Luca, Ottilia

Montreux élő legendája

2011.07.28. 09:00

Programkereső

Az idén 45-ik évét ünneplő Montreux-i Jazz Fesztivál már régóta nem csupán a jazz műfaj kiválóságainak és elkötelezett híveinek találkozóhelye. Sokkal inkább egy impozáns környezetbe helyezett, a zenei paletta sokszínűségével egyszerre több generációt megcélzó, okosan felépített zenei-kulturális rendezvény. Útibeszámoló
A Jazz Montreux-ben Foto Krupa Zsófia
A Jazz Montreux-ben Foto Krupa Zsófia

A világ második legnagyobb jazzfesztivál-helyszíneként számon tartott Montreux a svájci hegyekkel körbevett Genfi-tó partján található, ahol közvetlenül a csillogó víz mellett futó pálmafás, keskeny parti sétány és a távolban a tóba nyúló Chillon-kastély képe már önmagában is kellemes látnivaló. Ugyan az év nagy részében a hely csendes és kihalt, a fesztivál két hetében a világ minden részéből jönnek ide a fellépők és látogatók, és a kisváros nyüzsgő színpadokkal, bárokkal, bódékkal és fesztiválozókkal telik meg. Korábban a jómódú angolok turistahelyének számító Montreux 1967-től, a fesztivál első évétől kezdve vált ismertté, és az elejétől fogva nagy sztárokat felléptető rendezvény rövid időn belül világhírűvé tette a várost.

A hírnév és a siker nagyrészt a fesztivál atyjának is nevezett Claude Nobs-nak köszönhető, aki nemcsak alapítója és főszervezője, de mind a mai napig aktív résztvevője, olykor szereplője is a zenei találkozónak (az utcán többször is belebotlunk az ősz hajú "Monsieur Montreux"-be). A fesztivált a Montreux-i Turisztikai Hivatalban megálmodó Nobs jazz iránti rajongása, értékes kapcsolatai és rátermettsége révén évről-évre egyre több zenészt, képzőművészt és ismert embert vonzott Montreux-be, többször párhuzamos zenei fesztiválokkal társulva (Newport, Sao Paulo, Detroit). Már a 70-es évek elejétől kezdve a jazz mellett a blues, gospel, soul, később a pop, rock, reggae legismertebb előadói is felléptek (néhány név a teljesség igénye nélkül: Miles Davis, Keith Jarrett, Ray Charles, Ella Fitzgerald, Santana, Herbie Hancock, Johnny Cash, George Benson, Eric Clapton, Deep Purple, David Bowie). Nobs érdeme ezeken kívül az is, hogy korán felismerte a koncertek minőségi rögzítésének fontosságát, és a több millió példányban elkelt lemezek borítóján márkanévvé tette a Live in Montreux szlogenjét. Az audioanyagok mellett több mint 5.000 órányi videóanyagot gyűjtöttek össze és archiváltak, melyeket sorban adnak ki DVD-ken, ma már 3D-ben is. Az 1973-ban szintén Nobs által alapított Montreux Sounds SA tulajdonában lévő Montreux Jazz Festival library 10.000 különböző felvételt tárol, amiket az École Polytechnique Fédérale de Lausanne-nal közösen a hároméves Montreux Digital Project keretében kívánnak a legfejlettebb médiatechnológiákkal digitalizálni 2012 szeptemberéig. Céljuk, hogy katalogizálják, megvédjék és továbbörökítsék közel fél évszázad felbecsülhetetlen és pótolhatatlan zenei anyagát.

Montreux Jazz Festival 2011 Foto Krupa Zsófia
Montreux Jazz Festival 2011 Foto Krupa Zsófia

A hivatalos program helyszínéül szolgáló Auditorium Stravinski és a Miles Davis Hall mellett ma már több külső színpadon is színes, ugyancsak neves zenészeket, bandákat, DJ-ket felvonultató ingyenes program várja a turistákat. Az emeletes koncertteremmel rendelkező Montreux Jazz Café-ban, a Montreux Palace-ban, illetve a szabadtéri Parc Vernex-n és a Studio 41-ben a poptól kezdve a folkon és funkon át az elektronikus zenéig minden megtalálható, ezek sajnos gyakran közelségük miatt zavarják vagy épp kioltják egymást. Emellett a fesztivál minden évben egy verseny keretében szakmai zsűri előtt kínál bemutatkozási lehetőséget fiatal zenészeknek ének, zongora és gitár kategóriákban. (Két évvel ezelőtt a magyar Balogh Roland nyerte a gitárversenyt, de más magyar győztesek is voltak). Az idei július 1-től 16-ig tartó fesztivál fellépői közt volt Santana, B.B. King, George Benson, Youssou Ndour, Natalie Cole, Sting, Paul Simon, az Arcade Fire és Seal. A jegyek több koncertre már a műsor tavaszi közreadását követő órákban elfogytak.

A 2011-ben Montreux-be érkező, jazzre kiéhezett látogató első tapasztalata a fesztiválon, hogy az off programként működő ingyenes koncertek esetében vajmi kevés jazzel találkozik. Már a külön Montreux-be indított zajos fesztiválbuszon is gyanűs lett, hogy az életkorból és az öltözékekből következtetve inkább számíthatunk egy itthon is gombamód szaporodó, nyári popzenei fesztiválra, mint a műfajra fókuszáló jazzközönségre. A városban a parti sétányra felfűzött színpadok körül hétvégén annyian vannak, hogy szinte lépni sem lehet, sajnos mindez jócskán ront az első napunk (a fesztivál 9. napjának) élvezeti értékén. Nehezen jutunk el egyik színpadtól a másikig, így nagyjából csak az alap látnivalók feltérképezésére vállalkozunk, hogy másnap már ismerősként térjünk vissza. Vasárnap este egy fokkal jobb a helyzet, és már egy-egy Natalie Cole-jeggyel felvértezve érkezünk, ezúttal a harminc éve Svájcban élő magyar barátunk kalauzol a tömegben, és mesél a fesztivál történetéről, élményeiről. A fesztiválépület főbejárata előtt hatalmas, vörös JAZZ felirat fogad, ez az obligát fotós háttér. Feltűnően kevesen jöttek el a koncert első részére: a gyakorlott fesztivállátogatók, úgy látszik, be tudják lőni, hánykor kezdődik a nagykoncert. A Claude Nobs által felkonferált Montreux Jazz On The Road néven először a 2010-es év versenyének nyertesei állnak a színpadra, hogy megmutassák tudásukat, az énekest, zongoristát és gitárost egy dobossal kiegészítve. Őket, az este második fellépőjeként Mario Biondi követte, a helyi olasz közösség nagy örömére - az ovációból érezhető volt, itt komoly rajongótábora van a Barry White stílusára erősen rájátszó szicíliai származású soulénekesnek. Az angolul és olaszul vegyesen éneklő Biondi teljesen elbűvölte a közönséget, mindenki vele énekelt, és a koncert végén a nagysikerű 2006-os album This is what you are című számával köszönt el nagy tapsvihar kíséretében.

Natalie Cole
Natalie Cole

A díva csak 11 óra magasságában lépett színpadra, s innentől kezdve éreztük igazán azt, hogy egy világhírű fesztiválon vagyunk. Az elkövetkező két órában Natalie Cole nemcsak jól ismert dalaival, de egész (döbbenetesen fiatalos) megjelenésével és varázsával hatott az addigra már nagy számban összegyűlt közönségre. Nem lehet azonban nem megemlíteni a nagyság átkát, miszerint a halkabb számok alatt zavaróan beszűrődött a külvilág zaja egy-egy határozottan élményromboló techno beat formájában. A legismertebb soul és R&B slágerek közt hangzott el Natalie-nak az apjával, Nat King Cole-lal közös archív vetítéssel párhuzamosan felépített Unforgettable-je. A show lezárásakor, a rock 'n' roll-ban való jártasságát is bizonyítani kívánó énekesnő Neil Young Old man-jét már az állva tapsoló koncertteremnek adta elő. Mindez egy olyan este zárásává vált, amikor azzal a jóleső gondolattal hagytuk el Montreux-t, hogy valóban itt jártunk, és egy kicsit mi is részesei lettünk egy hosszú évtizedek óta profi gépezettel működő legendának.