Etelka, Aletta

Petruska András: "Visszajött az életembe az a gyermeki kreativitás"

2013.05.02. 08:54

Programkereső

A hazai akusztikus zenei színtér fiatal muzsikusa május 3-án a Muzikum Klubban ünnepli produkciójának harmadik születésnapját. INTERJÚ

Petruskát 2010-ben a Megasztárból ismerte meg az egész ország, azonban nagy meglepetésre önként távozott a műsorból. Azóta Fringe-díjat kapott, elnyerte a Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díját, és ami a legfontosabb: saját jogán járja az országot koncertjeivel.

- Három éve kezdted el a szóló produkciódat. Mesélj egy kicsit arról, hogy mivel foglalkoztál előtte és mi inspirált arra, hogy belevágj az egyszemélyes zenekarba!

- Kisgyermek korom óta zenélek, nagyon sok zenekarban és stílusban kipróbáltam magam majdnem két évtized során, de egyikben sem éreztem az üzenet átadásának azt az egyéni, felismerhető kifejezéskészletét, ami szerintem feltétele annak, hogy egy előadóhoz kötődjön a közönség és a szakma. Sokáig kérdés volt számomra, hogy én mint gitáros-énekes tudok-e, és ha igen, mivel lehetek igazán különleges, aztán rátaláltam a fingerstyle játéktechnikára, ami elemi erővel értelmezte újjá a zenéhez fűződő viszonyomat. Ez a játékmód arról szól, hogy a gitárra egy teljes zenekar hangszerelése van átírva, ami egyrészt szakmailag nagyon érdekes, másrészt jó játék - amióta ezzel foglalkozom, visszajött az életembe az a gyermeki kreativitás, ami a húszas éveim elején kikopni látszott belőlem.

Petruska András
Petruska András

- A zenekari és az egyedüli tapasztalatokat összevetve mennyire más így a színpadon állni? A közönséged reakciója is változott ettől?

- Úgy gondolom, hogy az egyszemélyes játék egyfelől a hideg fejről szól, hiszen egymagamban állok a színpadon, mindennek kiszolgáltatva, és a legapróbb hibától is borul az egész produkció. Az elejétől kezdve azon dolgozom, hogy a szakmai felkészültségen túl egy belső biztonságérzetet is kialakítsak magamban. Másfelől viszont a tiszta szívről szól ez a műsor, hiszen így egyedül akaratlanul is látszik, érződik a személyiségem, az ember a zene mögött. Mindkét dolog érdekes tapasztalás számomra, és nagyon sok pozitív változást indított el a civil életemben is. Ami pedig a közönséget illeti, úgy vettem észre, ők is nyitottabbak ezekre az intimebb, őszinte hangulatú előadásokra és hihetetlenül tudják értékelni ezt a nem szokványos megszólalási módot.

- A három év során két kislemezt és egy koncertlemezt is kiadtál. Mire számíthatunk a koncerten, mindegyikről eljátszod a legjobb számokat? Hallhatunk majd nagy visszatérő dalokat?

- A szülinapi koncerten szeretném összefoglalni az elmúlt három évet az ígéretes kezdetektől, fesztiválhangulatokon, londoni kalandozásokon át egészen a mai napig, kis kikacsintással a jövőbeni terveimre is, ami egyébként már haza, a saját népzenénk irányába vonzott. Elhangzik minden dal, amely a közönségem és köztem igazán fontossá vált, legyen szó akár magabiztos hagyományteremtő szerzeményekről, akár zsákutcába futott kísérletezésekről. Néhány korai dal már annyira nem passzol a mai vérmérsékletemhez, hogy sokszor a közönség emlékeztet rájuk, hogy ilyen számok is léteznek, így ezeket különösen érdekes és izgalmas újra színpadra vinni.

- Készülsz valamilyen különlegességgel az ünnepi estére?

- Bízom benne, hogy ez az összefoglaló est már önmagában különleges lesz, hiszen eddig mindig az aktuális dalaimat tűztem műsorra, alig tekintettem vissza. De ennél azért több is lesz, Csemer Boglárka "Boogie" frisslemezes előadó fog velem énekelni néhány számot, illetve Gyertyán Balázs bűvész vezeti be a koncertemet. Ki tudja, még az is lehet, hogy a cilinderéből előrántva kerülök a színpadra...