Árpád

Stadion rock akusztikus hangszerekkel

2014.06.04. 17:38

Programkereső

A New York Művész Páholy szezonzáró estjére június 16-án este kerül sor. A Fidelio kulturális sorozata hamarosan harmadik évadának végéhez ér, amit egy izgalmas programmal, három kivételes tehetséggel ünnepel meg. Ezúttal Jónás Vera énekes-dalszerző, Soós Katalin festőművész és Grecsó Krisztián író lesznek vendégei az estnek. A Fényporszemek éjszakája című műsor egyik vendégével, a tehetséges fiatal énekesnővel, Jónás Verával beszélgettünk. INTERJÚ

- A Jónás Vera Experiment legutóbb a Müpában adott nagyszabású koncertet. Jól gondolom, hogy ez fontos állomás és jelentős erőpróba volt számodra?

- Alighogy fél éve bemutattuk a Trafóban a Game című debütáló lemezünket, fölhívtak a Müpából, hogy tavasszal lépjünk fel az MR2 Petőfi Rádióval közösen szervezett Akusztik+ koncertsorozatukban. Úgy éreztem, az egyik nagy álmom válik valóra, nagy öröm számunkra, hogy ennyi ember kíváncsi a zenénkre. Mind szakmailag, mind emberileg nagyon jó élmény volt a koncert, ami nagyban köszönhető a közönségnek, és annak, hogy rengeteg időt és energiát fektettünk a felkészülésbe.

- Mennyiben igényel más jellegű felkészülést, jelenlétet egy Müpában zajló nagyszínpadi produkció, mint egy kisebb klubkoncert?

- A Müpás koncerteknek sokkal ünnepélyesebb a hangulata, már csak abból adódóan is, hogy a közönség bársonyszékben ült, nem pedig a kocsmában egy sör mellett. Míg egy klubkoncert nem igényel különösebb fejtörést, addig a Müpás fellépés köré már hónapokkal korábban komplett rendszert kezdtünk felépíteni. Jó előre kitaláltuk a színpadképet, csináltattam ruhát, egyeztettünk a vokalistákkal, a vendégművészünkkel, a hangtechnikusokkal, a fényesekkel, a kamerásokkal, a fodrásszal, a sminkessel. Mindez iszonyú logisztikát igényelt. A tökéletes hangzás mindig elvárás, de mivel adott a Müpa akusztikája és technikai felszereltsége, így minden apró részletre nagyobb hangsúlyt fektettünk. Annyi monitort, kábelt, állványt és mikrofont kértünk, amennyit nem szégyelltünk. Ehhez a zenéhez valójában ekkora színpad és technika passzol a legjobban.

- Legközelebb egy másik oldaladról ismerhet meg a közönség június 16-án a New York Művész Páholy egyik vendégeként, ahol Soós Katalin festőművésszel és Grecsó Krisztián íróval közösen léptek fel. Mindkettejükkel dolgoztál már közös projekten.

- Grecsó Krisztián volt a Müpa-koncert vendége, akivel van egy közös dalunk, amihez ő írta a szöveget. Egyik reggel azzal hívott föl, hogy rájött: ez a dal az új könyvének a soundtrack-je. A dal valóban szorosan kapcsolódik a Megyek utánad című regényhez, mert mindkettőben központi gondolat, hogy az ember jellemét az alaptermészete mellett nagyban meghatározzák a kapcsolatai, különösen a szerelmi viszonyai. Soós Katával először egy riportfilmen dolgoztunk együtt, legutóbb pedig zenéltem a Mosókonyha című kiállításának megnyitóján az A38-on. Katával családi barátok vagyunk, sok a közös ismerősünk, és mindketten az ELTE kulturális antropológia szakán diplomáztunk.

Jónás Vera
Jónás Vera

- A New York Művész Páholy nyáron szabadságra megy. Gondolom, Te nem vonulsz alkotói szabadságra, mert várnak a különböző fesztiválfellépések.

- Egy zenész életében a nyár sosem a vízparti pihenést jelenti, de ezt egyáltalán nem bánom. Például megyünk a Bánkitó Fesztiválra, a Művészetek Völgyébe és számos más fesztiválon és budapesti helyszínen is koncertezünk.

- Az augusztus pedig egy országos zenei kísérlet, az úgynevezett Street Studio jegyében fog telni. Mit érdemes tudni erről a projektről?

- Két évvel ezelőtt részt vettem egy amerikai turnén egy kinti szervezet és az amerikai külügyminisztérium jóvoltából. Ott ismerkedtem meg a Street Studio nevű projekttel, aminek az a lényege, hogy a zenészek kitelepülnek egy forgalmas helyre, kitesznek az asztalra egy laptopot, egy mikrofont és sok kis hangszert, az utca embere pedig játszhat ezekkel: tapsolhat, fütyülhet, énekelhet, gitároztat, stb. A gép egyből fölveszi ezeket a hangokat, és egy program segítségével loopként azonnal visszajátssza őket. Így a zene folyamatosan szól, alakul az arra járók ötleteinek segítségével. Este, amikor hazamegyünk, összeszervezzük, összemixeljük az aznapi termést, amiből végül számok születnek. Mindez a Snétberger Zenei Tehetség Központ fiatal roma zenészeinek segítségével, amerikai-magyar kooperációban fog megvalósulni. Ettől függetlenül ez nem roma projekt, nem is zenei kampány: remélhetőleg egy hiteles civil kezdeményezés, egy jó élményt adó projekt lesz.

Jónás Vera
Jónás Vera

- Londonban, a Centre of Contemporary Music School-ban diplomáztál dalszerzés szakon. A mai napig ingázol London és Budapest között. Mennyiben más az ottani életed, mint az itthoni?

- Ugyanannyira vagyok szerelmes Londonba, mint Budapestbe. Az egyik legnagyobb függőségem az utazás. Egyre kevésbé érzem a két város közti szakadékot, és azt, hogy ez egy kétlaki, több szálon futó élet lenne. Még kint tanultam Londonban, amikor megalakult az ottani zenekarom, amiben mások, más hangszerekkel, de ugyanezeket a számokat játsszák velem. Ezzel párhuzamosan kiépültek azok a londoni kapcsolatok is, amik folyamatos fellépési lehetőségeket hoznak. Például a június 16-i est előtt kétszer is megyek Londonba koncertezni.

- Könnyebb vagy nehezebb fiatal zenészként Londonban érvényesülni?

- Sokkal nagyobb a piac, sokkal több a klub és nagyobb a közönség, ami egyszerre több lehetőséget jelent, de elveszni is könnyebb benne. Egy este ezer helyen zajlanak koncertek: míg Budapesten egy, addig Londonban legalább tizenegy bulinegyed van. Itthon egy este maximum egy-két zenekar játszik egy koncerten, Londonban ennél sokkal több: általában zsinórban, félóránként váltják egymást egy helyszínen a különböző együttesek. Ebben az nehéz, hogy keveset játszhatsz, de közben jó, mert ha egy este négy-öt zenekar van lekötve, akkor négy-öt zenekar közönsége hallja a zenédet.

- Általában a nagyvonalú crossover jelzővel illetik a dalaidat. Ezzel mennyire vagy kibékülve?

- Dalszerző-énekesként szoktam bemutatkozni, és a dalaimat az experimentális popzene kategóriájába sorolom. Ez azt jelenti, hogy a dalokat élő elektronikával fűszerezem, és a hangszerek arzenálja sem teljesen hétköznapi, mert Dés András dob helyett különféle ütőhangszereken játszik, Csizmás András pedig basszusgitár helyett nagybőgőzik, én pedig akusztikus gitáron játszom. A lemezen és a nagyobb koncerteken pedig állandó vendégünk Fenyvesi Márton gitáros. Amióta kijött a lemezünk, azóta rengetegféle jelzővel illettek bennünket. Moldvai Márk, az album producere szerint ez stadion rock akusztikus hangszerekkel, de olyat is hallottam már, hogy személyes könnyűzenét játszunk. A zenekarom hihetetlenül kreatív és magasan képzett jazz-zenészekből áll, akikkel szárnyalni tudok. Emiatt a zenénk megszólalása is sokrétűvé válik. Számomra ez a zene a pop egyik árnyalata.

- Írtál már felkérésre? Mennyire motivál, hogy más is használjon dalszerzőként?

- Nagy megtiszteltetés számomra, ha ilyesmire kérnek. Úgy érzem, van vénám a dalszövegíráshoz. Például én írtam a szöveget Pál Dénes dalához, amivel az Eurovíziós Dalfesztiválon indult. A távoli céljaim közt szerepel, hogy írjak valakinek egy lemezt. Misztikusnak tűnhet, de a dalírás is ugyanolyan elsajátítható szabályokkal rendelkező mesterség, mint bármi más.

Jónás Vera Experiment
Jónás Vera Experiment

- Mi az, ami a dalírásból, dalszerzésből tanulható?

- A suliban rengeteg dalt elemeztünk, megfigyeltük a sémákat. A tanárok ezeket stílusgyakorlatokká bontották, ami azt jelentette, hogy futószalagon kellett gyártanunk a különböző műfajú dalokat, dalvázlatokat. A dalszövegírásnál például össze kellett gyűjtenünk az érzelmek kifejezésére leggyakrabban használt szavakat, majd nem szokványos képeket kellett alkotnunk. Ha az ember egyszer rááll, nagyon könnyen tudja gyártani a dallamokat és a szövegeket, de az igazán nehéz feladat vállalni ezeket például azzal, hogy fölteszed őket a lemezedre. Sok lemeznyi szerzeményem ül otthon a polcon. A folyamatos munka és agyalás elengedhetetlen.

- Hogyan születnek a saját dalaid?

- Nagy szó- és kifejezésgyűjtő vagyok: ha hallok valami szépet vagy furcsát, azonnal fölírom. Amúgy nagyon ritkán szólnak konkrét dolgokról a dalaim, inkább pillanatfelvételeknek, összeálló képeknek tekintem őket. A jelen érzéseit próbálom kifejezni, emiatt sokszor utólag értem meg, hogy amit írtam, mennyire jól kifejezi azt, amire gondoltam. Szerintem a kreativitásunkat nem tudjuk teljesen uralni, és nem is kell mindig a Jóisten dolgába beavatkozni.

- A Game után a Cold Fire című dal a második, amihez videoklip készült az Experiment című album dalai közül. Ez mi alapján dőlt el? 

- Amikor készült a lemez, a Cold Fire volt a szívem csücske, ezért sokáig titkos vágyam volt, hogy készüljön hozzá videoklip, de nem volt konkrét terv vagy elképzelés. Pont hazaestünk az erdélyi turnénkról, amikor kaptam egy levelet Szabó Szonja filmrendezőtől, akit akkor még nem ismertem, hogy nagyon tetszenek neki a dalaim, és jó lenne, ha összehoznánk egy közös projektet. Találkoztunk, rábökött a Cold Fire című dalra, és kitalálta hozzá a videóban látható dupla expozíciós koncepciót, amiben egymásra húzzuk a képeket. Mindeközben végig próbáltuk megfejteni, hogy miről is szól a Cold Fire.

- És mire jutottatok?

- A dal az egyik nagyon kedves barátom hatására íródott, akivel minden karácsonykor találkozunk. Egyszer azt mondta, hogy nagyon vágyik arra, hogy írjak neki egy dalt, amire most karácsonykor teljesen váratlanul sor került. Miközben írtam, arra gondoltam, hogy csak az olyan melegszívű emberekre érdemes időt szánni, mint ő. A Cold Fire tehát azt üzeni, hogy legyünk jók magunkhoz és egymáshoz. A sok utazás közben egyre több hideg folyamot látok magam körül: nem figyelünk oda, nem segítünk egymásnak. Éppen ezért minden erőmet arra próbálom összpontosítani, hogy ne vesztegessem el az életemet hideg kapcsolatokra, hideg emberekre, hideg tekintetekre.