Árpád

Nagy meglepetések várhatók

2016.03.09. 07:31

Programkereső

A jazz köztudomásúan a váratlan, a kiszámíthatatlan műfaja, hiszen a rögtönzés kimenetele előre sosem tudható. Márciusban és áprilisban azonban a Müpa ezen túl is többféle meglepetéssel várja a közönséget.

A New York Times tekintélyes kritikusa ritkán vállalkozik jóslásra, de a fiatal Cécile McLorin Salvant első amerikai lemezének megjelenése előtt előrebocsátotta, hogy az énekesnő ugyan még ismeretlen, de ez egy csapásra meg fog változni. Ez hamarabb bekövetkezett, mint Ben Ratliff gondolta, miután az akkor huszonhárom éves énekesnő utcahosszal megnyerte a Thelonious Monk versenyt – pedig óriási hangjuk másoknak is volt a mezőnyben. Leginkább a korát meghazudtoló érzelmi intelligencia, a dalok tűpontos szövegmondása (mindegy, hogy angolul, franciául vagy spanyolul), a szöveg teljes átélése és a drámai kifejezőerő tűnt fel nála. Az iskolás manírokból semmi, annál több az egyéniség üde kifejezéséből. Mclorin Salvant nem is a szokásos úton jutott el a csúcsra, amit lemezeinek Grammy-jelölései is jeleznek.

Cécile McLorin Salvant
Cécile McLorin Salvant
Fotó: Mark Fitton

Haiti apától és francia anyától született Miamiban, klasszikus zenét kezdett tanulni, kórusban énekelt és zongorázott. De nem valamelyik előkelő amerikai iskolában, hanem Aix-en-Provence-ban kezdte a konzervatóriumot, klasszikus, főleg barokk éneket tanult, pedig ekkor már nyakig benne volt a jazzben is. Egyik tanára, Jean-François Bonnel együttesében tette meg az első lépéseket, és egyre komolyabban elmerült a korai jazz- és blues-énekesnők tanulmányozásában. Hazájába visszatérve a versenygyőzelem után egyre szélesebb repertoárt sajátított el, kolosszálisan interpretálta a jazz-örökzöldeket. Bessie smith és Billie Holiday, Sarah Vaughan, Carmen McRae és Betty Carter hagyományát képes a legmagasabb szinten továbbvinni, de frivol és könnyed is tud lenni.

Megjelenése, a hatalmas, inkább színpadi kelléknek tűnő fehér, vastagkeretes szemüveg, a kicsit karikatúraszerű kontúrok, ruhájának rikító színei és erőteljes artikulációja képesek megszólítani a mai nemzedéket, de az idősebbek is lélegzetvisszafojtva figyelik produkcióját, mely csupa izgalom. Legfrissebb lemeze, a For One to Love hangszerelés szempontjából sem akármilyen, de igazi újdonságát a saját szerzemények adják, amelyek még tökéletesebben fejezik ki McLorin Salvant színes egyéniségét. Kreativitására jellemző, hogy már festő-grafikusként is bontogatja szárnyait, készül első kiállítására. Budapestet is érintő turnéján az elbűvölő kanadai zongorista, Renée Rosnes kíséri, a nagy rutinnal rendelkező Rodney Whitaker– Lewis Nash ritmusszekció társaságában.

A Thelonious Monk verseny, amely a maga nemében az egyik legtekintélyesebb az Egyesült Államokban, nemcsak McLorin Salvant számára nyitotta meg a Kennedy Center és más híres koncertpódiumok felé vezető utat. A chilei Melissa Aldana is itt lett egyszer s mindenkorra nemzetközi sztár, amikor 2013- ban megnyerte a szaxofonosok versenyét. Huszonöt éves volt akkor.

A díjnak feltehetően Marcos Aldana örült legjobban. A szintén szaxofonos apa ugyanis 1991-ben szintén bekerült a verseny elődöntőjébe, de nem jutott tovább. Melissára hazáján kívül Danilo Perez Berklee professzor figyelt fel először, aki meghívta a maga vezette Panamai Jazzfesztiválra. ezután került Melissa a Berklee jazziskolába, és költözött végül New Yorkba. tavaly őt szavazták meg hangszere legnagyobb tehetségének a híres szaklap, a Downbeat kritikusai. Melissa a szintén hosszú éveken át Amerikában tanuló és zenélő Oláh Tzumo Árpád zenekarának vendégszólistájaként kapott meghívást a Müpába. A meglepetés itt is garantált – Tzumo és Melissa ugyanis már hallották egymást játszani, de közösen még nem álltak színpadon.

A Thelonious Monk Intézetben diplomázott Tzumo nem tart az ilyen, élesben bekövetkező találkozásoktól – persze, mint lapunknak elmondta, szakmai alapja is van annak, hogy erre éppen ezen a számára fontos koncerten vállalkozik. A zenekar másik alaptagja ugyanis Jure Pukl szlovén származású amerikai szaxofonos és ritmusszekciója, akikkel Tzumo tavalyelőtt Európában portyázott. Melissa Pukléknak viszont gyakori szólistája. Akkor inkább Tzumo volt a vendég, most azonban ő vezeti a zenekart.

A termékeny szerzőként és hangszerelőként is hírnevet szerzett kiváló magyar zongorista erre a koncertre elejétől a végéig új, saját számokat komponált, amelyek reményei szerint hamarosan stúdiólemez alapját is adják majd. Jure és Árpád tizenöt éve ismerik egymást, még amerikai tanulmányaik idején barátkoztak össze. A szaxofonos hágai, bécsi és grazi jazz tanszékekre is járt, 2012- ben pedig a világhírű Vijay Iyer is zongorázott Abstract Society című, Dániában megjelent albumán.

A meglepetésre is építenek a Volcán kitörései, de ha az együttes nevének jelentésénél maradunk, akkor ez nem egy hegycsúcs, hanem inkább négyes hegyvonulat. A legmagasabb bércet kétségtelenül Gonzalo Rubalcaba kubai zongorista szimbolizálja. A többszörös Grammy- és latin Grammy-díjas kiválóság első magyarországi fellépése nagy esemény. Ez a zenekara viszont nem is az ő nevét viseli, hiszen all-star felállás, minden muzsikus óriási hírnévnek örvend, mindegyikük saját nevén is működtet együttest. Amikor megalakították a kvartettet, a tagok már összesen legalább százötven lemezen szerepeltek.

Volcan
Volcan

A dobos Horacio „el Negro” Hernandez nevét áhítattal ejtik ki hangszerének növendékei mindenhol a világon. Az erős folklórgyökerű latin ritmusok rettenthetetlen virtuóza, mesterkurzusai is népszerűek. A hozzá hasonlóan '63-as havannai születésű Rubalcabával a kubai kezdetek óta játszik, de ő közben már áttette székhelyét az USA-ba. Azóta Roy Hargrove, Carlos Santana, Eddie Palmieri és Michel Camilo mellett szerepelt – utóbbival már Budapesten is óriási sikerrel. Az ütőhangszeres Giovanni Hidalgo és Hernandez kicsit olyanok, mintha fivérek lennének, bár Hidalgo Puerto Ricóban született: a legjobban együtt szeretnek játszani. Hidalgo már tizenévesen eljutott Kubába, majd Dizzy Gillespie szerződtette United Nation nevű nagyzenekarába, azóta pedig már a Berklee-re is kinevezték az ütőhangszerek tanárának. A hathúros elektromos basszusgitár ifjú mestere, Jose Armando Gola, aki néha bőgőzik is, szintén kubai, és már hét éve dolgozik Rubalcabával. A zongorista saját lemezcégével, a 5Passionnel adta ki Gola szerzői albumát is. számos egyéb nemzetközi közreműködés mellett Arturo Sandoval kubai trombitás Grammy-díjas lemezén is hallható játéka.

Mivel Rubalcaba sokáig párhuzamosan tanult dobolni és zongorázni, erre a zenekarra azt is mondhatnánk, hogy mindenki ütő- hangszeres is, minden tag egyedül is olyan ritmusalapról gondoskodik, vagy olyan perkusszívan játszik, hogy mindenkinek táncolhatnékja támad. El Negro és Hidalgo dobos– ütős feleselései adják meg az alapot a ritmusparádéhoz, ám ebbe a párbeszédbe mind a basszusgitár, mind a kiugró képzettségű és agilis Rubalcaba bele tudnak szólni. A ritmusorgia ellenére a Volcán a Müpához hasonló koncerthelyszíneken szerepel szerte a világon, ugyanis a kvartett muzikalitása nem engedi, hogy az akármennyire sokrétű lüktetés egysíkúvá tegye a produkciót. Ne felejtsük el, hogy Rubalcaba Charlie Hadennel készült régi koncertfelvétele, amely épp most jelent meg, az egyik legcsendesebb jazzlemez a műfaj történetében. Nem lenne nagy meglepetés, ha mindketten, Mclorin Salvant és Rubalcaba is friss Grammy-díjasként érkeznének Budapestre.

Április utolsó napján a jazznap.hu 2016 alkalmából a januári Müpa Showcase kritikusainak díjazottja fog fellépni a közönség számára ingyenes koncerten. Az International Jazz Day öt éve szolgálja világszerte a műfaj népszerűsítését. Az UNESCO, az ENSZ oktatási és tudományos világszervezete felkérte Herbie Hancockot: segítse munkájukat jószolgálati nagykövetként. A világhírű jazz-zongoristát nem olyan fából faragták, hogy ezek után beérte volna azzal, hogy fogadásokra járjon és cseverésszen, esetleg iskolásoknak tartson előadást a jazz szépségeiről. Rögtön megszervezte, hogy a jazznek is legyen világnapja, hiszen az április 30-i dátum most már lényegében ezt jelenti. Először Párizsban, az UNESCO székhelyén, aztán még néhány nagyvárosban, utóbb pedig már közel kétszáz országban ünnepelték koncertekkel és azokhoz kapcsolódó rendezvényekkel a jazzt.

Az UNESCO nyilván azért állt a műfaj mellé, mert a jazz az egyik legdemokratikusabb zenei műfaj, világzenei jellege a népek egymás iránti tiszteletét is elősegíti, és többféle módon használható a pedagógiai és a szociális munkában. De a jazznap.hu néven akciójukat meghirdető magyar szervezők még ennél is többet akartak. Miközben a nemzetközi jazznapi központi gála mindig más metropoliszban többórás tévéközvetítéssel a jazz csúcsán álló legelőkelőbbek koncertjét jelenti, a műfajnak nem szabad megfeledkeznie a kevésbé tehetősekről és a beavatatlanokról sem. Ezért a magyar akcióban részt vevő koncerthelyszínek, jazzklubok, jazzkocsmák sem kérnek belépőt ezen a napon. A Müpa fellépői között ott lesz Bille Gergő trombitás formációja, a BG 5 együttes is, akik a januárban lezajlott Jazz Showcase meghívott zsűrijének döntése alapján ezt a díjat kapták.

Bille Gergővel a Jazz Showcase kapcsán készült interjúnkat ide kattintva olvashatod!