Etelka, Aletta

Kayamar: „Váratlanul ért, hogy ennyien érdeklődnek irántam”

2011.12.06. 13:27

Programkereső

A magyar sajtóban „a világ legmélyebb basszushangja”, a „magyar Bobby McFerrin” és hasonló hangzatos címekkel futótűzként terjed Kayamar, alias Magyaróvári Viktor híre. Megpróbáltuk a leginkább világzeneként kategorizálható énekes titkait tőle magától megtudni. INTERJÚ

- A média köztudomásúlag a szenzációra ugrik - a Fidelio.hu még egész tárgyilagos címet adott a téged bemutató cikknek -, most mégis nézzünk a dolgok mélyére: számodra mi a Kayamar-hype-ból a legfontosabb? A hangterjedelmed? A versenygyőztes reklámfilmzenéd? A McFerrin-tribute?

- "Legfontosabb" nincs, de van, ami talán kevésbé fontos. A zene nem mérhető számokkal, nem az a legjobb énekes, akinek a legnagyobb a hangterjedelme, nem az a legjobb zeneszerző, akinek a legpontosabb a füle és így tovább. Éppen ezért sokkal kevésbé tartom fontosnak a "legeket", mint egy-egy olyan darabot, amelyet igazán jól sikerültnek érzek.

Kayamar (Magyaróvári Viktor)
Kayamar (Magyaróvári Viktor)

- Hogy kerültél a zene közelébe?

- Mezőhegyesről indultam, és egy békéscsabai meghallgatás után Eckhardt Gábor "figyelt fel rám" és hívott, hogy próbálkozzak meg a Bartók Konziban a felvételivel. "Ezzel foglalkozni kell" - mondta és én hittem neki. Felköltöztünk a családommal Budapestre, hogy komolyan tanulhassak. A konzi után jött a Zeneakadémia karvezetés tanszéke.

- Néhány hónapja diplomáztál a Zeneakadémián karvezetőként, de nem a "szakmában" helyezkedtél el. Miért?

- Mert nem vagyok klasszikus értelemben vett karnagy. Izgat a vezénylés és nagyon szeretek kórussal dolgozni, de emellett énekelni is akartam, hangtechnikával foglalkozni, saját darabokat írni és szabadnak maradni. Ráadásul a megélhetés sem feltétlen biztosított...

- És miért nem váltottál zeneszerzés, alkalmazott zeneszerzés vagy hasonló irányba, netán a profi éneklésre?

- Megfordultam több tanárnál is, de úgy látták ők is, én is, hogy nem feltétlen szükséges hivatalos úton tanulnom. Nem akartam magam egyetlen irányzatba sem mélyre ásni, a Zeneakadémia pedig önmagában elég volt lehetőségnek, hogy bármilyen zenéhez hozzáférjek és tanulhassak róla/belőle. Énekelni is nagyon szeretek, de a "hagyományos énekes" egy másik személyiség, nem az én műfajom.

- Nem gondoltál arra, hogy valamilyen (a capella vagy más) formáció tagjaként kamatoztasd adottságaidat?

- Természetesen volt és van is rá példa, de igazából az a capella pont az a véglet, amivel nem tudnék sokáig foglalkozni. Számomra mindig ugyanazt a szólamot ugyanúgy vinni unalmas, hiányzik az improvizáció. Két-három olvasás után a fejembe megy a szólam, és a negyedik éneklést már megerőltetőnek érzem. Ha van rá mód, hogy színesebbé tegyük az együttzenélést a leírt hangok előadásánál, akkor ez is elkezd érdekelni.

- A könnyűzenei vagy a komolyzenei irányban látsz több lehetőséget?

- Ezt nehéz így szétválasztani. A jazz komoly vagy könnyű? Talán úgy mondanám, igényes komolyzenei alapú könnyűzenében. Ilyen a King's Singers, az Adiemus vagy a Voca People, bár utóbbinak már inkább a könnyű műfaj adja az alapját.

- Minden énekes produkció esetében alapvető kérdés a nyelv, hiszen magyarul énekelve még az eurovíziós dalfesztiválon sincs esélye az embernek, talán csak a népdal kivétel. Magyarul tehát nem nagyon érdemes énekelni, angolul viszont a kiejtés miatt nehéz, sokan maradnak a halandzsánál, ami ráadásul a jazzes műfajokban adekvát is. Csak nem ezért találtál ki egy saját nyelvet?

- Nem az volt a célom, hogy könnyítsek a helyzetemen. Ez a nyelv egyszerűen csak megvolt bennem, és jól esett ezen írni. Ha írok egy zenét, leírok egy érzetet. Ez az érzet pedig nemcsak zeneként, de szövegben is megformálódik. Olyan, mintha valaki zsinóron húzná a ceruzát a kezemben, én pedig csak lejegyezném a szöveget. Néha olyan gondolatokat fejezek ki ezen a nyelven, amelyeket magyarul vagy angolul talán félnék még kimondani.

- Hogy mondanád például azt, hogy "ventillátor" ezen a nyelven?

- Vramenia. De egy év múlva talán kicsit máshogy mondanám, valahogy így: virelita, valerita. Egy érzetet fejeznek ki ezek a szavak, hasonlóan a zenéhez. Néha kérdezik, hogy ez miben más, mint a halandzsa. Abban, hogy célja van a kifejezéseknek, és közölni akarok vele. Volt már, aki megértette.

- A néhány házi készítésű youtube-videód, köztük az ötképesekkel (melyeken egymagad énekelsz több szólamban) arra tökéletesek, hogy megismerjék a nevedet, de élőben nyilván más énekelni és hallgatni is. Hogyan lehet színpadképes, széles körben fogyasztható produkciót faragni mindebből?

- Nem biztos, hogy koncerten azt kell megismételni, amit a Youtube-ra feltöltök: ez két külön műfaj. Élőben a spontaneitáson és az improvizáción lesz a hangsúly. Lesznek állandó partnereim, szeretnék a saját magam felvételére énekelni, a McFerrin-tribute-hoz hasonló számokat előadni, de akár a közönséget is bevonni. Rengeteg a lehetőség.

- A tévés tehetségkutatók persze sok "csak" celebet gyártottak, de néhány valóban tehetséges énekes is befutott az elmúlt években. Nem gondolod, hogy sikerrel indulhatnál ezeken?

- Nem úgy akarok megfelelni a TV-nek, hogy nem az vagyok, aki vagyok. Egyszerűbben szólva: meg akarom őrizni az egyediségemet, és ezt nem láttam biztosítottnak.

- Tetszik vagy nem, a külsőségek is számítanak. A hölgyek e tekintetben szerencsésebbek, de azt gondolom, a férfi énekesnek is adnia kell magára minden tekintetben. Téged egyelőre a sztárcsinálásnak ez a "külsődleges" része mintha hidegen hagyna.

- Ez nyilvánvaló. Csakhogy még nem gondoltam, hogy "sztár" lennék - talán mert nem is vagyok. Engem is váratlanul ért, hogy ilyen hamar ennyien kezdtek érdeklődni irántam.

Kayamar (Magyaróvári Viktor)
Kayamar (Magyaróvári Viktor)

- Apropó, külső: hogyan viszonyulsz ahhoz, hogy csak egy füled van?

- Egyszer furcsának éreztem, tartott vagy öt percig, aztán elmúlt. Viccesnek tartom és nem is félek viccet csinálni belőle. Valószínűleg ennek köszönhetem, hogy a másik fülemre kétszer olyan jól hallok - ez azért jó üzletnek tűnik.

- A kétszer olyan jól esetedben az abszolút hallásnál is pontosabb herzhallást jelenti. Inkább áldás vagy inkább teher pontosan tudni, mi milyen hangmagasságban, hány Herzen szól?

- Mindkettő. Régen még jobban zavart, ha nem ott szólt valami, ahol kellett volna, főleg, hogy A és A között is hatalmas lehet a különbség. Ma már sokkal jobban örülök neki, minthogy a negatívumain gondolkodjak.

- Mihez kezdenél, ha - a legrosszabb eshetőséget feltételezve - a hirtelenjött hírnév kifújna, és nem futnál be? Csinálnád tovább a CD-ket a fiókodnak?

- Csinálnám, amit eddig is csináltam. Hiszem azt, hogy egyszer meghozza a gyümölcsét. Ha másként alakul, az sem fog összetörni. Nem a hírnév érdekel, csak egyszerűen zenélni szeretnék és mosolyra fakasztani az embereket.