Pandora, Gabriella

Szenzációs új csillag érkezik Chicagóba

2015.04.10. 19:01

Programkereső

"Mindig a trombitámba voltam szerelmes" - Louis Armstrong. Szemelvények a jazz történetéből Pallai Péter szakíró tollából.

Louis Armstrong neve mindenki számára ismerős, aki egy kicsit is érdeklődik a zene iránt. Ő egész életét a muzsikának és a szórakoztatásnak szentelte, személye összefonódott a jazzel. Trombitajátéka, sajátos énekhangja, kedves személyisége, mély elkötelezettsége, stílusteremtő muzsikája a jazz történetének egyik legfontosabb figurájává tette őt.  

Egy gyermekkori csínytevése miatt egy fiú-javító intézetbe került, ahol felismerve kivételes zenei tehetségét, több hangszeren is megtanították játszani, de számára a trombita volt a kedvenc. Ahogy egyszer kijelentette: „Hiába házasodtam négyszer, igazából mindig a trombitámba voltam szerelmes, ő meg belém. Amit mi ketten játszunk, az maga az élet és maguk a természetes dolgok."

Már egészen fiatalon zenekarokban játszott, és közben szorgalmasan gyakorolt, fejlesztette tudását. Olyanoktól tanult, mint a nagy Joe Oliver, Freddie Keppard,  Bunk Johnson, Kid Ory.

Louis Armstrong, Joe King Oliver
Louis Armstrong, Joe King Oliver

„Inasévei" New Orleans-ban és környékén 1922-ig tartottak. Ekkor történt, hogy Joe King Oliver, aki a Joe Oliver's Creol Jazz Band nevű zenekarával Chicagóban játszott és meghívta őt az együttesbe. Armstrong gondolkodás nélkül elfogadta az invitációt. Oliver együttese, amely ekkor a Lincoln Gardensben játszott, Armstronggal a soraiban óriási népszerűségre tett szert. Louis új színt vitt a zenekar hangzásába, játékuk szinte elvarázsolta a hallgatóságot, amely minden este megtöltötte a szórakozóhelyet.

A közönséget minden este rabul ejtette a mester (Oliver) és tanítványa (Armstrong) játéka. Feketék és fehérek, zenészek és hallgatók, táncolni vágyók és csak a zenére figyelők, idősek és fiatalok szorongtak a teremben, amikor ők játszottak. Számaik egy része ragtime alapú, másik része blues volt.

A tanítvány és mestere

Hogy hogyan szólt a muzsikájuk, arról meggyőződhetünk a „Chimes Blues" című felvétel hallgatásakor. Armstrong szólója bravúros, remek ritmusú, ellenállhatatlan. Az improvizáció dallamos, tudatosan tagolt, nyugodt, ugyanakkor szvinges. Egy valódi kis gyöngyszem.

1923-tól gyakorivá váltak a lemezfelvételek az Okeh lemeztársaságnál. Olyan nagyszerű darabok kerültek lemezre, mint például a „Dippermouth Blues", és a „Sobbin' Blues" melyekről a Chicago Defender című újság azt írta, hogy várhatóan a lemez eladása messze meghaladja az addig eladott lemezek számát. Úgy is lett.

Részlet Kerekes György és Pallai Péter „A Jazz Évszázada" c. kiadásra váró könyvéből.