Lázár, Olimpia

Nina Simone: "A jazz egy fehér fogalom a feketék meghatározására"

2015.04.21. 13:22

Programkereső

A huszadik század egyik rendkívüli művésze volt, az amerikai zene ikonja, aki figyelemreméltó tehetségén keresztül emberjogi aktivistaként is tekintélyt szerzett. Nina Simone 2003. április 21-én hunyt el.

"A jazz egy fehér fogalom a feketék meghatározására. Az én zeném fekete klasszikus zene" - hangzott el egy interjújában, amikor kijelentette, kifejezetten utálja, ha jazz-énekesnőnek nevezik.

Nina Simone
Nina Simone

Mint énekes, dalszerző, zongoraművész, egyaránt kiemelkedőt alkotott. Művelte a klasszikus zenét, énekelt és játszott jazzt, bluest, soult, folkot, R&B-, gospel- és popdalokat és sanzont is. Több mint ötven albuma jelent meg.

Nina Simone nagyon szegény családba született. Hét testvérével együtt nőtt fel. Már kisgyermek korától kezdve zongorázott, és korán megtanulta a templomi orgonajátékot is. Tehetségének köszönhetően a New York-i Juilliard School of Music tanítványa lett. Az iskola ideje alatt mulatókban játszva keresett pénzt. Művésznevét 1954-ben vette föl Simone Signoret francia színésznő tiszteletére és a „nina" (kislány) spanyol szó után.

Első felvételén 1959-ben a Porgy és Bessből az I Love You Porgy-t énekelte lemezre, a rhythm and blues-listán a második, a Billboardon bekerült vele a Top 40-es listára.

Korai dalai közül kiemelést érdemel Jacques Brel Ne Me Quitte pas című dala, a Nobody Loves You When You're Down And Out, a Trouble In Mind. Kezdetektől szerepeltek lemezein saját szerzeményei is. A hatvanas években - ez volt pályája csúcsa - a House Of The Rising Sun, az I Put A Spell On You, a Don't Let Me Be Misunderstood, a Strange Fruit, a Hairből az I got Life, az I Ain't Got No, a Gibb-testvérek To Love Somebody nagyszerű feldolgozás volt.

Fiatalon bekerült a polgárjogi mozgalomba, felemelte szavát a fajüldözés ellen. Dalai közül, tükrözte állásfoglalását a (To Be) Young, Gifted and Black, az Old Jim Crow, a Backlash Blues, a Why?, valamint a Mississippi Goddam. Az amerikai hatóságok ezt egyre nehezebben tolerálták. 1970-ben Barbadosra, majd Libériába költözött, később Európában telepedett le. Amikor 1978-ban hazatért, adótartozásai miatt letartóztatták. Az énekesnő a vietnami háború elleni tiltakozásul tagadta meg az adó befizetését. Nyilatkozataiban többször kifejtette, hogy Amerikában nem jó feketének lenni.

A hetvenes években Billie Holiday- és Jacques Brel-szerzemények, filmdalok, népdalok kerültek repertoárjába. Kis együttesekkel, combókkal jazzt játszott, gospelt énekelt, miután kevesebb slágert vállalt, a közönség elpártolt tőle, s komoly anyagi nehézségek között élt. A nyolcvanas évektől szerepelt a televízióban, egyik korai dala, a My Baby Just Cares For Me Angliában lett siker. A kilencvenes években Franciaországban többször összetűzésbe került a törvénnyel: egyik szomszédja fiát légpuskával meglőtte, mert az nevetésével és ricsajozásával zavarta a koncentrálásban. Máskor a lemezkiadó cége adminisztratív munkatársára lőtt rá, aki szerinte kevesebb tiszteletdíjat fizetett neki, mint kellett volna.

Ekkoriban már nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy kirohanásai nem csupán bonyolult, karakteres, különc habitusából erednek, hanem más, vélhetően pszichés problémák állhatnak a háttérben. Ám az, hogy valóban bipoláris zavarral - a mániás depresszió súlyosabb fajtája - kezelték 1960-as évektől, csak a halála után megjelent életrajzából derült ki.

1993-ban az A Single Woman Amerikában is nagy siker volt. 1991-ben könyv jelent meg életéről I Put a Spell On You címmel. Hetvenedik születésnapját két hónappal túlélve hunyt el. 2003 áprilisában több száz ismert muzsikus búcsúztatta a franciaországi Carry-le-Rouet-ban.