Lázár, Olimpia

Portyára, magyar!

2015.02.23. 07:16

Programkereső

Hogy a nagyvilágban épp merre járnak legnagyszerűbb jazzmuzsikusaink? Lukács Miklós a New York-San Francisco-tengelyen mozog, az A.M.P. trió Dublin felé veszi az irányt, és idén újra kiadják Deseő Csaba első lemezét Németországban - írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

Lukács Miklós vezeti a 2015 első felében portyázó magyar jazzvitézek felvonulását. Őt már egyszer ezeken a hasábokon Jolly Jokerhez hasonlítottam. Most a képet inkább úgy csűröm-csavarom, hogy bármilyen színű a hívás, ő mindig adut tud rá tenni. A Dresch Quartet alaptagja, a Budapest Music Center nemzetközi projektjeinek egyik legfontosabb szereplője, számos crossover vagy world jazz produkció szólistája, nem beszélve kortárs zenei működéséről, melyben mindig az Eötvös Péter-bemutatók jelentik a csúcsot, ahogy majd idén ősszel is.
Lukács 2013 novemberében felkerekedett, hogy Wrocławban lépjen fel Charles Lloyd együttesének tagjaként, a Jazztopad fesztivál zárókoncertjén. Az ugyanannyira legendás, mint amennyire rejtélyes, olykor rejtőzködő szaxofonos-zenekarvezető ötven éve megkerülhetetlen alakja az amerikai zenei életnek, és ezt idén áprilisban egy nagy kitüntetés is elismeri. Az egykori NKA-hoz hasonlítható NEA (National Endowment of the Arts) a Jazz master (vö.: a nemzet jazzművésze) kitüntetést eddig többek között Sonny Rollins-nak és Wayne Shorternek adományozta. Lloyd kölyökként Cannonball Adderley, Phineas Newborn és Howlin' Wolf mellett inaskodott, később döntő lökést adott Keith Jarrett, Jack deJohnette és Michel Petrucciani pályájának kibontakozásához, legendás fesztiválok sztárja volt Jimi Hendrix és Janis Joplin mellett. Ebben az időben volt társa és szoros jóbarátja mind saját együttesében, mind Chico Hamilton együttesében Szabó Gábor gitáros, nem beszélve Zakir Hussain tablásról. A társművészetek iránti nyitottságot jelzik Ken Keseyvel (Száll a kakukk fészkére) vagy a beat-költő Lawrence Ferlinghettivel folytatott munkakapcsolatai.

A Wild Man Dance szvit, Lloyd hattételes kompozíciójának bemutatóját a szerző tulajdonképpen két szólistával kiegészített kvartettjére bízta a 2013-as wrocławi bemutatón. Gerard Clayton zongorista, Joe Sanders bőgős és Gerald Cleaver dobos mellé társult a görög lírajátékos, Sokratis Sinopoulos (angol átírással) és a mi Lukács Miklósunk. A nem túl sok próbát követő premier olyannyira tökéletesen sikerült, hogy most ennek a felvételnek a kiadásával kezdődik újra Lloyd Blue Note-os pályája, egy röpke, harmincéves megszakítás után. A lemez bemutatójának helyszíne is egészen különleges lesz: a Gallery 131 ugyanis a New York-i Metropolitan Múzeum Sackler-szárnyának egyik csarnoka, itt látható a Dendur szentély. Az Augustus császár korából származó épületet az egyiptomi Dendurban emelték homokkőből, és a múlt század hatvanas éveinek közepén ajándékozta Egyiptom Amerikának, így került a Met-be. 

Dendur szentély - Gallery 131 - New York-i Metropolitan Múzeum
Dendur szentély - Gallery 131 - New York-i Metropolitan Múzeum

Biztosan illik erre a helyre a bemutató, hiszen a lemezről szóló előzetes írások szinte mind kiemelik, hogy időben és térben zajló olyan utazást hallunk, amely a líra és az ugyancsak ősi  hangzású (bár mai formájában inkább modern) cimbalom révén az antik világgal összefüggésbe hozható jellege van, nem beszélve a 76 éves Lloyd régóta meghatározó meditatív alapállásáról. A mélyen buddhista alkotó 1986-ban élt át olyan halálközeli élményt, amely horizontját még tovább tágította. Az ugyancsak áprilisra időzített lemezmegjelenés külön érdekessége, hogy ezzel Lloyd lezárta a müncheni ECM lemezkiadónál 1989 óta megjelentetett lemezeinek sorát, melybe így összesen tizenhat maradandó alkotás tartozik. A Blue Note lemeztársaság jelenlegi vezetője, DonWas producer teremtő óriásnak nevezte az idős mestert, aki kreatív energiái teljében három évtized után szerződik vissza a céghez.

Lukács és a szextett többi tagja a bemutató után San Franciscóban, április 23-24-én, a város jazzfesztiválján két koncerten is előadják a művet. Lloyd innen majd az egyre nagyobb jelentőségű New Orleans Jazz & Heritage fesztiválra utazik, de oda már csak kvartettjével.

Miklósnak is más dolga lesz, saját együttesével, a Cimbiózis néven szereplő trióval tervezi, hogy május elején felveszik a második CD-jüket. Addig is, amíg meg nem valósul a Lloyd-szextett magyarországi debütálása - erről sajnos még nincs megerősített hírünk - sem  kell nélkülüznönk Lukács cimbalomjátékát nemzetközi kontextusban: a Frank London Glass House Project tagjaként ugyancsak lemezbemutató turnét terveznek nyáron Európában és Amerikában. A cimbalom-fenomén tervei között két repríz is szerepel: régóta működő, de ritkán hallható duójuk Balogh Kálmánnal új bemutatóval jelentkezik még áprilisban, a Tavaszi Fesztiválon. És a legendás Check it out, Igor, a tisztán rögtönzött duólemez Szakcsi Lakatos Bélával is már tízéves lesz, és ha minden igaz, akkor a jubileumra újra rögtönöznek egyet.

Cimbiózis - Orbán György, Lukács Miklós, Baló István
Cimbiózis - Orbán György, Lukács Miklós, Baló István

A 12 Points Festival az egyik legjelentősebb összeurópai jazzintézménnyé nőtte ki magát indulása, 2007 óta. Bár, ha azt nézzük, hogy a szervezők egy fantasztikusan kiérlelt koncepcióval léptek színre, nem is ezzel az igével kellene leírni a történteket, hanem mondjuk azzal, hogy repülőstartot vettek. Páratlan évben Dublinban, páros évben más és más európai városban tartják a fesztivált, melyen mindig tizenkét zenekar játszik, showcase jelleggel, de nagyon alapos szakmai előzsűrizés után. Eddig a svéd Umeå, a portugál Porto és a norvég Stavanger lépett be a láncba, mindháromnak jelentős jazzfesztiválja van. Tehát nem csak az a cél, hogy a gondosan kiválasztott tizenkét fiatal zenekart támogassák a fesztivál saját eszközeivel, hanem az is, hogy mind a fesztiválok-koncertrendezők, mind a zenészek egymással hálózatszerű, egyenrangú és többirányú szakmai kapcsolatokat alakítsanak ki, névjegyet, tapasztalatot és akár meghívásokat cseréljenek egymással.

Idén április 15-18-án, a fesztivál eddigi történetében összesen másodszor magyar zenekar is meghívást kapott ebbe az általában többszáz jelentkező közül válogató illusztris társaságba, amely joggal hirdeti magáról, hogy Európa jazz-zenéjének jövőjét fedi fel. Az Ajtai Péter (bőgő), Miklós Szilveszter (dob), Pozsár Máté (zongora) összetételű A.M.P Trio ezzel Szabó Dániel triójának (Szandai Mátyással és Mohay Andrással) nyomdokaiba lép, ők a fesztivál első kiadásán szerepeltek nyolc éve. Mint Pozsár Máté kérdésemre elmondta, holland barátaik, a Cactus Truck együttes tagjai beszélték rá őket a jelentkezésre, mert ők is nagyon jó tapasztalatokat szereztek. Három felvételt kellett a webes felületre feltölteni és az igen lényegre törő szöveges kérdésekre válaszolni.
A fesztivál honlapján aktuálisan igazán nagyszerű méltatás olvasható az „energikus és kreatív" zenekarról, amelyben a magyar zenészek improvizációs „étvágya és energiája" megmutatkozik, és amelynek „érett és erős kollektív" jellege van. Érdekes módon határozottan kiemelik a szépen bimbózó magyarországi free jazz színtér jelenlétét: Pozsár Máté felvetésemre egyetért ezzel a megállapítással, mert szerinte is nyilvánvaló, hogy ezek új, pozitív jelenségek. Manapság már mindig van egy-két hely, amelyik ilyen típusú zenével képes megtölteni a helyiséget. Pozsár a Konzin tanít, de ő maga is meglepődött, hogy egyszer több mint tizenöt növendéke is jelen volt az egyik ilyen koncerten. Ez akkor, amikor ő járt ugyanide, egyáltalán nem így volt, általában korosztályából egyedül kereste az ilyen zenekarokat. Ez nagyon bíztató a szabad magyar improzatív zene szempontjából, persze ettől még nem kell azt feltételeznünk, tette hozzá, hogy mind a tíz-tizenöt növendék free jazzmuzsikussá akar majd válni.

Nem utolsósorban egy lemez újrakiadására szeretném felhívni a figyelmet, amely szintén a közeli hetekben, legfeljebb hónapokban várható. Németország első önálló jazz lemezcége a Hans Georg Brunner-Schwer milliomos vezette MPS volt - a rövidítés sokatmondó feloldása: Music For Your Pleasure. A legendás, 1968-ban indult vállalkozás valóban szerelemgyereknek tekinthető, a tulajdonos más hobbyjaihoz hasonlóan csak az általa és munkatársai által legkellemesebbnek ítélt zenéket adta ki, csak jazzt, de azon belül mindenfélét, mint például Oscar Petersont, a Singers Unlimited énekegyüttest, Lee Konitzot, Charlie Marianót, George Duke-ot, Monty Alexandert, azon kívül Hans Kollert, Albert Mangelsdorffot, Wolfgang Daunert és a Kenny Clarke/Francy Boland Big Bandet. Itt készült Jean-Luc Ponty egyik első felvétele, és itt vette fel Deseő Csaba első nagyemezét is 1974-ben. A tulajdonos 1983-ban eladta a katalógust a Phillips-nek, ahonnan az hamarosan tovább- és továbbvándorolt, szórványos újrakiadásokkal, míg eléggé gazdátlan nem lett. De a jelenlegi befektetőnél, a szórakoztatóipar több területén is aktív és sikeres hamburgi Edel AG-nál, úgy tűnik, jó kezekben van. Szakmailag sosem fenyegette veszély ezt a kulturális örökséget, amit a németek mindig megbecsültek, ma már bejegyzett kulturális műemlék a Fekete-erdei stúdió, az új felvételeket és az újrakiadásokat pedig a legendás producer fia, Mathias Brunner-Schwer és Friedhelm Schulz producer és szakíró gondozzák. Az i-tunes-on és digitális lemezen idén kéthetente kijövő újrakiadások között ott lesz a Four String Tschaba is - egy igazi kakukktojás a magyar jazz történetében. Deseő Csaba ugyanis legálisan tartózkodott Nyugat-Németországban, otthagyta egy időre az Állami Hangversenyzenekart, ahol a brácsaszólam megbecsült tagja volt, hogy az oberhauseni színház társulatába szerződjön. Ebben az időben ajánlotta be egy rádiós szerkesztő az MPS-hez, a legendás producerhez egy lemezfelvételre, amelyre válogatott brit, svéd és német erőkból álló szextett állt össze. A hazaiak között volt Dieter Reith zongorista és billentyűs, Wolfgang Engstfeld szaxofonos és Günter Lenz bőgős. Ǻke Persson harsonás a svéd jazz jelentős képviselője, Ronnie Stephenson dobos pedig a brit híresség, Ronnie Scott kvartettjében dobolt évekig. Deseő Csaba mindig is ismert volt a jazzrock iránti nyitottságáról, a lemezen hallható népdalfeldolgozás talán inkább hat ma meglepetésnek. Viszont nem lennék meglepve, ha a Four String Tschaba felvételei közül nem egy bekerülne a ma műkődő újrakeverők keze alá, nagyon odavaló groove-ok vannak benne.