Auguszta

Újranyitott az Ablakos II.

2013.05.26. 07:40

Programkereső

Újra vannak kiemelkedő fiatal jazzelőadóink, akik állami támogatással fejlődhetnek tovább pályájukon: idén Fenyvesi Márton és Tzumó Árpád mellett Lachegyi Máté részesül Lakatos Ablakos Dezső-ösztöndíjban – írja cikkének második részében ZIPERNOVSZKY KORNÉL. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

Prózai oka van annak, hogy Lachegyi Mátét, a kiváló, 2009-ben a Zeneakadémián végzett jazz-zongoristát mostanában miért nem hallani túl gyakran a klubokban: második diplomáján dolgozik, méghozzá nappali hallgatóként, művészettörténet szakos a Pázmányon. Elég ritka párosítás, de akik ismerik a huszonhat éves muzsikust, talán kevésbé csodálkoznak rajta: Lachegyi általános hozzáállása is jellemzően választékos és intellektuális.

Amikor friss Lakatos Ablakos Dezső-ösztöndíja kapcsán leültünk beszélgetni, faggatózásomra elárulta, hogy simán el tudja képzelni, hogy múzeumban dolgozzon és egy művészettörténeti témának szentelje magát. Az egyházi művészet érdekli a leginkább, amihez az indítást már a Konziban megkapta tanárától, Kerner Évától. Mindez nem jelenti, hogy a zene második helyre szorult volna az életében, erről azért nincs szó, Lachegyi mindenekelőtt zongoristaként határozza meg magát, csak ott van szorosan mögötte a képzőművészettel való elmélyült foglalkozás is. A zene amúgy nála családi kötődés: apja zenetanár és előadóművész, akinek consortjában három gyereke is játszik. Lachegyi Imre albuma Visio címmel jelent meg tavaly, saját kiadásban. Kortalan, besorolhatatlan zene, amit ugyanúgy el tudok képzelni a diósgyőri vagy a nagyvázsonyi bástya hűsében, mint egy romkocsmában. A zenekarvezető hol antikizáló, hol maibban megszólaló furulyái változatos hangulatokat idéznek fel, és arra gyanakszom, hogy a Jethro Tull és az Oregon is közel áll hozzá.

Lachegyi Máté Consort
Lachegyi Máté Consort

Lachegyi Máté Double Standard című bemutatkozó lemeze - mint annyi más fiatal zongoristáé - elsősorban legfontosabb tanárának, a Zeneakadémia Jazz Tanszéke vezetőjének, Binder Károlynak köszönhető. Már magántanítványként is hozzá járt, még mielőtt felvették volna a Jazz Tanszékre. Mátéra mély benyomást tett, hogy ugyan Binder saját stílusa markáns és erőteljes, ezt sosem erőlteti rá tanítványaira, nem azt várja el, hogy az ő nyomába szegődjenek. Viszont azt nagyon is támogatja és bátorítja, hogy a tanítványok keressék egyéni hangjukat, saját dolgaikkal hozakodjanak elő órán; teljes mértékben nyitott arra, hogy ha más stílus tetszik a tanítványoknak. Máté például az újabb skandináv jazzről írta szakdolgozatát, és ez persze nem véletlen. De szólólemezén nem lehet egykönnyen direkt hatáselemeket találni: az örökzöldeket feldolgozó szólózongora felvétel a jazz más stílusárnyalataihoz is köthető. Brad Mehldau is nagy hatással volt rá, ahogy elmesélte, de legfeljebb az attitűd rokonságát és nem stílust kell ez ügyben keresni nála.

Lachegyi nem egyénieskedik, saját bevallása szerint Binder rábeszélése kellett ahhoz, hogy vállalkozzon a lemezfelvételre a diploma évében, mert ő még nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy ennek eljött az ideje. Visszanézve nagyon is hálás tanárának, hogy bár távolról sem hiszi, hogy tökéletes lenne a lemez, de örül, hogy Binder rábeszélte és kiadóként a megvalósulásig végig is vitte a folyamaton. Némi ebből adódó óvatosságot érzek is Lachegyi játékában, de legalább ennyire a műgondot és a komoly, alapos hozzáállást ezekhez a híres számokhoz: interpretációiban kibontani akarja a szebbnél szebb témákat, nem dekonstruálni őket.

Lachegyi mostanában újra fellép az Aurora Borealis (északi fény) nevű együttesével, miután külföldi tanulmányairól hazatért Borbély Miklós szaxofonos. Szeretne komolyabban is próbálni, koncertezni ezzel a felállással, amelyben a bőgős Nagy Péter, a dobos pozíciót pedig Mihalik Ábel vagy Miklós Szilveszter tölti be. Szemben a Standard-lemezzel, ez a kvartett csak Lachegyi szerzeményeit adja elő. Ezen túl a zongorista hallható még a Trio Áfiumban is, amelyet eredetileg csak egy turnéra alakítottak két pécsi zenésszel, mégis együtt maradtak, mert olyan jól összeállt a csapat.

Lachegyi a koncertélet aktív alakításából is kiveszi a részét, ugyanis Vácott, ahol tanít is, évek óta szervez fesztiválokat, melyeken főleg az etno-jazz hazai kiválóságai szerepeltek (Binder, Dresch, Borbély stb). Szerényen inkább koncertsorozatnak nevezi őket, de ilyenkor persze ő maga is fellép szólóban vagy énekesekkel, hiszen Lachegyi a Lakatos Ágnes kvartettnek is tagja volt egy ideig, játszott Kovács Lindával és kísérte a sorozaton egyszer Karosi Júliát.

Amellett, hogy az egy éves ösztöndíj Lachegyi számára a fellépései megszaporodását hozhatja, tisztában van vele, hogy pályájának ebben a szakaszában a nemzetközi továbbképzés is nagyon fontos. Miután abszolválja a művészettörténet szakot, körül fog nézni külföldön, hogy Fenyvesi Mátéhoz vagy Borbély Miklóshoz hasonlóan hová tudna felvételezni, hogy célirányos posztgraduális tanulmányokat folytasson.