Szilárda

„A népzene a legjobb önkifejezési forma”

2015.10.11. 10:19 Módosítva: 2015-10-11 11:08:44

Programkereső

Gyermekkorában nagyszüleinél, az egyedülálló népzenéjéről és táncairól ismert Bonchidán töltötte a nyarakat. Az 50 tehetséges magyar fiatal programba is bekerült Enyedi Ágnes számára így teljesen természetes módon alakult ki a népi kultúra iránti olthatatlan vonzalom. Ma a népdaléneklés egyszerre jelent számára hivatást, önkifejezést, és hagyományőrzést.

- Népdalénekléssel, tanítással, népdalgyűjtéssel foglalkozol. Honnan ered a népi kultúra, népzene iránti szeretet?

- Gyermekkorom nyarait erdélyi rokonaimnál töltöttem. Én magam is ott születtem, hároméves voltam, amikor szüleimmel és öcsémmel átköltöztünk Magyarországra, Székesfehérvárra. Annak ellenére, hogy itt nőttem fel, mindig is szoros kapcsolat fűzött a szülőföldemhez, leginkább a Kolozsvárhoz közeli Bonchidához, ahol apai nagyszüleim máig is élnek. Bonchida neve, egyedülálló népzenéje és táncai révén, minden néphagyománnyal foglalkozó számára fogalomnak számít. Már kiskoromtól kezdve részt vettem a szomszéd falu, Válaszút néptánc táboraiban, melyek Kallós Zoltán népzenekutató nevéhez fűződnek. Már itt első kézből tanulhattam népdalokat. A családi háttérnek és Kallós Zoltánnak köszönhetően a népi kultúra iránti vonzalom szinte észrevétlenül és a lehető legtermészetesebb módon alakult ki bennem. Otthon is rengeteg népzenét hallgattunk, Sebestyén Márta éneklése már nagyon kicsi koromban mély benyomást tett rám.

- Mikor és hogyan született meg benned az a döntés, hogy népdalénekléssel szeretnél foglalkozni?

- Nyolcéves voltam, amikor szüleim beírattak zeneiskolába, előbb hegedülni, majd három évvel később énekelni, mivel nagyon korán feltűnt nekik, hogy egyre nagyobb kedvvel énekelgetek otthon. A fehérvári zeneiskolában Vakler Annánál kezdtem énekelni – máig is mesteremnek tekintem őt. Érettségi után, 2005-ben Pestre kerültem, az ELTE angol és néprajz szakán kezdtem tanulni, és emellett folytattam az éneklést. Néhány népzenei válogatáslemezen már közreműködtem és szépen lassan egyre több lehetőségem lett énekelni, zenekarokban közreműködni. Elkezdtem együtt dolgozni Kelemen Lászlóval, a Hagyományok Háza igazgatójával, aki maga is zenész, illetve elhívtak a moldvai népzenét játszó Tatros együttesbe. Az elkövetkező évek alatt egyre több lehetőséget kaptam és mire elvégeztem a bölcsészkart, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az éneklés már nem csupán hobbi; csak és kizárólag ez lehet az utam.

- Az éneklés inkább a hagyományőrzés miatt fontos számodra, vagy az önkifejezésről szól?

- Egyszerre hagyományőrzés és önkifejezés. Fontos számomra, hogy a népdalokat a lehető leghitelesebben, stílushűen tudjam előadni, megismertetni, megszerettetni a közönséggel. Nagy öröm látni, hogy mindenhol, minden közönség előtt nagy hatást lehet elérni a népzenével, népdalokkal, hiszen tiszta, mély érzéseket, gondolatokat, örökérvényű igazságokat, az élet minden pillanatát átfogó mozzanatokat mutatnak be.

- 2006 óta szerepelsz különböző népzenei lemezeken. Első önálló albumod pedig 2010-ben jelent meg Gerlemadár szerelmével címmel. Mesélnél erről egy kicsit, hogy született meg ez az album, és milyen sajátosságai vannak?

- 2008-ban kezdtem Kelemen Lászlóval dolgozni, akivel már ekkor nekikezdtünk a lemez anyagát összeválogatni, megszerkeszteni. Egyértelmű volt, hogy erdélyi születésű révén erdélyi népzenét fog tartalmazni a lemez. Fontos szempont volt, hogy olyan tájegységek dalaiból válasszunk, amik akkoriban a legközelebb álltak hozzám, hiszen azokat éreztem igazán a sajátomnak. A lemezen szerelmes dalok szerepelnek, a szerelem érzését a lehető legsokrétűbben bemutatva. Fontos vezérfonallá vált a madár alakja, amely mindegyik összeállításban fel-felbukkan. A lemez grafikáját én készítettem, hónapokon keresztül csak rajzoltam. Hatalmas munka volt, de nem bántam meg, hiszen a lemezt így kívül-belül a sajátomnak érzem.

- Az elmúlt években a Magos, illetve a Tázló együttesek énekeseként, illetve a Magyar Állami Népi Együttessel és a Duna Művészegyüttessel több kontinens számos országában, valamint itthon, Magyarországon is megszámlálhatatlan helyen léphettél fel. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál a velük eltöltött idő során?

- Mindegyik zenekarral, együttessel más jellegű a közös munkám. Az Állami Népi Együttesnek és a Duna Művészegyüttesnek meghívott énekese vagyok, mindkét együttesnek két-két előadásában szerepelek szólóénekesként. 2013 őszén három és fél hónapon keresztül turnézhattam a Magyar Állami Népi Együttessel Észak-Amerikában az együttes Magyar rapszódia – Amerika műsorának szólóénekeseként. Mindenhol nagy sikerünk volt, hatalmas taps fogadott minket.

Nagy élmény, megtiszteltetés, ugyanakkor nagy kihívás egy hivatásos együttes táncszínházi előadásában énekelni. Nagy figyelmet, alázatot, alkalmazkodó-készséget és állóképességet követel meg, ezzel együtt a közös munka felemelő érzést is ad. A Magos együttessel magyar vonós népzenét játszunk – velük is bejártam már Amerikát. Az elmúlt évek alatt összeszokott csapattá értünk zeneileg és emberileg is. A Tázló együttessel moldvai magyar népzenét adunk elő, rendszeresen tartunk táncházakat és koncerteket. Mindkét zenekaromban fantasztikus zenészekkel játszhatok együtt, és az külön öröm számomra, hogy nem csak kollégák, de egyben barátok is vagyunk.

- Milyen országokban léptél fel az észak-amerikai turné óta? Melyek voltak a legemlékezetesebb élményeid?

- Azóta a legnagyobb élmény az számomra, hogy 2015 januárjában újra Amerikában turnézhattam. Salamon Soma furulyás, harmonikás népzenésszel egy hónapos koncertkörúton vettünk részt, ahol duókoncerteket adtunk. Egészen más jellegű volt ez az út – leginkább magyar közösségeknek tartottunk előadásokat, nem egyszer helyi magyar népzenészekkel kiegészülve. Nagy elismerést jelent számomra, hogy egy bensőséges hangulatú duókoncert is milyen nagy sikert tud elérni az amerikai közönség előtt.

- Többek között népdalgyűjtéssel is foglalkozol. Mesélnél arról, hogy eddig milyen helyeken jártál, és mit tapasztaltál?

- 2008 óta rendszeresen járok népdalokat gyűjteni. Erdély és Moldva számos falujában jártam már, ahol kivételes tudású emberekkel és asszonyokkal ismerkedhettem meg. Az a véleményem, hogy egy énekes akkor lehet hiteles, ha felkerekedik és meglátogatja azokat a még élő mestereket, akiknek a zenéjét, dalait előadja. Meghitt és megható élmények kötnek az erdélyi kis falvakban élő idős emberekhez, akik még mindig nagy szeretettel fogadják az irántuk érdeklődőket. Sok szempontból fontosak számomra ezek az utak – úgy érzem, hogy nemcsak énekesként, de tanárként is hitelesebbé válhatok ezek az élmények által.

- Te hogyan látod a népi kultúra jövőjét? Hiszen úgy tűnik, a felnövő új generáció egyre inkább eltávolodik ezektől az értékektől.

- Nem hiszem, hogy eltávolodásról lenne szó. Én azt látom, hogy egyre több iskolában tanítanak néptáncot, egyre csak szaporodnak a művészeti iskolák, a néptáncegyüttesek. Nincsenek illúzióim, pontosan tudom, hogy még mindig sokak számára a népzene a Tavaszi szél kezdetű népdalnál indul és itt be is fejeződik. De úgy gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben a táncházmozgalom megtette a hatását, rengeteg gyermek tanul néptáncot, népzenét. Nem kell mindenkiből néptáncos vagy népzenész váljon ahhoz, hogy a népi kultúrát értékelje, megélje, megtapasztalja a szépségeit, közösség-összetartó és összességében az életminőséget jobbá tévő erejét. Alapvetően ezért jelentkeztem az 50 tehetséges magyar fiatal programba is. Reméltem, hogy a program segítségemre lesz mind a népzene megismertetésében, mind az én előadói lehetőségeim tovább szélesítésében.

- Hol hallhatunk majd téged a közeljövőben énekelni? Tervezel esetleg újabb szóló lemezt?

- Jelenleg egy székelyföldi, ezen belül gyergyói népzenét bemutató kamaraműsoron dolgozom, a bemutatását tavaszra tervezzük. Ősszel a Magyar Állami Népi Együttessel van számos előadásom a Hagyományok Házában, illetve a Tázló együttessel is megkezdtük az évadot az Eötvös 10 Kulturális Központban. Októberben pedig újabb erdélyi gyűjtőútra indulok. A Magos együttessel éppen egy lemez kiadását tervezzük, ami a terveink szerint jövőre lesz készen. Emellett egy gyermekkoncerten is dolgozom éppen, amely elsőként november 8-án a Müpában lesz látható.