Auguszta

Vakler Anna: "Folyamatosan reagálnunk kell arra, ami történik"

2012.04.11. 07:04

Programkereső

Idén öt éves a Zeneakadémia népzene tanszéke, ebből az alkalomból beszélgettünk a népi ének szakirány vezetőjével és tanárával.

- Öt évvel ezelőtt indult el a népzene tanszék a Zeneakadémián. Hogy értékelné az elmúlt időszakot?

- Amikor elindult a népzene tanszék 2007-ben, úgy éreztük, hogy történelmi pillanatnak vagyunk a részesei - annak ellenére, hogy számos előzménye volt az egyetemi képzésnek. Ezek közül kiemelendő az idén negyvenedik születésnapját ünneplő táncházmozgalom, a zeneoktatásban kialakult többlépcsős rendszer, és az alapfokú zeneiskolákban, művészeti iskolákban, zeneművészeti szakközépiskolákban megindult népzeneoktatás. Ezután adta magát, hogy legyen szakirányú képzés azoknak a tehetségeknek, akik ebben a műfajban tudják magukat igazán megtalálni, és hivatásul előadóművészként vagy tanárként, életpályaként választani.

Vakler Anna
Vakler Anna

Amikor értékelem, önkéntelenül is hasonlítom egyrészt ahhoz az ideálhoz, amit mindazok, akik a tanszék a megteremtésében részt vettünk, elképzeltünk az elmúlt évtizedek alatt. Amíg vágytunk rá és reménykedtünk abban, hogy egyszer megvalósul, kitaláltuk, hogyan lehetne a legjobban megvalósítani. Másrészt támaszkodtunk az alap- és középfokú népzeneoktatásban, és a Nyíregyházi Főiskolán létrejött népzenetanár-képzésben szerzett tapasztalatainkra. Nagy tervek lebegtek a szemünk előtt, hogy majd hová fejlesztjük, mivé alakítjuk ezt a tanszéket. Ma már látom, hogy az egyetemi hallgatókkal való közös munka során megméretődtek az előzetes elképzeléseink - részben beigazolódtak, részben pedig változtatni kellett rajtuk. Folyamatosan reagálnunk kell arra, ami történik, de nem eltévesztve a célokat. Úgy gondolom, hogy az elmúlt több mint száz évben, a nagy elődök valóban kijelöltek nekünk olyan elvi és gyakorlati alapokat, amelyek helyett az öt év tapasztalata alapján sem tudnánk jobbat, hasznosabbat, vagy korszerűbbet mondani.

- Nagy az érdeklődés a tanszék iránt?

- Az érdeklődés töretlen, minden évben többszörös túljelentkezés van. A legnépszerűbb az ének és a vonós tanszak. Érdekes, hogy egyre kevésbé mérvadó a nyílt nap, pedig évről évre ugyanolyan gazdag programot nyújtunk. Sőt, a gyakorlatiasabb szemlélet felé mentünk el: sokkal inkább felvételi-centrikusabbak lettünk, de azért bepillantást engedünk a tanszék mindennapjaiba is, bemutató órákkal, koncerttel. Nagy az érdeklődés az itt végzett tanárok iránt is, mivel egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint a népzenei szakokon belül 40-60 % a szakképzetlen tanárok aránya az alap- és középfokú oktatásban, ami sajnos nagyon magas, a legmagasabbak között van a művészetoktatásban.

- Mit sajátíthatnak el a tanszék hallgatói az alap- ill. mesterképzés 3+2 éve alatt?

- Repertoárt, anyagismeretet, stílust, és az egész népzenére vonatkozó összefüggéseket. Az elméleti megközelítésben egyrészt a néprajzi vonatkozásokat, és a használat során betöltött szerepeket, funkciókat. A képzés középpontjában a zenélés gyakorlati szerepe áll, ez a legfontosabb. A tanszéken a három éves művészi alapszak után tanári mesterképzés következik, ahol a hallgatóknak az elméleti alapok segítségével, a muzsikáról való elemző, sokrétű ismereten alapuló kommunikációt is el kell sajátítani. Jó hír, hogy megfelelő számú alkalmas jelentkező esetén az egyetem a 2012/13-as tanévben mesterképzésen elindítja az etnomuzikológia szakirányt, ahová nemcsak a BA szakon végzett muzikológusokat várják, hanem a népzene tanszékről kikerült előadóművészeket is.

A népzene tanszék hangszeresei, és az énekesek büszkesége,
a Junior Prima díjas Guessous Mesi a Filharmónia Budapest rendezvényén

- Hány hallgatót számlál most a tanszék?

- Körülbelül száz diákunk van az öt évfolyamon. Arányaiban a legtöbben énekelnek, és vonós hangszereken játszanak. Ha viszont a népzenetanári pályát nézzük, akkor nem ezt a képet látjuk, mert az alapfokú művészeti iskolákban az ének mellett a citera és a furulya a legnépszerűbb. Igyekszünk kielégíteni azt az igényt is, hogy minden szairányon elegendő tanár is legyen.

- A Zeneakadémia Jazz és Népzene tanszéke egy épületben található a Köztelek utcában. Ahogy neves jazz-muzsikusok szívesen merítenek a magyar népzenéből, akad példa közös munkára egyetemi szinten is?

- Mindkét oldalról megfigyelhető az érdeklődés, úgy gondolom, hogy rengeteget tudunk tanulni egymástól. Már vannak kezdeményezések a két tanszék együttműködésére, például az improvizáció tanításával kapcsolatban.

- Annak idején a klasszikus zenétől és zenetudománytól sem vált el ilyen élesen a folklór. Bartók és Kodály nyomdokait követve járnak ma is népdalokat gyűjteni?

- Amíg élnek olyan emberek magyar nyelvterületen, akik még az életük alapvető részeként szívták magukba a népi kultúrát, és a hagyományt önkifejezésként, közösségi használatban gyakorolták, addig menni kell. Fontos része az egyetemi oktatásnak is, hogy ne csak felvételekről ismerjék meg a hallgatók a népdalokat. A közvetlen élményszerzésen túl pedig meg lehet figyelni ennek a változó kultúrának az életét, ami már önmagában is hihetetlen tapasztalat egy zenész számára. De a gyűjtők érdeklődése ösztönzi az adatközlőket is: számos példát ismerünk arra, hogy ők maguk körbejárják az öregeket, és bővítik az ismeretanyagukat.

- Végezetül hadd kérdezzem meg, Ön szerint mi ma a népzenészek feladata?

- A népzenész is egy ember, aki keresi a helyét a világban. Az találja meg igazán a helyét, aki valamit jól tud csinálni. Jól csinálni, az azt jelenti számomra, hogy valamit megismerni, folyamatosan magas szinten tanulni és gondolkodni róla, valamint benne önmagamat - a munka örömét és mindennapi "kínlódását" is elfogadva - megtalálni, ami aztán létrehoz egy életminőséget. Ma a népzenész feladata ebben is megfogható, felelőssége viszont mindenképpen az, hogy valami, amiről azt gondoljuk, hogy eltűnőben van és visszaszorul a színpadokra, azt vissza tudjuk-e adni a hétköznapoknak. Ez a felelősségünk. Ez mindenképpen kiemeli a népzenészek feladatát, a gyakorló muzsikusok alapfeladatai közül.