Mátyás

A Kaláka és a leglegek birodalma

2012.12.11. 09:05

Programkereső

Kezdjük egy kis matekkal, állítsunk fel egy egyszerű egyenletet! Ha vers+zene=x, akkor Magyarországon biztos, hogy x=Kaláka. Ha valaki meghallja ezt a szót: Kaláka, önkéntelenül mosolyra húzódik a szája, legyen bár az illető kisnyugdíjas, óvódás, egyetemi tanár, bombanő vagy bőrszerkóba bújt kemény motoros. December 15-én a Müpában koncerteznek.

Egy ízben, amikor a párizsi Sorbonne nagytermében rendezett koncert kommentátoraként érzékeltetnem kellett, mit jelent idehaza ez az együttes, elmondtam, hogy a lemezhalmok, hatalmas várat megtöltő fesztiválok, telemuzsikált mesesorozatok és egyebek mellett elég arra gondolnunk, hogy Budapesten a reptérre igyekezve aznap reggel a villamosban még minden megállónál hallottam felcsendülni a Bőrönd Ödön dallamát. A Kaláka így vagy úgy, de napi táplálék kicsiknek-nagyoknak, még ha akad is, aki ennek maga sincs tudatában. Amikor a kapolcsi Versudvarban Kaláka-mozit rendeztünk, és éjfélig Mátyás király történeteket, népmeséket vetítettünk a jó népnek, ott gubbaszkodtak nagy babzsákokon gyerekek, ezüstfejű, meglett felnőttek, italozó, fiatal kompániák, összebújó szerelmesek és szívták magukba a napi mese- és vele a zeneadagot. Kodály álmából annyi biztosan valóra vált, hogy a Kaláka mindenkié.

Kaláka
Kaláka

Hadd soroljak sebtében párat a leglegeikből. Negyven év alatt huszonhét lemez, több mint ezer saját dal és adaptáció. Legalább kétszáz magyar és külföldi költő dalait szólaltatták meg Burnstől Lorcáig, Guilléntől Adyig, Radnótitól Weöresig, József Attilától Nemes Nagyig és tovább. Önálló lemezük jelent meg Villon és Jeszenyin, Kosztolányi és Kányádi, Arany János, Tamkó Sirató Károly és Szabó Lőrinc műveiből. A zenei közreműködésükkel létrejött Magyar Népmesék sorozat nemrég századik epizódjához érkezett. Mintegy százötven fellépésük van évente, úton zötykölődnek Ausztriától Argentínáig, Belgiumtól Bosznia-Hercegovináig, Brazíliától Bulgáriáig, Chilétől Finnországig, Japántól Mongóliáig, Portugáliától Tajvanig, Ukrajnáig vagy Uruguayig és még vagy tucatnyi más országban. Ha megunják a mikrobuszt meg a repülőt, legfeljebb majd a Prima Primissima lovacska hátán vagy a Kossuth-díjhoz járó szobor kalapja mellé tűzve döcögnek tovább.

Magam életem egyik nagy áldásának tartom, hogy egy szép napon a párizsi Magyar Intézetben, ahol Belgiumban megjelent kötetem bemutatója miatt időztem, összehozott a sors a Kaláka együttessel. Égre-földre kerestek valakit, aki két zeneszám között felolvasná Robert Desnos Pelikánját, egy Villon-balladát meg egy lefordított Radnóti-verset, csak hogy a magyarul nem értő közönség is kapisgáljon valamit a dalok tartalmából. Örömmel vállaltam a feladatot, és néhány spontán eligazító mondatot is hozzáfűztem, mert például egy francia számára döbbenetes tény, hogy az a Villon, aki neki csak érdekes legenda és olvashatatlan nyelvemlék, errefelé rajongott kortárs magyar költő, kamaszok és felnőttek jó komája. Gryllus Dani pedig rögtön megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem máskor is hasonlóhoz. Naná, hogy nagyon is volt, és azóta Strasbourg, Cluny, Taizé, Brüsszel, Párizs közönsége nem egy koncerten találkozhatott közös produkciónkkal, ahol dalonként egy-két laza megjegyzéssel igyekeztem megkönnyíteni az átkelést a francia ajkúaknak ebbe a különös, Magyarország névre hallgató világba. Történelmi sebeket hiába is emlegettem volna, Trianon nekik mindössze egy finom sütemény és egy Párizs-környéki kis kastély, attól viszont, hogy van ország, amelynek nincs tengerpartja, leesik az álluk. Főként, ha utána meghallják a világjáró Tengerecki nótáját, melyben a nagy víz hullámzúgását éppen egy magyar népi hangszer, a citera érzékelteti... A Kaláka persze önmagában is kuriózum, a muzsika erejével egy szó magyarázat nélkül leveszi lábáról a hallgatóságot a világ mind a négy sarkában (sőt, az ötödikben is, és még akkor is, ha a Föld gömbölyű), mégis örömmel konstatáltuk, hogy ez a zenés idegenvezetés milyen hatékony tud lenni, s hogy mondhatni új műfaj született.

Kaláka Együttes
Kaláka Együttes

Jártunk Clunyben, egyfajta nyári szabadegyetemen is. A hallgatóság részben a város lakóiból, részben a legkülönfélébb országokból "europolgári identitást" tanulni odacsődült ötven diákból állt. Zajos siker, lelkesedés. Még éppen Clunyben időztünk, mikor az egyik diák azzal keresett meg, hogy workshopjukban rövid reklámfilmeket rendeznek az elképzelt közös európai személyi igazolvány népszerűsítésére. Fenomenális ötletük értelmében néhány, különböző nemzeteket jelképező pólót viselő fiatal odamegy a mosógéphez, berakják a trikókat, s mikor aztán kihúzzák onnan, már az áll a ruhadarabokra írva: EURÓPA. Ó, mesés dolog az emberi butaság! Mintha csak a szent Szocialista Tábor idejében lennénk... És a ki nem mondott, de sugallt gondolat: nemzeti identitásaink piszkosak, az európai viszont makulátlanul tiszta lesz. Mindehhez szerették volna, ha a Kaláka ír zenét. Nem értették meg, úgy látszik, a koncert valódi üzenetét, azt, hogy a mandolinon és charangón, ukulelén és citerán, cuatrón és kobozon, kalimbán és dorombon egyaránt játszó együttes nem összemossa különböző népek és stílusok jellegzetességeit, hanem a költészet kötőanyagának hozzáadásával vegytiszta, művészi keveréket hoz létre. Sajátos autentikussága abban áll, hogy nem jazz, nem blues, nem folk, nem sanzon, nem world, de mégis egy kicsit mindegyik. A Kaláka-stílus mindezen hagyományok leszármazottja, de mintha egyben ősapja is lenne. Egyszerre szól közelről és messziről, bánatosan és humorral, modernül és ómódian, közvetlenül és titokzatosan.

"Van egy álmom" - mondta Martin Luther King, és elképzelt egy jobb világot. A Kaláka tagjai mindig is a Kodály-módszert emlegették zenei örökségük gyanánt. Kodály álma az éneklő Magyarország volt. A Kaláka álma talán egy verséneklő Magyarország, és az együttes az elmúlt négy évtizedben rengeteget tett ennek megvalósulásáért. Mozgalmat teremtettek, nyomukban fiatalok sokasága kezdett neki a versmegzenésítésnek a Makámtól a Misztrálig, a Rackajamtól Bognár Szilvi együtteséig, Palya Beától a Kosborig és még sorolhatnánk. Ha van ünnep, amely fenntartások nélkül mindenkié, még ha mindnyájunknak mást jelent is, akkor az a karácsony. Ezért is különös lelkesedéssel várják a családok minden évben a Betlehem-járó Kaláka-produkciót. Nincs karácsony Kaláka nélkül!