Konstantin

Lukács Miklós: "A köztünk létrejövő szimbiózis kulcsfontosságú"

2013.02.27. 07:03

Programkereső

A cimbalomművész egy pillanatra sem enged ki: január végén Borbély Mihály tárogató-cimbalom kettősversenyét, február elején Dresch Mihállyal készített új duólemezét mutatta be, március 16-án pedig új, Cimbiózis névre keresztelt triójával lép elő. INTERJÚ

- Fiatalkorod óta mind a klasszikus zenei, mind a jazz-életben jelen vagy, Dresch Mihálytól Eötvös Péterig zenei életünk nagyjai hívnak játszani. Igazán nem panaszkodhatsz, hogy munka, vagy kihívások nélkül lennél. Mi késztetett mégis arra, hogy saját triót hívj életre?

- Valóban sok koncertem és egyéb elfoglaltságom van, mégis marad szabad kapacitásom. Amióta csak elkezdtem cimbalmozni, hozzá vagyok szokva, hogy le vagyok terhelve. Már a tanulmányaim mellett havonta két-három koncertet adtam, amikre nem keveset kellett folyamatosan készülni. Vannak olyan rövidebb periódusok, amikor meg kifejezetten nincs sok munkám, ilyenkor van időm előre tervezni. Átgondolom, hogy a következő egy éves időtartamra milyen reális lehetőségek állnak előttem, és komponálni is jellemzően ilyenkor szoktam.

Lukács Miklós
Lukács Miklós

- Ha kifejezetten saját művek megszólaltatása a célod, akkor miért nem a  meglévő kvintettedre írod az új darabokat?

- Az első saját zenekarom a kvintet volt. A zenekar bőgőse, Szandai Mátyás most januárban volt két éve, hogy elköltözött Franciaországba. Az ő személye nálam pótolhatatlan. A zenekar magalapításakor nem csupán és nem elsősorban hangszerekben gondolkoztam, hanem személyekben. Rájuk szabva komponáltam a számokat. Tavaly ezzel együtt voltak fontos koncertjeink a Művészetek Palotájában, a Bartók Szeminárium és Fesztiválon, Pécsett, legutoljára pedig Baselban léptünk fel, és a jövőben is tervezünk koncertezni. Ezen alkalmakra mindig el tud jönni Matyi, de a zenekar progresszív működését, az új számok összepróbálását már nem tudjuk megoldani. Megérett bennem egy újfajta zenei gondolkodás az elmúlt öt-hat évben, ennek a megvalósításához hívtam életre a triót. Szeretném, ha nem a kvintett helyett, hanem mellette működne.

- Az új hármasfogatban két társad Baló István dobos és Orbán György bőgős. Miért rájuk esett a választásod?

- Baló Pistivel régóta játszom együtt Dresch Mihály zenekarában, közös nyelvet beszélünk. Gyurival - amellett, hogy rokoni szálak fűznek hozzá, ami persze zenei szempontból nem, csak emberileg fontos - szintén együtt játszunk egy ideje Tóth Viktor Tercettjében. Az ország egyik legjobb bőgősének tartom, és jó párosnak gondoltam őket Pistivel. Úgy komponáltam erre a trióra, hogy kamarazene-szerűen szólaljunk meg, ahol egyforma súllyal van minden zenész jelen. Ezért is választottam névnek a Lukács Miklós Trió - Cimbiózist, mert a köztünk létrejövő szimbiózis kulcsfontosságú. Nem teljes kompozíciókat, hanem irányokat írok meg. Nagyjából húsz perces számok lesznek a koncerteken, amik két vagy három részre tagolhatóak. A két fő szakasz a „prologue" és az „act", és az actot is megelőzheti egy rész. Ez a zenei szövet teret enged a szabad játéknak, annak ellenére, hogy vannak kifejezetten kötött, a kortárs klasszikus zenére emlékeztető részei is.

Lukács Miklós
Lukács Miklós

- Erről leginkább a Wayne Shorter Quartet jut eszembe, ahol a megírt részek és a szabad zene úgy váltja egymást, hogy a változásokat a zenészek bármelyike indukálhatja a játékával, másrészt ugyanaz a zenei motívum teljesen más módon szólal meg koncertről koncertre. Hasonló ehhez a koncepciód?

- Amikor először leültünk a trióval kapcsolatban beszélgetni, a többieknek pont Shortert hoztam fel példaképp. Az ő hatása most olyan jelentős a jazzben, hogy számos zenekarban egyértelműen felismerhető. Ezzel együtt bizonyos inspirációkat nem tőle, hanem ugyanonnan vettem ahonnan ő is táplálkozik: a klasszikus zenéből.

- Nemrég zajlott le a premierje annak a tárogató-cimbalom kettősversenynek, amit Borbély Mihály komponált, s amely szintén mutat rokon vonásokat a klasszikus zenével.

- Január 22-én, a Magyar kultúra napján mutattuk be, a koncertet a Müpából élőben közvetítette a Bartók Rádió. Az MR Szimfonikusok mellett egy jazz ritmusszekció - Dés András és Barcza Horváth József - is közreműködött. Olyan művet írt Misi, ami nagyon mai mégis ápolja a tradíciókat. Mivel mindkét hangszer, a cimbalom és a tárogató is Schunda Vencel József nevéhez kötődik, zenei motívumként a neve meg is jelent a kompozícióban.

Lukács Miklós
Lukács Miklós

-  Tavaly a Hangszerelem című sorozatban volt alkalmam veled beszélgetni, akkor említetted, hogy szívesen kísérleteznél a cimbalom elektromos megszólaltatásával. Ezen a téren sikerült előrelépned, eltérsz majd a megszokott hangzástól?

- Folyamatosan keresek új hangszíneket a cimbalmon. A mai kortárs zenének sok tekintetben az eredője az új színek keresése. Az előző évszázadban igazán új a zenében az elektromos hangzás megjelenése volt, az ahogy megváltozott az akusztikai környezet. Ez nagyobb változás volt, mint akár a dodekafónia megjelenése. De a trióval nem olyan a megszólalásunk, amibe az elektronikus hangzás illene, így fel sem merült bennem, hogy ezen a téren most lépjek előre. A másik akadály, még nem fejlődött annyit a technika, hogy lehetővé vált volna a cimbalom elektronikus megszólaltatása. Ha ez egyszer majd meg tud valósulni, akkor zenei környezetnek is inkább elektronikus hangszereket választanék, mert az homogénebb hangzást eredményezne.