Pandora, Gabriella

"A jazz győzelem a viszontagságok felett"

2015.04.23. 17:23

Programkereső

Amerikából jött, Németországban él, Csehországban játszik, és hisz a jazz közösségteremtő erejében. A berlini jazzügynökségként működő Naked Jazz szervezőjével és vezetőjével, Eric Vaughn dobossal beszélgettünk. INTERJÚ

- Mit takar pontosan a Naked Jazz kifejezés, miért épp meztelen?

- Ez egyszerű: meztelen abban az értelemben, hogy nyers, őszinte, igaz és gátlásoktól mentes. Ez elsősorban egy márkanév, és nem egy zenekar. Egy márka, amit inkább zenefilozófiaként írnék le, ami a zene és a zenészek vibrálásán, lelkületén és hozzáállásán alapul. A márka egy ügynökséghez hasonlóan funkcionál, zenészeket hoz össze, fellépő helyeket talál nekik, noha az ügynökség ezért százalékot von le a bevételből - én ezt nem teszem. Azért csinálom, mert hiszek abban, hogy ez egy életreszóló munka, hiszek a zenében, hiszek ebben a zenei érában, hiszek a jazzben, hiszem, hogy a jazz egy kihalóban lévő zenei műfaj.

- A jammeken általában ugyanazokat a sztenderdeket hallani. Van még tere a régi sztenderdek átdolgozásának, maivá tételének?

- Mi pontosan ezt tesszük. Új megvilágításba helyezzük a régi sztenderdeket, hogy 2015-re reflektáljanak. Az adott dalt eszközként használjuk - eljátsszuk ugyan a témát, de amikor ráimprovizálunk, már a saját perspektívánkba helyezzük. A hallgatóságot sem köti semmi, eldönthetik, hogy tudatosan át akarják-e érezni a történetet, vagy csak átveszik a ritmusát a zenének. Ha másként szeretném elmagyarázni a Naked Jazzt, azt mondanám: győzelem a viszontagságok felett. Mégha csak a zene lüktetésére éreznek rá az emberek, akkor is reményt kelt bennük.

- Mire számíthat valaki egy Naked Jazz-koncerten mint zenész és mire mint hallgatóság?

- Apró, részletekbe menő pontosságra. 34 éve végzem ezt hivatásszerűen, volt szerencsém rengeteg híres és kevésbé ismert, de nagyszerű zenésszel együtt dolgozni - így ma már egy koncerten sokkal jobban érdekel a minőség. Ezért próbáljuk meg minden alkalommal már a nyitó koncerttel beállítani a színvonalat. Elsősorban azért, hogy a közönség jól érezze magát, másodsorban azért, hogy azok a zenészek, akik a jam-re jöttek, rögtön levegyék, milyen szintről indulunk. Ha megütik ezt a szintet, és és a velük jamben együtt játszó zenészek szintén, illetve akár magasabb szinten vannak, akkor abból csak jó dolog sülhet ki. A márkanév jelenleg ötven-hatvan zenészt takar, akik az ismert jam helyeken, mint az A-trane, B-flat, Werkstatt den Kulturen főállásban dolgoznak. Én is vezetek a Naked Jazz-en kívül más jazzesteket, például az A-Trane-ben, és kurátorként dolgozom a Werkstatt den Kulturenben - tehát rengeteg koncert lehetőség és kurált program adódik itt helyileg.

Eric Vaughn
Eric Vaughn

- A berlini jazzéleten belül hol helyezkedik el a Naked Jazz-koncertsorozat jelenleg?

- Örülnék, ha valaki ennek utánanézne, és igazolná, de szerintem a közönségszámot és a koncertek heti sűrűségét tekintve ez a sorozat az első helyen áll. Ugyan jazz-közösségteremtésben a Jazzy Berlin és a Berlin Jazz Community is elöljár, a Naked Jazz mégis kreatívabb és egészségesebb közeget fog össze. Nem minden jam session való minden zenésznek. Én mindig úgy próbálom összeválogatni a zenészeket a koncertekre és az utánuk következő jamekre, hogy abból egy friss kombináció jöjjön ki. Nekem is vannak persze kedvenceim, akikkel szívesebben játszom együtt, egyrészt mert úgy egyszerűbb fenntartani a színvonalat, másrészt mert jobban tudunk együtt improvizálni. Számtalan népszerű zenész van ebben a városban, többek közt Olivia Trumer, aki tökéletes példája annak, hogy milyen egy zenész. J. Josh Gainsbours, aki Amerikából érkezett, Joel Hawk és az ő bőgőse, Carmelo. Calvin Sholder, aki egy keresztes lovag a zenészek között. Mark Robin, aki a B-flat rendszeres jam sessionjeit irányítja már tizennégy éve, és persze Kurt Rosenwinckel, aki a legjobb barátom is egyben.

- Novemberben tüntettek ki Savannahban, az Egyesült Államokban, ahol hivatalosan is nemzetközi jazz nagykövetté avanzsáltál. Mit jelent neked ez a cím?

- Ez annyit jelent, hogy még vannak olyan emberek, engem is beleértve, akik nagyon erősen hisznek a jazzben mint műfajban, és mindenhol, ahol megfordulnak, megpróbálják életben tartani azt. A titulus azért nemzetközi, mert ez a műfaj nem köthető csak egy országhoz. A zene bárhol megtörténhet, én például Amerikából jöttem, Németországban élek, Csehországban játszom.

- És mit jelent számodra a díj a te perspektívádból?

- Hihetetlenül fontos számomra, hisz már jó ideje csinálom ezt, és ez az örökös szervezés, gondoskodás, rengeteget vesz el tőlem, a saját zenémtől, a fellépőkörutaimtól és albumaimtól. Persze sokszor visszahallom, hogy igazi változást hoztam a zenészek életébe - ami megtörtént Atlantában és most Berlinben is - de ez ugyebár nem változik arannyá. Egy olyan szervezettől kapni ezt az elismerést, aminek van egy saját Dicsőségfala, ahol Tramy Yam, James Woody és Jonny Mercer társaságában lehetek, az egészen kitüntetett érzés. Főleg abban az értelemben, ahogy ezt a díjat átadják a zenészeknek. Vagyis, hogy most és mindörökké köszönik azt a tudást és kemény munkát, amit dobosként, szervezőként és művészként belefektettem a jazzbe. Ez már-már olyan érzés, mintha mostantól a halhatatlanok közé soroltak volna. Ez volt eddigi életem legfontosabb pillanata. Ha holnap meghalnék, már volna maradandó nyoma annak, amit alkottam.