor nagy a mozgás...

Mit jelent Önnek, mint az egyik legtöbb zenekarban játszó koppenhágai zenésznek a Fesztivál?

Nagyon is sokat jelent, hogy itthon is jóval szélesebb közönséghez jutunk el, sok felkérés van. Máskor nem fordul elő, hogy egy nap több koncerten is játszhatunk, csak a fesztiválon. Anyagi szempontból sem mellékes, az ember a nyár hátralévő részére tud egy kis pénzt keresni, de persze sokkal fontosabb művészileg, hogy az ember ilyen sokféle zenekarral dolgozhat együtt. Sok, itt vendégeskedő külföldi muszikussal is együtt játszik az ember ilyenkor. Andrew Cyrille, Barry Guy és mások idehozatala nem olyan egyszerű, ha éppen nincs fesztivál, télen vagy máskor. De a Fesztivál anyagi lehetőségeinek hála sok külföldit meghívnak, akikkel közösen fel lehet lépni. Nagy energiák szabadulnak fel, óriási mozgás van ilyenkor.

 Cyrille-hez régi, baráti viszony fűzi. 

Igen, pontosan négy éve kezdődött, amikor első közös lemezünket vettük fel. Nemrég pedig a harmadikat rögzítettük New York-ban. Évente egyszer-kétszer turnézunk is. Nehezebb ennél gyakrabban együtt dolgoznunk, ő New York-ban él, én Koppenhágában, az utazás drága, de azért folyamatos a kapcsolatunk. Andrew-val turnéztunk már Spanyol- és Olaszországban, Kanadában, az USÁ-ban és Dániában.

És San Francisco-ban hosszab ideig tartózkodott?

Egy alkotói ösztöndíjjal voltam a Meridian Galleryben San Franciscó-ban, zenét szereztem, gyakoroltam négy hónapon át.

A fesztivál azért is különleges időszak, mert szinte minden zenei stílust lehet ilyenkor hallani. Ön pedig igen sokoldalú, többféle felfogásban is játszik.

Ez valóban a Koppenhágai Jazzfesztivál különlegessége, hogy nem egy irányzatra koncentrál. Sok vita zajlik arról, hogy nem nőtt-e már túl nagyra a fesztivál, nem kaotikus-e azáltal, hogy rengeteg műfaj képviselteti magát. De én sok más fesztiválon jártam, és szerintem a mienkben az a különleges, hogy igazán mindenkinek kínál valami vonzót: a szvingrajongóknak, akik a napon sörözgetve és beszélgetve szeretnek zenét hallgatni, és azoknak is, akik arra kiváncsiak, hogy egy igazi, keményen improvizatív zenekar hogy szól, vagy azoknak, akik az elektronikus zenét kedvelik. Minden zenei stílusvariáció megtalálható. Abban is nagyon különleges, hogy ilyenkor az egész város visszhangozza a zenét. Ráadásul lehetetlen is mindent megnézni, amire az ember kiváncsi, olyan sok program van, a látogatóknak nehéz lehet választani az óriási kínálatból. Egy drága Sonny Rollins-koncert és egy olcsó underground klub között sem olyan magától értetődő a választás: mindkettőnek meg lehet a maga vonzereje.

Először trióban láttam a KafCafé nevű színházi kávézóban, egy hétkönap délután. Abban a trióban a komoly, szabad improvizáció és mindennek a persziflázsa egyszerre volt jelen.

Így van, tényleg. Persze, komolyan vesszük a dolgot, ha nem így lenne, lehet, hogy mással kellene foglalkoznunk. Magunkat viszont nem szabad halálosan komolyan venni. A zene mindig csak zene marad: mindig ott van benne a szellem szabadsága, de bele is ragadhat az ember, ha túl komolyan veszi magát, ha nagyon belerögzül bizonyos elképzelésekbe. Főleg  ha az ember sok improvizatív zenét játszik, akkor meg tanulnia a pillanatban élni, és elengedni a dolgokat, ellazítani a görcseit. Igen, valóban nevettünk magunkon, és szerintem ez is hozzátartozik.

Mi a kedvenc együttese, ha egyet kellene választania, melyikkel lépne fel az itt hallottak közül?

Nehéz kérdés. Mert minden, amiben részt veszek, improvizatív zene. Amit most is játszottunk, az elektronikus, a zajzenével rokon stílus, de még ezen belül is több különböző műfaji variáció van. És mindenre, amit előadok, ami jön belőlem, általam, hatással van ha éppen klasszikus zenét hallgattam, vagy éppen Bachot gyakoroltam. Amikor az ember Andrew Cyrille-t hallgatja, érzi, hogy ő egy személyben több stílust, több jaztörténeti korszakot képvisel. Haiti dobolás, afrikai, amerikai zenék, blues, jazz, modern improvizatív zene, és így tovább, mint ott van a játékában. Nem hiszem hogy meg tudnám mondani, hogy milyen stílust választanék magamnak. Ha már választani kellene, akkor csak azt, hogy kikkel játszanék, mert az nagyon fontos. De most is nagyon szerencsés vagyok, hogy a jelenlegi társaimmal játszhatok. Jó barátaim és kiváló zenészek, így persze nagyon könnyű zenélni.

A dániai jazzlemez-kínálathoz is jelentősen hozzájárult, sok új lemeze kapható. Mennyire van még jelentősége a CD-k megjelentetésének a zenészek számára?

Azt hiszem, ha globálisan, a nagy lemeztársaságok szempontjából nézzük a dolgot, akkor veszített a jelentőségéből. A kollégáimmal azt vesszük észre, hogy nem adunk el túl sok lemezt. De összességében megmaradt a jelentősége, hogy egy új anyagot az ember meg tudjon CD-n jelentetni. Elvezethet koncertmeghívásokhoz, olyan kapcsolatok létrejöttéhez, amelyek a CD nélkül bizonyosan nem jöttek volna létre. Sose lehet tudni, hogy ha az emberek megveszik, vagy legalább letöltik, akkor kinek mutatják meg, vagy hogy hol játsszák le. Néhány esetben a lemezen elérhető zenéimre meglepő visszajelzések jöttek. Tehát valamennyire megmaradt a jelentősége. Végül is az ember kiadhat alacsony példányszámban is lemezt. 15-20 éve többezer, akár 5000 példányban adtak ki CD-ket, ma 500, legfeljebb 1000 példányt gyártunk, hogy ne legyen drága, de lemezen is hozzá lehessen férni.