Szilárda

"Ha tetszik, ha nem, divatot teremtettünk!"

2012.08.21. 10:17

Programkereső

Sebő Ferenc a táncházról, Kodályról, József Attiláról és a tanárok felelősségéről vallott a Nyugat Most nyári számában.

Egy mérnökemberre jellemző precizitással és egy kisgyermek kíváncsiságával szemléli a vonatokat a Vasúttörténeti Parkban, ahol riportunk helyszíne, az Orient expressz vár ránk. Sebő Ferenc világlátását, alkotói tevékenységét e kettőség határozza meg: egyszerre „ás" a dolgok mélyére, egyszerre keres támpontokat, az értelmezés szempontjából lényeges fogódzókat, és egyszerre hagyatkozik a zenére, az érzéseire, a művekre, melyeket megénekel. Nem híve a parasztromantikának. Nem bírja az okoskodást. Öntörvényű ember, aki nevén nevezi a dolgokat.

Sebő Ferenc
Sebő Ferenc

"Nem veletek kezdődött a világ!" - mondja el újra és újra diákjainak, utalva arra, hogy egy érett személyiség, aki szeretne eligazodni a nagyvilágban, nem érheti be kész válaszokkal, a múlt sajátságos, akár kifacsart magyarázatával. Szerinte mindenkinek kutya kötelessége ismernie családja múltját, az előtte szorgoskodó két-három nemzedék - talán még rekonstruálható - történetét. Ehhez persze kutatni-fürkészni illik, akár a padlás porában, akár a meszességben: Sebő Ferenc Gyimesbükkre is elzarándokolt, hogy megtudja-megértse, mit-miért tett édesapja a háború éveiben. Gondolatban máris az ezeréves határnál járunk...

Az ősök útján

- Szekszárdon születtem, de csak azért ott, mert a háború után Gerjén, ahol laktunk, nem vállalkoztak a szülés levezetésére, így anyámat felhozták a városi kórházba. Csikorgó tél volt. Később szánkóval jutottunk haza - meséli Sebő Ferenc, aki gyermekkora javarészét nem is Tolna megyében, hanem Székesfehérváron töltötte. - Mint majdnem minden magyar család, a miénk is legalább öt helyről tevődik össze; van francia, német, azon belül is porosz és sváb, illetve erdélyi ág. Az őseim különleges sorsokat éltek meg. Apám nagybátyja az a Bertin Lajos volt, aki elítélte Szálasit. Apám anyai ágáról Bartha Gyuszi bácsi való, aki világutazóként lett ismert: barátjával, Sulkowsky Zoltánnal, egy pótkocsis Harley Davidsonnal nyolc évig járta a világot. A székely csavargó tipikus esete - jegyzi meg derűsen. (Korabeli feljegyzéseik, útinaplójuk egyébként kurrens antikváriumi holminak számít: csak a legszerencsésebbek juthatnak hozzá!)

Sebő édesapja külön "kutatási" téma. Fia sokat tett azért, hogy minél többen megismerjék azt a reménytelen, mégis hősies küzdelmet, amelyet az ezeréves határ vidékén folytatott, amikor a német csapatok már elvonulóban voltak, az oroszok-ukránok pedig győzelemittasan robogtak Európa szíve felé. Mindkét fél, mindkét óriás ügyet se vetett a "törpékre"; azokra a katonákra, akikre a hatalmi játszmákban statisztaszerepet osztottak, s igazán megszenvedték a háborúskodást.

"Ha nem tanuljátok meg rendesen, nem fogjátok élvezni!"

Egyikük volt Sebő Ödön, aki eldöntötte: a betolakodókat egész addig feltartóztatja, amíg nem sikerül kimentenie sajátjait-bajtársait a háború poklából. Sikerrel járt. Fia pedig hosszú éveken át a nyomában. A történet mára megíródott: a családi legenda így lett teljes. S ha már az utóvédharcokról beszélünk, hát merész váltással, a táncház-mozgalomra terelem a szót. Sebő azonban hárít. - Ez esetben szó sincs veszteségekről, csakis nyereségről! Mi semmi mást nem tettünk, mint a búvárok: felhoztuk a víz felszínére a hajót, amely tele volt pakolva kincsekkel - vallja. - Persze, a kezdetekkor mit se sejtettünk erről. Csak szórakozni akartunk. Csajozni. A zenét eszköznek tekintettük, az volt a hobbink. Én magam építészmérnökként diplomáztam. Sokára ébredtünk rá, hogy 150 éves kutatási eredményeket használunk fel lazán, s hogy végeredményben azon az úton járunk, amin Kodály vagy Vikár Béla elindult. Ez pedig felelősség.

Atyamesterét, Martin Györgyöt idézi, aki a táncház-mozgalomban bulit látó ifjak szemét e szavakkal nyitotta fel: „ha nem tanuljátok meg rendesen, nem fogjátok élvezni!" Az eredmény ismert: Sebőék 1972 óta járják saját útjukat, a táncház-mozgalom immár negyven-, a Hagyományok Háza tizenegy esztendős! A Corvin téri szellemi centrumról - amelynek alapítója -, így vélekedik: "mi annak az intézményes módszereit dolgozzuk ki, hogyan lehet elrakni a spájzba az összes olyan befőttet, amit valaha, valaki még ki szeretne bontani. Erre törekedett Kodály Zoltán is. Már 1904-ben elmondta azt, amit én most. Lett volna időnk megemészteni a gondolatait..."

"Mindenre jut pénz, csak a kultúrára nem"

Noha a globális világ falsságait nehezen emészti meg, Sebő elégedett ember. - Százezrek foglalkoznak népzenével, ami nekünk köszönhető. Ha tetszik, ha nem, divatot teremtettünk - a miénk egy 40 éves divat! Abban is biztos, hogy fölösleges folyton keseregni. A munkában hisz, nem a magyar kultúrfölényben...

- Nincs magyar kultúrfölény. Szegény, Móra Ferenc már a húszas években papírra vetett egy jellemző történetet - említi. - Történt, hogy a magyar múzeumigazgatóhoz bement egy parasztember, aki behozott egy honfoglalás kori leletet, amit a telkén talált kapálás közben. Az igazgató, mint akit felhúztak, mondta azt a rossz szöveget, amit ma is hallunk ezerszer. Hogy hát szegény az eklézsia, úgy is a maga pénzéből venné meg, ha megvenné egyáltalán, satöbbi. Mire a parasztember leállította. Azt felelte neki, hogy ő nem a pénzért jött, hiszen tudja, hogy Magyarországon mindenre jut pénz, csak a kultúrára nem. Majd átadta a becses holmit. Móra erre úgy reagált: a parasztember visszaadta a hitét, mert igazolta, hogy mégis csak létezik magyar kultúrfölény. Csak nem ott, ahol hangoztatni szokták. 

Sebő Ferenc
Sebő Ferenc

József Attila nélkül folklór sincs

S ha már a becses "holmiknál" tartunk, József Attila és Weöres Sándor - vagy ahogy Sebő számon tartja: "A Sanyika" - neve-művészete is terítékre kerül. Azt mondja: József Attila megismerése nélkül sosem kezdett volna folklórral foglalkozni. Weörest pedig éppúgy az atyamesterének érzi, mint Martint. De valamelyest aggódik is értük. Mert kevés az elhivatott pedagógus. Még ritkább az olyan tanár, aki nem a görcsöket neveli a gyermekekbe, hanem játékosan-élményszerűen „csepegteti" a tudást. - Azt vettem észre, hogy manapság dicsőség nem tudni valamit. Hogy nincsenek elől a könyvek. Hogy akkor is okoskodunk, amikor hallgatnunk illene.

Közbeszólok és felvetem: "el lehet viselni egy olyan öntörvényű embert hosszú távon, mint Sebő Ferenc?" Nagyot nevet. - Tudok kellemetlen lenni, főképp akkor, amikor embereket figyelmeztetek arra, mit ígértek tegnap. De hidd el - fűzi hozzá lezárásképpen -, hogy sokat fejlődött a diplomáciai érzékem.

Itt szállunk ki. Az Orient megérkezett.

 

Az eredeti  cikk a Nyugat Most 2012. augusztusi lapszámában olvasható, melyben a Sebő-portré mellett olvashatók - a teljesség igénye nélkül - Babics Tibor, Zalán Tibor, Petőcz András, Filip Tamás, Lackfi János, Bolemant László, Kálloy Molnár Péter és Kelemen Anna művei. Radnótiról Czeizel Endre írt esszét.