Szilárda

Brad Mehldau: "Szükségem van a rockzenére"

2013.03.03. 14:33

Programkereső

Szenzációszámba megy, hogy a neoromantikus felfogású, expresszív zongorista csúcsokat ostromló, két évtizedes pályáján először játszik elektronikus hangszereken. Vadonatúj, Mehliana elnevezésű projektjét Mark Guiliana dobossal március 9-én este mutatja be a Trafóban. INTERJÚ

- Amikor a legutóbbi alkalommal Budapesten fellépett, nagyon emlékezetes estében volt részünk, régi partnerével, Joshua Redmannel duózott. Tervezik, hogy megint együtt muzsikálnak kettesben vagy egy nagyobb együttes tagjaiként?

- Nagyon izgalmasnak tartom Josh legutóbbi albumát, amelyen hangszeren, ráadásul még producerként is közreműködtem. A Nonesuch Recordsnál fog megjelenni egynéhány hónapon belül, csak lassú számokból áll, Walking Shadows a címe. Nagyzenekarral is több számot vett fel rá Josh, akinek szaxofonja fantasztikusan szól ebben a zenei környezetben. Valószínűleg fogunk turnézni is az anyaggal, ha már kapható lesz a lemez. 

Brad Mehldau
Brad Mehldau

- Hogyan jött létre a Mehliana projekt? Milyen ötleteket és gondolatokat próbált kifejezni általa? 

- Először is kerestem a lehetőséget, hogy Mark Guliana dobossal játszhassak, akit azóta csodálok, amióta Avishai Cohen együttesében évekkel ezelőtt először hallottam. Arra alapozva, amit Mark abban az együttesben és később máshol is játszott, és persze hosszú beszélgetéseink során kialakítottuk elképzelésünket egy elektronikus felfogású duóról. Az alappillére mindennek az, hogy eldöntöttük: én fogom a basszus szólamot játszani egy bőgőszintetizátoron. Ahogy próbáltunk Markkal, azt vettük észre, hogy a hangzások palettája ebben a "plugged in" felállásban roppant izgalmas volt, és persze ebben ő is részt vesz: például nemcsak beat box-on játszik, hanem azzal hangmintákat is megszólaltat.

- Hogyan látja ezt a projektjét, folytatása annak, amivel eddig foglalkozott, vagy inkább új iránynak nevezné?

- Azt mondanám, hogy ez egy új irány. Új zenészpartnerem van, és Markkal nagyon szorosan működünk együtt, igazi kollaboráció. De azért azok az inspirációk, amelyekből merítek, időben többnyire régebbre nyúlnak vissza, mint azok, amelyekből a jazz produkcióim készítése során az évek alatt merítettem: olyan lemezekre gondolok, amelyeket még a jazz előtt hallgattam: progresszív rockegyüttesekre, mint például a Rush.

- Van valami az elektromos és elektronikus hangszerek használatában, ami különlegesen vonzotta ebben a produkcióban, amit mindenképpen ki akart próbálni? Másképpen kérdezve: mi volt az a „jel", amire várt, hogy plugged in hangszereken játsszon?

- Ez egy hangszerelési döntés - megváltoztatni a hangszínt. Az analóg szintetizátorok összetett és szép hangszerek, amelyeknek megvan a maguk szerepe, lehetőséget adnak arra, hogy az ember nulláról alkossa meg a hang tulajdonságait, ebben teljesen el lehet veszni. 

Brad Mehldau és Mark Guiliana
Brad Mehldau és Mark Guiliana

- Gondolja, hogy ennek a duónak a zenéje erősebben megragadja a fiatalokat, mint néhány más zenei forma, amelyben korábban működött? Persze éppen Önnek nincsen panaszra oka azzal kapcsolatban, hogy mennyire sikeresen tudta a fiatalok és az új közönség érdeklődését kivívni.

- Nem tudom, sosem tudom megjósolni előre azt, hogy melyik korosztály fogja élvezni a zenémet. Amikor fiatal voltam, mindenféle zenét hallgattam: klasszikus zenét, rockot, jazzt. Azt hiszem, hogy sok mai fiatal is így van vele, különösen mióta az internet lehetőséget ad arra, hogy annyi mindenbe belekóstoljon az ember, hogy különböző dolgokat felfedezzen magának. Másrészt úgy vélem, hogy sok idősebb ember az én korosztályomtól kezdve, tehát negyventől fölfelé szereti az olyan zenéket is, amik néha kicsit agresszívebbek. Nekem rendszeresen szükségem van a rockzenére. A rock olyan, mint jéghideg vízben megfürödni: jót tesz az ember szívének.

- Mondhatjuk-e, hogy ahogy régebben a trió művészetét, most a duó művészetének ciklusát alkotja meg, hiszen ez mindig újra visszatér Önnél? Mi vonzza a duózásban, hogy nagy teret ad, hogy állandó oda-vissza játék alakul ki vagy hogy intenzíven függnek egymástól partnerével?

- Ez mind igaz - de nem akárkivel! Mark Guliana vagy Kevin Hayes, vagy éppen Chris Thiele olyan muzsikusok, akikért magam is rajongok, és régóta szeretnék velük játszani. Ez az a három duó produkció, amiben mostanában és a következő néhány hónapban részt veszek.

- Kevin Hays-szel és az Orpheus Chamber Orchestrával turnézott ebben az évben, amire viszont azt lehet mondani, hogy az akusztikus-elektronikus spektrum másik végén helyezkednek el. Inkább fenntartja többirányú zenei érdeklődését egy-egy időszakban, minthogy csak egy projektnek szentelné az összes idejét?

- Nos, ezek természetesen adódnak egymás után. Szerencsésnek tartom magam, amiért lehetőségem adódik arra, hogy megosszam többféle érdeklődésemet a nyitott és befogadó közönséggel. Azért a hazai pálya az én működésemben hosszú évek óta a trió Larry Grenadiere-vel (bőgős) és Jeff Ballard-ral (dobos - a szerk.), illetve a szóló zongorázás. Ez nem változott meg most sem.

- Mi az, ami feltölti, amikor kimerülnek az elemei egy-egy turné alatt vagy a köztes időszakban? Az olvasás, a képzőművészet vagy az érintetlen természet?

- Szeretek a városban sétálni, amikor turnén vagyok, amikor jut rá idő. Biztosan ezt fogom tenni Budapesten is - mert olyan szép a város a folyóval és a gyönyörű épületekkel. Érzem a misztikumot a falak között. A sétálás meditációra is alkalmat szokott nekem adni, ezt úgy értem, hogy magáért a sétáért is van kedvem elindulni, és mindig kipihenve érkezem vissza.