Konrád, Tivadar

Zajosan zajlott az idei jazznap Magyarországon

2015.05.01. 13:18

Programkereső

A jazznap.hu központi helyszíne 2015-ben a Budapest Jazz Club volt, köszönhetően az élő párizsi közvetítésnek, a hivatalos megnyitónak és az előzenekarnak. A fellépő két zenekart dugig telt ház fogadta, már az első koncert elejére elfogytak a székek. A BJC-ben zajló pénteki Harmónia-koncertek, egyben a jazznap.hu egyik szervezője, Pallai Péter így foglalta össze a gálán szerzett élményeit.

A Silence Fiction indítja be a Nemzetközi Jazznapot

A félreértések vígjátéka előzte meg a BJC-ben a Nemzetközi Jazznap hivatalos megnyitóját, amelyen Szőke Nikiék előzenekara a Koszika & The Hotshots lett volna Kolozsvárról. Budapesti premierjükről mindenki tudott, csak Koszikáék nem. Ez az előző este derült ki és ebből a szorult helyzetből vágta ki a fesztivált a csupa tehetséges fiatalból álló Silence Fiction együttes, melynek frontembere a szép hangú, lefegyverző pódiumi jelenléttel rendelkező énekesnő, Kanizsa Georgina, zenei "igazgatója" pedig a Ginával régóta együtt játszó zongorista, Vikukel Dániel. Ebben a formációban Miskolci Márk bőgős és Urbán Marcell dobos ritmus szekciójával egészül ki a páros.

A Silence Fiction a BJC-ben
A Silence Fiction a BJC-ben

Tehetséges és merész zenészek. Egy sztenderdtől eltekintve csupa saját (zene: Vikukel, szöveg: Kanizsa) szerzeménnyel álltak elő. Nem mondanám, hogy minden kompozíció kiforrott, de mindegyiken érezni lehetett az eredetiségre való törekvést, az odaadást és átérzést, amellyel azokat Georgina előadta. Ezt a közönség is vette és nagy lelkesedéssel díjazta a produkciót. A lelkesedés megérdemelt volt annál is inkább, mert néhány óra alatt állt csak az együttes rendelkezésére, hogy kigondolják, mit játsszanak és nyílván a saját szerzemények voltak azok, amelyeket próba nélkül is hozni tudtak. 

A Szőke ciklon ismét tarol

Talán másfél évvel ezelőtt áradoztam Szőke Niki B Verzió Projektjéről. Niki, aki a Montreux Nemzetközi Jazzfesztiválon aratott díjnyertes diadalát követően a magyar jazzvilág elsőszámú dívájává nőtte ki magát, eleinte a "zenészek zenésze", jobban mondva a "zenészek énekesnője" volt. Ezen azt értem, hogy a szakmán belül nagyobb népszerűségnek örvendett, mint a nagyközönség előtt. Csodálatos "time"-mal, nagyszerű improvizációs készséggel rendelkezett mindig is, de egészen 2013 decemberéig valami, a félénkség határát súroló viszzafogottság is volt benne. Tavalyelőtt karácsony táján, hirtelen megnyílt az egyénisége és a hangja is.

Szőke Nikoletta
Szőke Nikoletta

Attól kezdve egyre szenvedélyesebben, teli tüdőből énekel és tökéletesen uralja a pódiumot. Tegnap se volt ez máskép. Juhász Marci kivételével, akit aznap a még újabb generáció dobos csillaga, Csízi Laci helyettesített, ismét együtt volt a 'B' Verzió. Nem tudom, hogy politikailag korrekt és nem szexista, macsó dolog e megjegyezni, hogy Niki lefogyott és gyönyörűen nézett ki, de ha felhízott volna 300 kilóra, viszont ugyanígy énekel, akkor is örjöngött volna érte a közönség és e sorok írója is. A B verzió, olyan veretes zenészekkel, mint maga Niki, Barcza Józsi, Szakcsi Robi és Lamm Dávid, no meg a két fiatal fúvós: Molnár Sanyi és Pecze Balázs, mélyfekete soul-jazz és gospel érzést árasztott magyar szöveggel, ami nagyon keveseknek sikerül, és amit teljesen áthatott jókedvük, valamint a műfaj és a közönség bőven viszonzott szeretete. Szerénytelenül csak megismételhetem, amit legutóbb írtam róluk: "Én csak ültem ott, tátott szájjal és hirtelen megfeledkeztem 76 évemről, szerettem volna felszólítani a közönséget, hogy álljunk le egy pillanatra, vigyék ki a teremből a pódium előtti asztalokat és székeket és, aki akar, táncoljon ott. Magamat is beleértve, mert nagyon akartam."