Etelka, Aletta

Három apa közös gyermeke

2014.08.25. 07:28

Programkereső

Ritkán hozza úgy az élet, hogy egy fesztiválon készítsek interjút, miközben a háttérben Szalonna bandája muzsikál Ferenczi Gyuri közreműködésével. Volt egy pillanat, amikor Apáti Ádám és Pintér Zsolt összenéztek: nem kéne nekünk ebben játszani? Beszélgetésünk apropója a Magányos apák című lemez megjelenése. Különleges hangulatú beszélgetés volt, illusztris társaságban. HANGSZERLEM

- A te szuper képességed, nem a falon átmenés vagy a láthatatlanná válás.

- Pintér Zsolt: Nem, semmikép sem.

- Sokkal inkább, hogy úgy játszol bluegrass-t, ahogy itthon rajtad kívül senki az országban, köszönhetően az amerikai tanulmányaidnak.

- P.Zs.: Mindig is az amerikai zenék vonzottak, és ez családilag sem volt ellensúlyozva mással, például magyar népzenével. Rengeteg zene szólt otthon, és mind angolszász volt. Azt, hogy elkezdtem zenélni, egyébként Ferenczi Gyurinak köszönhetem, aki először adott hangszert a kezembe. Western filmeken nőttem fel, és mindig is izgatott, hogy többet tudjak meg erről a muzsikáról. Persze a filmekben nem az eredeti country zenéket halljuk, de azokhoz is eljutottam egy idő után. Gyuritól nyolc évig tanultam harmonikázni, majd az ő biztatására tértem át a hegedűre, ami akkoriban a kedvenc hangszerem volt. Egy év után már nagyjából meg tudtam szólaltatni, e mellett pedig zongorán kísérleteztem fülből eljátszani dalokat. Akkoriban nem volt még internet, hanem vadászni kellett a felvételeket, amik bejöttek Amerikából. Körülbelül tizenhárom éve lehetett, amikor Gyuri először elvitt egy turnéba, ott már Ádám volt a basszusgitáros.

- Ádám, te akkoriban még csak basszusgitáron játszottál?

- Apáti Ádám: Igen, de mellette klasszikus zenét tanultam zongorán, bár ez közvetlenül nem befolyásolta a zenei pályafutásom.

- P. Zs.: Annyira nem, hogy én sokáig nem is tudtam, hogy zongorázol egyáltalán.

- Ez után jutottál el az Appalache-hegységbe?

- P. Zs.: Igen. Az Appalache-hegység tradicionálisan a fehér paraszt zene a bluegrass központja. Bill Monroe nevezte el így, előtte hillbilly-nek, azaz paraszt zenének hívták, ahogy ilyen fogalom a magyar népzenében is van egyébként. Ez nem azt jelenti, hogy erre a térségre egyáltalán ne hatottak volna az afroamerikai népzenék. Pont ő, Bill Monroe is játszott feketékkel, sőt, ő magát sokszor blues zenészként definiálta.

- Pont Ferenczi Gyurival beszélgettem egyszer a Cohen testvérek Ó testvér merre visz az utad című filmjéről, és az abban hallható zenéről, ami, ha jól tudom Appalache-hegységbeli. Ott is a három főszereplő egy fekete blues gitárossal készít el egy rádió felvételt.

- A.Á.: Az a film is jó példa, de talán a Hideghegy, még inkább az.

- P. Zs: Egy romantikus film Jude Law-al a főszerepben, ahol az Appalache-hegységbeli zenék igen tisztán megjelennek.

- Te Amerikába már mandolinosként mentél ki?

- P. Zs.: Nem, sőt nem is zenét mentem ki tanulni. A tanulmányaim mellett kezdtem el jazz-zenészekkel harmónikán játszani egy bigbandben. Annyit játszottam velük, hogy emiatt kirúgtak a suliból.

- Hogy kezdtél el a mandolinnal is foglalkozni?

- P. Zs.: A mandolin ugyanaz a hangolás, mint a hegedű, így adta magát az ötlet, hogy kipróbáljam. Sokkal könnyebb volt megszólaltatni, mint a hegedűt, viszont a skálák és az akkordok ugyanazok. Egy idő után a hegedű teljesen háttérbe is került, és a mandolin lett a fő hangszerem. A bluegrass zenében nagyon jól használható, hiszen kísérni és szólózni is jól lehet rajta. Gitárt ezután kezdtem el tanulni, és bár nagyon szeretem, de nem állt át soha az agyam át a fordított hangolásra. Gitáron konkrét, előre kitalált dolgokat tudok csupán megszólaltatni.

Louisana Double
Louisana Double

- Nem volt abból problémád az itthoni zenekaraidban, hogy hosszú időre elmentél külföldre?

- P. Zs: Életem egyik legszebb pillanata volt, amikor a Gyuri és a többi zenész barátom is bíztatott, hogy menjek. Nem hogy nem fogtak vissza, de teljes mellszélességgel támogattak ebben.

- AÁ.:  (nevetve) Mondjuk lehet, hogy ennek más oka volt...

- A Rackajamet hallva azt gondolom, kevés olyan magyar zenekar van - sajnos, teszem hozzá - akik ennyire igényesek a hangzással, a zenekari sounddal kapcsolatban. Ezzel együtt te egy elektromos mandolinon játszol Zsolt. Mennyire éled meg ezt kompromisszumként?

- P. Zs.: Az egyik legnagyobb kompromisszum, amit muszáj megkötni, hogy tízből tízszer nem sikerült az akusztikus mandolint élőben kihangosítani. Életem eddigi legjobb hangszerét vettem meg nemrég, egy Flatiront, ami a Gibson Nashville-i akusztikus gitárokat és mandolinokat gyártó részlegében készült, és nem használom koncerteken. Egy 1981-es amerikai mestermandolin. Stúdióban persze nagyon jó.

- Az akusztikus basszusgitárt könnyebb élőben hangosítani? Én mikor láttalak titeket, azt használtál.

- A.Á.: Van egy akusztikus Martin basszusgitárom, de már nem használom a koncerteken. Ugyanazért, amiért a Zsolt a mandolint.

- A gerjedés, az ami miatt nem lehet élőben jól használni?

- P. Zs: Igen, de nem csak az. Van egy hangerő, dinamikai tartomány, ami fölött bármit csinál, a hangmérnök nem lehet jó hangot kikeverni. A Fender a hetvenes években ezért találta fel a Mandocastert, a Stratocaster mandolin változatát, egy teljes egészében elektromos hangszert. A Godin, amin játszom, ilyen értelemben egy jó kompromisszum az akusztikus és az elektromos megoldás között. Magyar viszonylatban, ahhoz képest, amennyit egy zenész keres már, ez sem egy olcsó hangszer.

- Az Ádámmal megjelent új duó lemezeteken, nem ezen hanem az akusztikus hangszereden játszottál.

- P. Zs.: Annyira nem, hogy ott szinte csak gitározom és énekelek. Ez egy olyan projekt, amin három éve dolgozunk közösen. A húgom állandóan Jerry Lee-t hallgatott otthon, és eszembe jutott, hogy Ádám nagyon jól zongorázik. Azt gondoltam, biztos simán le tudná játszani ezeket a számokat. Én is akkoriban kezdtem el rockabilly-t játszani. Ez egy gitár-zongora duó felállás, ahol nagyon komolyan meghangszereltük a dalokat, hogy soha ne lukadjon ki a hangzás. Sok minden persze a boogie zongorából jön, amit játszunk. De olyan dal is van, amiben Ádám mandolinozik - én ezen a lemezen egyáltalán nem játszom mandolinon - és én gitározom. Ez az amerikai hagyományban az úgynevezett brother duett, azaz a testvér duó utalva arra, hogy sokszor nem zenészek játszották ezt a fajta zenét. Van, hogy egy-egy dalban használunk csupán egy bizonyos hangszert, amin azt tanultuk meg célirányosan, amire szükségünk volt.

- Ádám, nem is harmonikázol a duóban?

- A.Á.: Nem, de hasonlóan a Rackához, basszusgitáron ott is játszom.

Louisana Double
Louisana Double

- A lemezt úgy szerettétek volna felvenni, hogy tükrözze azt, ami élőben szól, amikor felléptek?

- P. Zs: Abszolút. Annyira, hogy élőben rögzítettük koncerteken. Már Amerikában elkezdtem írni a dalokat, lett is tíz-tizenöt szám, amit nagyon szeretünk, de arra kellett rájönnünk, hogy angolul énekelni lemezen se nekünk, se a közönségnek nem kielégítő. A Rackában is mindig kiemelkedően színvonalas magyar szöveget vannak, járunk a Kalákával is fellépni, ezek mind hatottak ránk. Rég érett a gondolat, hogy megpróbáljak magyarul énekelni, amihez az elején nagyon sok biztatás kellett, hogy higgyek benne. Lackfi János költő volt az, aki vállalta, hogy magyarra fordítja a szövegeket. Ez olyan jól sikerült, hogy nem hittünk a fülünknek. Van egy Lonesome Fathers Blues című dalom, aminek annyira szép lett a magyar fordítása, hogy ez vált a címadó dallá.

- A.Á.: Tavaly Kapolcson mutattuk be a magyar nyelvű, Lackfi szövegeit tartalmazó műsort, és ott mondta a Gryllus Dani, hogy örömmel jelentetné meg és ebben az évben ugyanott a Kaláka udvaron volt a lemezbemutató koncert. Azt érzem, hogy mindannyian igazán ki tudtunk teljesedni ebben a zenében. A country zenében sokkal több van, mint amit az itthoni közönség általában ismer.

- Van még egy aktualitás, egy másik lemez is, ami mindketten játszotok. Ez pedig Ferenczi Gyuri új trió lemeze, ahol ha jól tudom az újfajta szájharmonikáján játszott fel olyan témákat, amik a hagyományos harmonikával nem szólaltathatóak meg, például magyar népzenét.

- P. Zs: Erdélyben vettük fel. A dalok egyharmada teljesen improvizatív volt, előre egyáltalán nem volt kidolgozva vagy kitalálva, hogy mi fog történni. Sok zenét vettünk fel egy hét alatt, és ebből válogattunk a végén. A Gyuri egy harmonikaiskolát is készített párhuzamosan, és voltak táncrendek, amiket pont ezért egyedül játszott el bemutatva, mi az, amit a tradicionális harmonikán lehetetlen volt eddig eljátszani. Ez is egy nagyon fontos projekt az életünkben. Gyerekkorunkban arról álmodoztunk, amit most megélünk. Ma például már volt egy duó koncertünk, most meg mindjárt kezdünk a Rackával. Panaszkodhatnánk, hogy milyen fáradtak vagyunk, mennyit kell utaznunk, de igazából nagyon boldogok vagyunk, hogy színpadokon játszhatunk. Volt, hogy fiatalabb koromban sírva ébredtem fel fülhallgatóval a fülemben, annyira vágytam erre az életmódra. Hálás vagyok, hogy mindez megvalósult, és akkor is ezt gondolom, amikor épp nem megy olyan jól, és nincsenek bulik.


Díjak:

- 2008. Európa legjobb bluegrass zenekara (Acousticure)

Hangszerek (Pintér Zsolt):

- Godin A8 mandolin
- Flatiron Festival mandolin
- Regel jazz mester mandolin
- mandolin-bendzsó (Szerb 1910 körüli)
- Larivee D09 akusztikus gitár, K&K hangszedővel
- Gibson Hummingbird akusztikus gitár

 Hangszerek (Apáti Ádám):

 - Korg Stage Piano

- Martin akusztikus basszusgitár

- Fender Precision basszusgitár

- Honer basszus harmónika (legalább ötven éves)