Árpád

Örmény-magyar dallamok nyárestére

2014.06.27. 14:40

Programkereső

A Magyarországon másfél évtizedet élő népszerű Yengibarian visszaköltözése után ismét szeretett városába látogat. Koncertjei tehát mostantól ritkaságszámba mennek. Már csak ezért is érdemes ott lenni június 28-án az Opusban.

Az örmény származású David Yengibarian 1976-ban született Jerevánban, zenészcsaládban nőtt fel, kilencévesen lett a Jereváni Zeneiskola növendéke, tízévesen kezdett el tangóharmonikázni. 1995-től Magyarországon folytatta zenei tanulmányait, ahol idővel az egyik legkeresettebb jazz- és világzenei előadóvá és zeneszerzővé vált, négy saját lemezt jelentetett meg (kettőt ebből a BMC-nél), továbbá számos színházi- és filmzenét komponált.

David Yengibarian
David Yengibarian

Népzenei ihletésű egyedi zenei világának fő inspirációs forrása az örmény zenei hagyomány, az európai és amerikai jazz és improvizatív zene, az argentin tangó, valamint az azt megújító Astor Piazzolla zenéje.

1999-ben megalakított triója az elmúlt másfél évtized során számos inkarnáción esett át, zenésztársai között a hazai jazz számos prominens képviselőjét megtalálhattuk. Jelenlegi partnerei is további neves együttesek oszlopos tagjai, Bata Istvánt a Fábián Juli & Zoohacker, Gereben Zita Quintet, Barabás Lőrinc Eklektric zenekarokból, Badics Márkot pedig a Kéknyúl Hammond Band, Konyha, Syntax Orchestra formációkból ismerheti a közönség.

Zenei életünk szinte honosított, jellegzetes figurája nagyjából egy éve, pont a Budapest Music Centerben, a Fonó által rendezett Budapest Folk Festen adta magyarországi búcsúkoncertjét, mivel tizennyolc év után úgy döntött, hogy hazaköltözik Jerevánba. Emiatt külön öröm a közönség és a jazzklub számára is, hogy ezúttal az Opusban adja egyik visszatérő koncertjét, s a „Most akkor ez vajon jazz vagy világzene?" kérdésre álljon itt a muzsikus válasza:

„A mi zenénk tekervényes, hosszú, háborús, boldog-boldogtalan, tragikus utat járt be, holokauszttal, szenvedéssel, örömmel. A népzenében tökéletesen benne van egy nép sorsa. Nem akartam amerikai zenét játszani, de a saját népzenémet alkalmasnak tartom arra, hogy jazzre jellemző igényességgel közelítsek hozzá. Azt hiszem, általában minden igazi zenész a saját kultúráját igyekszik a legmagasabb színvonalon érvényesíteni - ami azért nem azt jelenti, hogy alkalomadtán nem játszhatunk egy-egy ismert amerikai jazz sztenderdet."