Valér

Schreck Ferenc: "A kifinomult harsonahang egyre inkább követelmény"

2012.05.05. 08:05

Programkereső

A Budapest Jazz Orchestra alapító-szólamvezetőjét a pozanozás rejtelmeiről, hangszereiről és példaképeiről faggatta Hangszerelem-sorozatunkban Párniczky András.

- Már sok éve foglalkoztam jazz-zel, amikor egy Bill Frisell-lemezen meghallottam George Lewis-t harsonázni. A pozannal korábban kizárólag mint a big bandek fúvós szekciójának egyik hangszerével találkoztam - Lewis játéka azonban egyenrangú volt a többi, ebben a műfajban megszokott szóló hangszerrel. Jól gondolom, hogy a harsonán nagyon nehéz megtanulni ilyen virtuozitással játszani?

 - Mostanában már egyre gyakoribb, hogy valaki magas szinten harsonázzon. Ami talán számunkra hátráltató, az az, hogy a harsona irodalma jóval kisebb, mint mondjuk a zongoráé vagy a hegedűé. Sok mindent az elején autodidakta módon kell elsajátítani. Mostanában egyre könnyebb olyan anyagokat találni, amik segítenek megérteni a hangszer működését és megszólaltatását. Sokszor azonban a kiemelkedő technikai felkészültséggel kevésbé kiváló zenei hozzáállás párosul. Friedrich Karcsitól sok új zenét kapok, hallani eszelős hangszerkezelést és szép soundot is, de ezek a fiatal harsonások mégsem fognak meg annyira, mint Frank Rosolino vagy Bob Brookmeyer, akiket talán legjobban szeretek hallgatni.

- Ezek szerint nem tartod meglepőnek, amikor azt mondom, hogy a pályám kezdetén itthon nem hallottam hasonló technikai felkészültséggel senkit sem játszani.

 - Nem, de hozzá kell tenni, hogy eleve nagyon kevesen vagyunk, akik ebben a stílusban játszunk. Ha pedig a klasszikus zenét veszem alapul, ott nagyon komoly felkészültségű harsonások vannak, de sajnos sokan külföldön folytatják a karrierjüket.

Schreck Ferenc
Schreck Ferenc

 - A te harsona-hangod hogyan alakult ki? Számít az, hogy rendszeresen játszol klasszikus zenét is?

 - Van a fejemben - talán gyerekkorom óta - egy hangkép, egy szép kerek sound, amit próbálok egyre jobban megközelíteni. Lakatos Tóni mondta egyszer, hogy szinte mindegy, milyen nádat vagy fúvókát használ valaki, egy idő után mindenen az fog megszólalni, ami belül szól. Hallom a szólamtársaimon, hogy bár van különbség, ha új hangszeren kezdenek játszani, de a hang alapvető karaktere ugyanaz marad. Én a nagy, testes meleg hangot szeretem. Sokat játszottam régebben basszusharsonán, ami a nagyobb építéséből fakadóan eleve melegebb, puhább hangot ad, mint a tenor cső. Nagyon jó hallgatni ezt a hangzást, ám annál nehezebb vele átszólni például egy olyan nagy zenekaron, mint a Budapest Jazz Orchestra. 1998-ban, amikor a big banddel elkezdtünk játszani, basszusharsonáztam. Mindig is ez volt a vágyam, többek között azért is mert szólisztikusan is gyakran kap szerepet - ez jól megfigyelhető például a Frank Sinatra dalok hangszereléseiben. Pár évvel később Fekete-Kovács Kornéllal egyetértve első pozant kezdtem fújni, mert ettől reméltük, hogy jobban össze tudom majd tartani a harsona szekciót.

A fúvókák egyformán használhatók tenor és basszus hangszerhez?

- A hangszerváltás ellenére a fúvóka, amivel játszom, nagy méretű, basszusharsonához való, mert nem tudtam kisebbre váltani, ahogy ez általában megszokott a harsonások között. Igen ám, de az a puha hang, amit a basszusharsonához használt fúvóka eredményezett, nem tudott eléggé átszólni a zenekaron - egy kicsit vékonyabb, ércesebb hangra lett volna szükség. Ekkor csináltattam magamnak Bécsben Franz Windhagerrel egy fúvókát, amely akkora átmérőjű, mint amit addig használtam, de a furata egy kicsit szűkebb, és a kehely is meg van enyhén emelve. Készíttettem hozzá cserélhető vékony- és vastag szárat is, hogy mindkét hangszerhez tudjam használni. Ezzel a fúvókával tudtam elérni azt a hangzást, amire a big bandben szükség volt úgy, hogy én is elégedett voltam: ez is puha karakterű, de elég konkrét hangot ad ahhoz, hogy a harsonakórust vezessem.

Schreck Ferenc
Schreck Ferenc

- Most milyen harsonán játszol?

 - Egy Bach márkájú hangszeren, tíz éve Párizsban vettem. Itthon akkor nem volt nagy választék, ezért döntöttem amellett, hogy kint nézek szét, de igazából ott sem volt könnyű jó hangszert találni. A 12-es típus tetszett meg, de szerettem volna egy másik példányt megvenni, mint amit kipróbáltam, mert ezen egy kicsit meg volt ütve a cúg. Azonban ez az egy volt a boltban - amit azóta is használok és nagyon szeretek. Egyszer kipróbáltam egy francia, Courtois márkájú hangszert, ami különösebben nem fogott meg elsőre, amikor azonban elkezdtünk játszani a zenekarral, kiderült, hogy a leadre, a vezető szólamra tökéletes. Nagy Viktor Dániel, aki amellett, hogy klasszikus zenész, a BJO basszusharsonása, egy Michael Rath hangszert használ - az ő harsonája tetszett a legjobban azok közül amiket az elmúlt időszakban próbáltam. Gondolkoztam egy ezüst hangszer kipróbálásán is - az enyém sárgaréz ötvözet -, de a hangszervásárlás nem aktuális most az életemben.

- Amennyire a munkásságodat ismerem, legtöbbször akusztikus környezetben játszol. Mégis, vannak helyzetek - amilyen például egy fesztivál-fellépés - ahol hangosítani kell a hangszereket.

- Igen, azt nagyon nem szeretem... Jó esetben legalább befelé, a kontrollhangszórókba nem kell kérni magunkból, de ha mégis, úgy nagyon nehéz azokat a dinamikákat megvalósítani, amiket kigyakoroltunk.

Schreck Ferenc és Párniczky András
Schreck Ferenc és Párniczky András

- Ezzel együtt van olyan mikrofon, amit előnyben részesítesz a többivel szemben?

- Még a Jazz+Az zenekar idejében Gőz Laci segítségével vettem egy csíptetős SD mikrofont. De be kellett látnom, hogy hiába viszek saját mikrofont, úgyis a keverőpult mögött ülő kezében vagyok. Aki jó hangmérnök, az úgyis rendelkezik komoly mikrofonparkkal, úgyhogy a sajátomat el is adtam egy idő után.

- Nem esett még szó a szordínókról, pedig a jazz-harsonások gyakran és sokféleképpen használnak tompítókak. Máshogy kell fújni vagy gondolkozni a használatukkor?

- Elsősorban a big band az, ahol a szordínó előkerül. A szerzők vagy a hangszerelők a leggyakrabban előírják egy adott szordínó - a harmon, a straight, a cup, a velvet tone, a plunger, a pixie, vagy a clear tone - használatát, mert egy bizonyos hangzást akarnak elérni. Ilyenkor több levegővel kell fújni, és utána kell hangolni, de ezt leszámítva nem szükséges hozzájuk speciális tudás.

Schreck Ferenc és Párniczky András
Schreck Ferenc és Párniczky András

 - Említetted Bob Brookmeyer nevét, aki nemcsak kiváló harsonás, de korunk egyik meghatározó hangszerelője is. Amikor egy pozanos hangszerelését játszod, érzel különbséget a hangszer adta lehetőségek kihasználásában?

 - Lehet abban különbség, hogy valaki zongorán vagy más akkordhangszeren gondolkozik, amikor hangszerel, de lévén a fúvósok, s így a harsonások is zongorán hangszerelnek, én nagy különbséget nem látok.

- Brookmeyer és Rosolino fontos szerepet játszottak a saját hangod megtalálásakor is? 

 - Kifejezetten a soundra gondolva Brookmeyer inkább, mert ő többféle hangot használ, színesebben játszik a harsonán. Rosolino egy őrült volt, nem véletlen az a tragédia, amibe a magánélete sodródott. Ennek megfelelően is játszott, virtuóz módon, gyakran igen meglepő zenei fordulatokkal. Az ő soundja elég kemény volt, nem az a kifinomult klasszikus hang, ami ma már egyre inkább követelmény a jazz-harsonások között is.

   

Életrajz:

1969-ben született Dorogon. Zenei tanulmányait nyolcévesen kezdte baritonkürtön, majd harsonán folytatta a helyi zeneiskolában. Tizennyolc évesen ismerkedett meg a jazz műfajjal. A Liszt Ferenc Zeneművészeti főiskola jazz tanszékén 1995-ben szerzett diplomát.

1993 és 2003 között a Magyar Rádió Tánczenekarának, a Stúdió 11-nek a tagja volt. Olyan jelentős külföldi zenei eseményeken lépett fel, mint az EBU Big band Duke Ellington 100. születésnapjára szervezett stockholmi és montreali koncertjei. 1999-ben az European Jazz Youth Orchestrával európai körúton vett részt.

Állandó tagja az alábbi zenekaroknak: Budapest Jazz Orchestra, Oláh Kálmán Szextett, Juhász Gábor Quintet, Szalóki Ági, CubaRitmo, saját együttese a Schreck Trió. Készített lemezt Carl Fontana, Lee Konitz, Dave Liebmann, Kevin Mahogany és Butch Lacy társaságában.

Olyan neves muzsikusokkal adott koncertet itthon és külföldön, mint Jiggs Whigham, Ray Anderson, Frank Sinatra Jr., George Duke, Peter Erskine, Ed Neumeister, Tony Lakatos, Bob Mintzer, Jasper van't Hof, Johnny Griffin, Gerard Presencer, Mark Nightingale vagy Jeff Ballard.

Aktív zenészi pályafutása mellett a Kodolányi János Főiskola művészeti tanszékén tanít.

Díjak:

1997, 1998 eMeRton-díj

2006 Artisjus-díj

Harsonák:

- Bach 12 tenor

- Holton TR-181 basszus

Fúvóka:

- Franz Windhager custom

- Schilke 60-as