Luca, Ottilia

A jazz nem túl lelkes kezdeti fogadtatása

2015.04.11. 09:44

Programkereső

" Zenei értéke nulla, viszont annál alkalmasabb ártalmas hatás keltésére" - szólt a korabeli közvélemény az új műfajról. Szemelvények a jazz történetéből Pallai Péter szakíró tollából.

A New Orleans Times-Picayune hasábjain 1918-ban a jazzt egyenesen a társadalmi tisztesség arculcsapásának titulálták; további dörgedelmeikben pedig kijelentették, hogy "a társadalom erkölcsi kötelessége, hogy eltapossa. Zenei értéke nulla, viszont annál alkalmasabb ártalmas hatás keltésére." A fonográf feltalálója, Thomas Edison is az ócsárolók táborába állt: szerinte a jazz visszafele lejátszva jobban szól. Cincinnati államban egy kismamaotthon azzal tudta megakadályozni a szomszédban egy színházépület felépítését, ahol jazzt is előadtak volna, hogy a bíróság elismerte: a jazz károsítja a magzat egészségét.

Mindazonáltal az új zene fogadtatása az óvilágban sem volt kedvező. "A jazz rettenetes ragályos betegség - írta Hjalmar Meissner, a Svéd Zenészek Szövetségének elnöke 1921-ben -, és az a szerencsétlen zenész, aki napi 7-8 órát jazzelni kényszerül, hamarosan elveszti művészi képességeit, és ha ezt sokáig folytatja, menthetetlenül idióta lesz belőle" (a Scenen című folyóiratból).

Jazz floor show, Chicago, 1924.
Jazz floor show, Chicago, 1924.

Az alkoholtilalom kezdete 1920-ban a jazzt a gengszterek által ellenőrzött éjszakai bárokba kényszerítette, ugyanis csak itt szolgáltak fel alkoholt, és csak itt foglalkoztattak fekete bőrű zenészeket. Fehérek és feketék ekkor kezdtek először vegyülni Chicagóban a Black and Tan Klubokban. A fehér fiatalok a társadalom minden rétegéből ekkor szoktak rá a jazzre és a csábító táncokra, mint amilyen a turkey trot és a charleston.

Megmozgatta őket a zene, a szó átvitt és konkrét értelmében egyaránt. Ez az újfajta testi szabadosság, amelyhez a fajok tiltott keveredése járult, nem beszélve arról az általánosan osztott hiedelemről, hogy a jazz fokozza a szexuális aktivitást, az ellenzőket egyre komolyabb aktivitásra sarkallta. "A jazz eredetileg a voodoo táncok kísérőzenéje volt, amely a félőrült barbárokat lázította a leggonoszabb tettekre" - jelentette ki Ann Shaw Faulkner, a Nőegyletek Általános Szövetségének elnökasszonya. A nagy befolyással bíró szervezet, amely női társadalmi- és reformegyesületeket foglalt magába, 1921-ben meghirdette keresztes hadjáratát a jazz ellen. Az évtized végére az Egyesült Államok területén legalább hatvan település hozott olyan rendeleteket, amely betiltotta a nyilvános tánclokálokban a jazzt.

Részlet Pallai Péter "Szalonképes-e a jazz?" c. írásából, Zipernovszky Kornél fordításában. Megjelent a Kalligram folyóirat 2009. áprilisi számában.