Orbán

Swiss Miss és magyar barátai

2013.02.06. 11:08

Programkereső

Eliane Amherd, a bájos svácji énekes-gitáros Csepregi Gyulával, Rátonyi Róberttel és amerikai muzsikusokkal lép fel először Magyarországon február 15-én. Mióta a New School University for Jazz and Contemporary Music hallgatójaként diplomázott, rendszeres vendége a legjobb New York-i kluboknak, szóló projektjeivel pedig a fél világot bejárta.

- Most Svájcban, az eredeti hazájában értem önt el telefonon, de állandó lakása New York-ban van. Hogyan osztja meg az idejét a két város között?

New Yorkban élek, de gyakran jövök Svájcba, és minden ilyen alkalommal szoktam koncerteket is adni, vagy kurzusokat tartok. Ilyenkor meglátogathatom a családomat, és találkozhatok a barátaimmal.

Eliane Amherd
Eliane Amherd
- Gyakran nevezik önt Swiss Missnek; ez egy korábbi lemezének a címe, ugye?

- Így van, a Swiss Miss projektet néhány éve mutattam be, még Svájcban. Tudja, általában latin-amerikai dalokat énekelek, és mindig lenyűgözött, hogy a fiatal brazil zenészek milyen magas szinten kultiválják a népzenei örökségüket (egyébként szerintem a brazil a legszebb zene a világon). Amikor a saját, mai zenéjüket játsszák, akkor is mindig műsorra tűznek egy-két régi dalt. Ezért gondoltam, hogy nekem sem kellene mindig ilyen messzire tekintenem, hanem kutakodtam egy kicsit a saját népzenénkben. Persze sok dalt találtam, amelyet gyerekkoromból ismertem, néhányat meg akkor fedeztem fel. Nem hagyományőrző lemezt akartam csinálni, ezért a saját ízlésem szerint meghangszereltem a népdalokat. Főleg afrikai, latin-amerikai és brazil ritmusok került bele, aztán nagynevű svájci énekesnőket kértem fel partnernek, de úgy, hogy legyen köztük több női korosztály, és hogy legyenek köztük bevándorlók, nigériai, kínai és más származású svájciak. Meg akartam mutatni, hogy ma már egyetlen ország, még Svájc sem, vagy Magyarország sincs elszigetelve kulturális téren, mind többé-kevésbé világpolgárok vagyunk. Ezen a projekten hosszú ideig dolgoztam, 2008-ban jelent meg. Utána 2011-ben jelent meg a valóban "saját" lemezem.

- De mielőtt azt kiadta volna, sokáig játszott kisebb New York-i klubokban, ahol apránként kellett felépítenie a hírnevét. Ez volt az igazi iskola? Végig kell ezt járni, mielőtt az ember igazán befutna?

- Nem tudom, mindenkinek más a pályája, biztos vannak szerencsésebbek, akik azonnal befutnak, de gyakorlatnak mindenképpen nagyon jó. New Yorkban pedig még a híresebb jazzklubok is elég kicsikék: ha megnézi őket közelebbről, többnyire intim helyek. A jazzre pedig változatlanul igaz, hogy csak szűk piacot jelent, és még mindig a kis klubokban történnek a nagy dolgok. Egy-egy helyre, lehet az egy bár vagy étterem, az emberek a zenéért járnak, de attól még nem lehet ott koncertszerű körülmények között zenélni. Ez szólóban néha nehezebb, de ha más muzsikusokkal együtt állok ki, akkor nagyon élvezetessé válhat.

- A Now and from Now On című lemezébe sok önéletrajzi ihletés került, hiszen egy Tom Waits-számon kívül csak saját szerzeményeit énekli, saját szövegeivel. Ennyire fontos a személyesség?  

- Tény, hogy főleg rólam szól. A szövegeket valóban leginkább a saját életemből merítettem. A legtöbb dalt azonban kis történetté kerekítettem ki, s így már szinte bárkivel megtörténhettek volna. A címadó számnak az alaphangja a bátorítás, a barátomnak szántam, amikor nehéz időket élt át. Az As If című szám pedig egy nőről szól, aki hosszú úton van. Brazíliában írtam, és felbukkan benne a helyi macsó, egy típus, aki akkor is segíteni akar a nőn, amikor nincs rá szükség. Biztosan sok nő tapasztalt már ilyet. Egy dal pedig a szülővárosom folyójáról szól, vagyis arról, hogy nem kell mindig nagyon messze utazni, hogy megtalálja az ember azt, amit keres.

- Ahogy azt mondta, ma már mind világpolgárok vagyunk, ugyanígy érzi magát a világ sokféle stílusában is otthon. Mi a viszonya a jazzhez, mint kifejezési formához?

- A jazz ma már olyan sok eltérő dolog gyűjtőfogalma, olyan hatalmas lehetőségeket rejt magában. De én nem stílusfogalmakban gondolkodom, csak hagyom, hogy az inspiráció sodorjon. Ez persze inkább hátrányt jelent számomra. Ha meghallgatja a felvételeimet, akkor sok különböző forrásra bukkanhat bennük. Az egyik szám egy szamba, a másik egy latin, azután egy R&B nóta jön, de én azt akartam csinálni, amit szeretek, így sosem sorolható be ilyen vagy olyan marketing kategóriába. Emiatt egyébként egyre nehezebb a független művészeknek. Én általában a world music fiókban kötök ki.

Eliane Amherd
Eliane Amherd

- Hogy talált rá erre a két nagyszerű és univerzális magyar zenészre?

- Nagyon érdekes történet. Svájcban játszottak egy berni klubban, ahol már én is szerepeltem. Megkerestek, hogy tudunk-e valamit közösen csinálni, és persze elsőre nem volt olyan egyszerű tető alá hozni, de végül sikerült. Megnéztem, hogy mi elérhető tőlük az interneten, és gyönyörű zenéket találtam, nagyon érdekes dolgokat csinálnak. Csodálatos, lenyűgöző muzsikusok, nagyon várom, hogy együtt játsszunk. Nagyon jó, hogy számíthatunk egymásra, a következő lépés persze az lesz, hogy Svájcban is felléphessenek velem. Még nem dőlt el ugyan véglegesen, de valószínűleg a New York-i zenekaromat fogjuk tudni magunkkal hozni Budapestre, vagyis a csodálatos dobost, Willard Dysont, aki egyfolytában járja a világot, valamint a brazil bőgős Gustavo Amarantét. Mindketten játszanak a lemezemen, imádom őket, annyira muzikálisak és nagyszerű emberek.

- Rátonyinak énekesek kíséretében is nagy tapasztalata van.

- Igen, ez érezhető. Ezért arra gondoltam, hogy legalább egy szerzeményükhöz írok szöveget, és ezt ezen a koncerten fogjuk bemutatni. Fogunk játszani az ő számaikból, meg ez enyémek közül, most dolgozunk ezen. Nem kizárt, hogy híres számokat is játszunk, ha nem is kifejezetten jazz sztenderdeket, inkább brazil slágereket.

Eliane Amherd
Eliane Amherd

- Most tért vissza egy távol-keleti turnéról, említette Dél-Amerikát, hol nem járt még?

- Ó, rengeteg helyre kell még eljutnom. Úgy érzem, hogy ez még csak a kezdet, még sokat akarok elérni és sok helyet meg akarok ismerni. Először 2009-ben játszottunk Pekingben, egy svájci óramárka meghívására. Ehhez kapcsolódóan a svájci konzulátus segítségével Mongóliába is eljutottam. Nagyszerű dolgokat csinálnak ott, pedig néha még az is nehézségekbe ütközik, hogy egy dobfelszerelést szerezzenek a vendégművészek fellépésére. Azután a Hong Kong-i jazzfesztiválra is meghívtak. De sok kitartás, e-mailezés és megkeresés kellett mindehhez. És persze nagy türelem.