Szilárda

Így is lehet télen utazni

2015.10.31. 10:25

Programkereső

Juhász Gábor jazzgitáros Schubert és Bartók nyomdokain ugyan, de továbbra is a saját útján jár –írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

Már az elején tisztáznunk kell valamit: ennél a cikknél könnyen szavamon foghat az olvasó. Ugyanis Juhász Gábor, akinek tudatos zenészi attitűdje tiszteletet váltott ki a pályatársakban és elismerést a közönségben, úttörő módon nem adta ki új lemezét hanghordozón, hanem azt egy nagylelkű gesztussal minden internetező számára ingyen kitette a legnagyobb videó-megosztóra, és útjára bocsátotta.

Juhász Gábor
Juhász Gábor

Ez a cikk nem arról szól, hogy megéri-e ez Juhász Gábor jazzmuzsikusnak, aki mindig kerüli a kompromisszumot: ha ő úgy érzi, hogy a szituáció valamiért nem megfelelő számára, abból határozottan kilép. Ez igaz lehet a lemezpiac igencsak áporodott, mocsaras helyzetére is. De én nem az ellenszolgáltatás nélkül meghallgathatóvá tett „lemez” anyagi vonatkozásai iránt érdeklődöm, az online megjelenés legizgalmasabb kérdése számomra az, hogy tudjuk-e lemezként érzékelni azt, ami a szemünk előtt, a fülünk hallatára lepereg a képernyőn, a hangszórókból? Igen, ugyanis ehhez a technikai feltétel már adott, a megosztó webhely csatornája megőrzi a „lemez” szekvenciáját, és a szerző ugyanazt a kvázi borítófotót tette mindegyik videóra. Ahogy az audió lemezek tárgyiasult formájában, úgy itt is ugrálhatunk a számok között, ha éppen úgy tartja kedvünk, vagy nincs időnk meghallgatni az egész lemezt. Gyanítom, ha ez nem lett volna, Juhász Gábor sem engedte volna alkotását ezen a csatornán keresztül nyilvánosságra kerülni. Azt javaslom, egyben hallgassák meg a kilenc számot, nem hosszú, bár az LP-nél hosszabb, a CD szokásos idejénél azért rövidebb az összes szám egyvégtében.

Good Night címmel Juhász triója élén Schubert Téli utazás című dalciklusának néhány darabját, valamint két In memoriam saját szerzeményét és két további feldolgozását tette egymás után. Ennek az „egymásután”-nak a mikéntjére mindjárt rátérek, de először azt keresem, mi vonzotta ehhez a műhöz Juhász Gábort, az öntörvényű és népszerű, ezer szállal a mában élő, szinte minden szellemi és művészeti impulzusra nyitott gitárost, neves művésztanárt, aki hangszerelőként és zenekarvezetőként is keresett muzsikus. Szemben a tipikus jazz-zenészi attitűddel, ő biztosan nem jól és hatásosan, érdekesen feldolgozható melódiákat keresett, amikor a 24 darabból ötöt kiválasztott. Nem kellett sokat töprengeni a választás okain, amikor Juhász a modern jazz origójához, John Coltrane-hez fordult, akkor is csak első hallásra csodálkoztam a hangszerelésen. Az alázat, mint az átdolgozó muzsikus attitűdjének legalapvetőbb tulajdonsága természetesen nem változott meg Juhász Gábornál most, amikor nem jazzt, hanem úgynevezett komolyzenét, Schubertet dolgozott fel. Számtalan érdekes kérdést vet fel a gesztus, amivel a híres dalokat szólaltatja meg gitárján. Egy biztos: ezzel egy csapásra arra a szintre emeli a befogadó hozzáállását is, amelyen nem a különbségeket, hanem az azonosságokat keresi a két eltérő zenei alapállás, a kottát vagy a rögtönzést abszolutizáló felfogás között. De miért éppen a Téli utazás?

Wilhelm Müller
Wilhelm Müller

„Mestermű, mely az európai szellem kulturális ikonjává vált. Kihívás, mellyel újra és újra szembe kell néznünk. E szembenézés az interpretáció maga, de vajon elegendő-e az, ha két ember szmokingban kiáll a színpadra, és reprodukálja a Schubert által lejegyzett hangokat?” A műről a német kortárs zeneszerző, Hans Zender foglalta össze az általános közvélekedést ezekkel szavakkal, miután ő is feldolgozta azt, az Ensemble Modernnek dedikált átiratában. Már művének címében (Winterreise - eine komponierte Interpretation) utal rá, hogy az interpretáció (mint előadás) és átdolgozás fogalmai sok szempontból relativizálódtak.

Nota bene ennek a mesterműnek az alapformája is feldolgozás: Schubert kései ciklusa Wilhelm Müller verseinek megzenésítése, hasonlóan a korábbi ciklushoz, A szép molnárleány-hoz. Mesterházi Gábor már régen leszögezte a Fidelióban, hogy Müller neve nem nagyon maradt volna fenn a zeneszerző nélkül. Versciklusának az elválás, a magány, az út, a tél, a halál adják fő témáit. Ezeket már Byron előtte eredetibb módon, utána pedig Heine erőteljesebben tudta szóvá tenni. Müllert már életében középszerűnek tartották. És mégis, ez a romantikus toposzokat életre keltő, és rögtön beléjük is merevedő, igen hamar elközhelyesedő lírai megszólalás az a beszédmód, amelynek rengeteg átjárása van a népies felé, és amely mind a mai napig meghatározza egy adott ízlésvilág – hogy stílusos legyek – utazóinak mérföldköveit, a nótáktól a pop slágerekig. Müller jelentőségéről elég sokat mond el a tény, hogy magyar műfordítás a Téli utazás-ból talán nem is készült, ilyet nem ismerek, a magyar szöveg a kottában Závodszky Zoltáné, én Gádor Ágnes nyersfordítására hagyatkozom.

Erre a kitérőre csak azért kerítettem sort, mert nem tudom elképzelni Juhász Gáborról, hogy ne figyelt volna oda Schubert eredeti inspirációira, a ciklus narratív szerkezetére, amikor összeállította belőle saját művét. Rögtön az első, az egész virtuális lemeznek is címet adó Jó éjt után átugrik a 20. sorszámú darabra, amelynek témája az útjelző. Az első dal (minden bizonnyal az alvó kedvestől való végleges) elválás darabja „Idegenként jöttem, / Idegenként is távozom”, addig Az útjelző kulcsmondata talán az, hogy az utazó „rejtett ösvényeket keres”. Harmadiknak Juhász A tekerőlantos-t választotta, ami a ciklus záródarabja. Ebben a lírai én találkozik a falu végén egyedül játszó, hiában kolduló muzsikussal, aki nem hallgat el, állandóan játszik hangszerén, bár nincs senkinek, nincs ott senki. A negyediknek feldolgozott dal, A hársfa a régi társ kertje előtt áll. A vándorlásban létező lírai én azzal ugyan tisztában van, hogy a fa, áttételesen a régi kapcsolata nyugalmat adhatna neki, ám az nem világos a szövegből, hogy ez jelentené-e egy szerelem kezdetét, esetleg a régi folytatását. A varjú ugyancsak kettős nézőpontot villant fel, egyrészt dögevőként a vándor feje fölött köröz, halálát várja, másrészt a vers kifutása mégiscsak valami pozitív értékre enged rálátást: a sírig tartó hűség igenis lehet az élet célja. Úgy érzem, az a feltevésem, hogy a szerző/feldolgozó narratív síkon is saját kompozícióját érvényesítette, ennyiből már igazolódni látszik.

Hogy miért nem A tekerőlantos, hanem A varjú zárja a ciklust, annak persze nem csak a lírai narratívában rejlik a magyarázata. Sőt, természetesen Juhász gondolkodása a zenei formákban jelenik meg először; a lemez megérne egy hosszabb misét csak Schubert öt dalának feldolgozását elemezve. Én most csak annyit akarok megjegyezni, hogy A varjú Juhász triójának hangszeres előadásában a zongora bevezető arpeggióit laza akkordfelbontásokkal adja vissza a gitár, de a melódiát gyönyörű vonós (nem pizzicato) előadással a bőgő, Kovács Zoltán expozíciójával kezdődik és kap méltóságteljes kidolgozást, a dob (Jeszenszky György) tagolja kicsit ezt a részt. De három strófa után becsap a teljes tempó- és hangulatváltás: a gitár veszi át a prímet, az azonnal felismerhetően jazzes lüktetés és az improvizáció megemeli a dalt. Talán ez az egész lemezen az egyetlen hely, ahol a szerző/feldolgozó ezt az utat választja, hogy a klasszikus zenére jellemző egyenes vonalú előadást „megjazzesítve”, megcsavarva, kis szakaszokra darabolva sajátítsák el Schubert hangjait. A visszatérő téma megint a bőgőbe kerül, és az eseményteli feldolgozás végére már tudjuk, hogy valóban ez kellett legyen a záródarab, és hogy Schubert melódiái eredeti szépségükben ragyognak az elektromos gitár-bőgő-dob előadásában is. Az olvasót meg egyenesen arra bíztatom, hogy kedvenc Winterreise­-előadását darabról darabra vesse össze Juhász alkotásával.

Charlie Haden
Charlie Haden
Kenny Wheeler
Kenny Wheeler

A virtuális lemez hosszának nagyjából felénél Juhász Gábor két saját szerzeményét játssza el triójával: mindkét mű címe egy-egy jazzóriás neve, Kenny Wheeleré és Charlie Hadené, akik alkatilag, szerzőként, zenekarvezetőként a szerző a legközelebb érez magához – erre persze zenéjéből következtetek, ezt most nem szóban mondta. Wheeler és Haden, akik egymás zenekaraiban is játszottak, ezernyi izgalmas jazztörténeti pillanatot hoztak létre, de ezen a lemezen közös szerepeltetésük olyan szempontból is indokolt, hogy mindkét nagyság tavaly hunyt el.

A lemez zárása újabb, nagyon erős és tudatosan elfoglalt művészi pozíciót mutat. Bartók egyik legnépszerűbb művének, a Román népi táncok két tételét játsszák el. Bartók igencsak meghatározó vonatkoztatási pont Juhász generációjában sok alkotónak, hogy csak egy példát mondjak, Oláh Kálmánnak. Mint ismert, az eredetileg zongorára íródott ciklus hegedű-zongora átiratban lett népszerű, zenekari áthangszerelése is sokszor hallható. A trió ugyanolyan szabadon kezeli a tempókat, a zenei textúrát, mint Schubert-, vagy Coltrane-előadásaiban, hangszerelése minden klasszikus ellenpont-kívánalomnak megfelel, de Juhászék nem a szerzői utasításhoz, hanem a szerző igazához hűek.