Lázár, Olimpia

Fehérlófia a Maros Művészegyüttestől

2015.04.28. 17:28

Programkereső

Május 9-én a Maros Művészegyüttes a Fehérlófia című előadással érkezik a Hagyományok Házába.

A Fehérlófia az egyik legősibb elemeket hordozó tündérmesénk. Számtalan változata ismert Székelyföldtől a Dunántúlig, mégis Arany László 19. században megjelent gyűjteménye tette egyik legismertebb népmesénkké. Színpadra állításkor az Arany László-féle változat mellett az Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese című gyűjteményét is felhasználtuk.

Mivel a tánc eleve nem epikus műfaj, kezdettől fogva elvetettük a lehetőségét, hogy a mese szó szerinti színpadi változatát hozzuk létre: inkább arra törekedtünk, hogy a mese motívumait felhasználva olyan táncjátékot hozzunk létre, amely hű marad az eredeti tartalomhoz, miközben autonóm művészeti alkotásként is megállja a helyét.

Fehérlófia
Fehérlófia

A népmese természetszerűen nem számol semmiféle színpadi ökonómiával, nincsenek "betartandó" szabályok, ezért bizonyos módosításokat - ha úgy tetszik: egyszerűsítéseket - hajtottunk végre a színpadi változat megvalósításakor. Fehérlófia például a griffmadár helyett a Hétszűnyű Kapanyányimonyók segítségével kerül vissza a földre, hiszen ugyancsak ő volt, aki az alvilágba jutatta. Hasonlóan a kásaevés történetét is táncversennyel helyettesítettük. Ezek az átalakítások részint abból adódnak, hogy a tánc műfajilag eleve stilizációt feltételez. Így minden mesealak egy-egy népi táncforma, táncfigura által válik egyénítetté. A történet során kialakuló összecsapások, küzdelmek a különböző táncfigurák közötti versengés formájában nyernek kifejeződést. Minden konfliktus tehát - legyen szó a Kapanyányimonyókkal vagy a sárkányokkal való küzdelem - egyfajta ügyességi próbatételként jelenítődik meg, amelyben végül mindig Fehérlófia bizonyul jobbnak és ő győzedelmeskedik.

A Fehérlófia mesejáték-táncjáték zenéje népzenei gyökerekből táplálkozik, de mégsem népzene. Egymásután és egymás mellett megtalálható benne középkori dallamtípus és verbunk, székely és erdélyi román népzenei elemek, illetve balkáni zenei hatás. Egy közös vonás próbálja összetartani a zenét, és ez a zenei humor, a paródia, ami néha groteszk hatást vált ki, mint a sárkányok vagy az állakodalom esetében.

A koreográfia helyenként keveri a néptánc és a kontakt tánctechnikát. A néptáncon nevelkedett tánckarnak ez különleges és izgalmas felkészülést jelentett. A szereplők, a karakterek megformálását és előadását csak a zene, a ritmus és a tánctechnika biztonságos ismerete teszi lehetővé. A koreográfia követi a mese dramaturgiáját, de táncnyelven próbálja elmesélni, közvetíteni mondanivalóját. Reményem szerint a Fehérlófia egy olyan táncszínházi kísérlet, ami nemcsak gyerekeknek, hanem mindenkihez szól.

Dramaturg: Pávai Csanád

Művészeti munkatárs: Tekeres Gizella

Díszlet-jelmez: Bartha József

Zeneszerző-koreográfus: Könczei Árpád