Etelka, Aletta

Párniczky András: „Korlátok nélkül játszani és örömet szerezni”

2011.09.13. 13:29

Programkereső

Párniczky András gitáros klezmer-jazz együttese, a Nigun idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Ezalatt az időszak alatt sok változás történt mind a Nigun, mind a zenekarvezető életében.

- A Nigunt tradicionális zsidó dallamokból építkező jazz zenekarként alapítottad 2001-ben. Zenétek műfaja azóta sem változott, de nyilván rengetek hatás is ért benneteket. Milyen változásokon ment át az együttes zenei nyelvezete ezalatt a tíz év alatt?

- Az eredeti koncepció megmaradt, emellett azonban valóban voltak változások. Ennek egyik sarkalatos pontja az, ahogyan én magam fejlődtem a zsidó zenék megismerésében, illetve ahogyan fejlődök, mint jazz zenész. Az elmúlt évben nagyon komoly munkát fektettem a játékom csiszolásába, mert azt tapasztaltam, hogy technikai hiányosságok korlátoznak abban, amit a el szeretnék mondani. Mindez nyilván visszahat a Nigunra, amely az én legfőbb zenei megjelenésem. Ezenkívül a zenekar tagjai is formálják az együttes zenei nyelvezetét. A tagcserék is hatással voltak, vannak a zenénkre. Évek óta már Nagy Péter (bőgő) és Jeszenszky György (dob) alkotják a ritmusszekciót, Bede Péter szaxofonos pedig néhány hónappal ezelőtt került be a csapatba, ami erősen módosította a zenénk hangzását. Zenekara, a Fanfara Complexa ugyanis román népzenét játszik, amelynek népzenei díszítései közel állnak a zsidó népzenéhez. Ezzel régi vágyam teljesült, hiszen most már egy erősen népzenei hatású szólista is van a Nigunban.

Nigun
Nigun

- A tízéves jubileumot a Nigun jelenlegi és régi tagjaival közösen, szeptember 17-én a Budapest Jazz Clubban ünneplitek. Hogyan készültök a rendhagyó koncertre?

- A koncert komoly felkészülést igényel, a próbákat több hete elkezdtük. Szeretnénk hűek maradni az eredeti hangzáshoz, mégis, bizonyos dolgokat át kellett írni vagy hangszerelni. A próbafolyamat során a lemezeinkhez köthető felállásokban gondolkoztam, amelyek általában kvintettek. A felkészüléshez az összes volt és jelenlegi tag, tehát összesen 14 ember munkája szükséges. A Nigun tízéves pályafutása alatt történt tagcserék ha okoztak is feszültséget a múltban, mára teljesen elhalványultak, úgy érzem, mindenki szívesen csatlakozott újra a Nigunhoz a jubileumi koncertek kapcsán.

- Gyakran dolgoztok vendégművészekkel, akik tovább színesítik a zenekart. Kiket emelnél ki közülük?

- Mindenki hozott valami újat az együttesbe, de Baló István dobos és Matt Darriau amerikai szaxofonos nevét mindenképpen meg kell említenem. Szeptember 29-én a Nyitott Műhelyben tartandó második születésnapi koncerten mindketten ott lesznek majd.

- Mi a helyzet a 2009-ben Matt Darriau és Lukács Miklós közreműködésével készített, máig kiadatlan lemezetekkel?

- Sajnos nincs előrelépés, de ez leginkább a mai zenei piac visszás működésének köszönhető. Ha az albumaink ingyen letölthetőek különböző internetes oldalakról, a kiadónk nem tudja eladni a lemezeinket, s emiatt mi nem tudunk új CD-t megjelentetni. A zenénk ilyenfajta megosztása tehát eljuttat ugyan minket az közönséghez, de azt megakadályozza, hogy a következő lemezeink megjelenjenek és a lemezkiadók tovább működjenek.

Párniczky András
Párniczky András

- Hogyan látod a változásokat az elmúlt 10 évben a Nigun megítélése körül illetve a magyar jazz életben?

- A műfaji behatároltság tekintetében nem látok pozitív változást. Sőt régebben talán még nagyobb átjárás is volt olyan területek között, mint például a mainstream jazz és a free jazz. Azt látom, hogy mindenki komoly energiákat rak abba, amit csinál, de sok zenész nem elég nyitott. Kevesen vannak csak, akik saját esztétikájukat félrerakva, műfaji határokra való tekintet nélkül meglátják egy másik alkotó pozitívumait.

- Előadóművészi pályád mellett a tanítás is az életed fontos része

: az Etűd Zeneiskolában jazzgitárt és jazz elméletet tanítasz és zenekari gyakorlatot tartasz. Mennyire jellemző ugyanaz a tudatosság tanítási módszereidre, ami zenészként is jellemez?

- A tanítás során is legalább annyira törekszem a tudatosságra. Szerencsés vagyok, mert sok iskolában és oktatási rendszerben tanulhattam, és sokat okultam a tanulmányaim során szerzett pozitív illetve negatív tapasztalatokból. Fontosnak tartom, hogy legalább is intézményesített tanulmányi keretek között a tanárnak felkészülten és egy adott metódus szerint kell tanítania. Szerintem célravezetőbb olyan közegben tanulni, ahol a tanuló megítélése független a személyes érzelmektől és valóban a teljesítmény alapján történik. Másrészt a tanár-diák viszonynak ha nem is kell egyenrangúnak lennie, de a közegnek megfelelően kell működnie, mert ha ez nem így van, az nagy mértében károsíthatja a diák önbizalmát illetve tanulmányi előmenetelét.

Párniczky András
Párniczky András

- A következő 10 évre előretekintve: milyen tervek vannak a tarsolyodban?

- Nagyon sok tervem van, melyek egy része szorosan kötődik a Nigun-hoz. Egyfelől az elmúlt három évben az foglalkoztatott leginkább, hogyan jelennek meg a zenében a poliritmiák. Sok egymásnak feszülő ritmus már bekerült az újabb kompozícióimba, de ebben rengeteg további lehetőséget látok még. Másrészt nemrég hatalmas zenei élményben volt részem Kisörspusztán egy kis fesztiválon, amelynek központi alakjai Dresch Mihály és Baló István. Hallgatóként már sokszor részt vettem ezen az eseményen, most azonban játszottam is. A koncertek alatt azt éreztem, hogy teljesen kompromisszumok nélkül zenélünk, miközben az emberek táncoltak. Nagyszerű érzés volt azt látni, hogy a jazz visszakerül a természetes közegébe. Ilyen lehetett Charlie Parkerék jam sassionje 1943-ban a bebop születésekor: a saját elképzeléseik megvalósítása mellett örömet tudtak szerezni. Ezt szeretném egyre inkább megvalósítani a Nigunnal is. Terveim közt szerepel továbbá, hogy a hallgatáson túl is kapcsolatba kerüljek Bartók zenéjével és elegyítsem vele saját improvizációs elképzeléseimet. Ebben jelenleg sajnos megakadályoznak a jogi korlátok, hiszen Bartók Béla örökösei határozzák meg azt, hogy Bartók zenéjét hogyan lehet feldolgozni. Jelenleg nem megengedett, és ha jól tudom egészen 2016-ig nem is lehetséges, hogy bárki szabadon hozzányúljon ehhez a zenei örökséghez. Amint közkincsé válik Bartók zenéje, biztosan foglalkozni fogok vele. Addig pedig azt tervezem, hogy jövő tavaszig befejezem a technikámra vonatkozó fejlődési folyamatot, szeretnék valóban korlátok nélkül játszani. Emellett persze inspirál, ha új helyzeteknek illetve szintemnek megfelelő zenei elvárásoknak kell megfelelnem, úgyhogy várom a kihívásokat.