José James: „A rossz zenénél még a rossz szex is jobb”
- Azt nyilatkoztad valahol, hogy eleinte mindenki rap zenésznek nézett a külsőd miatt, mert fel volt nyírva a hajad és baseball sapkát hordtál, miközben jazz-standardeket énekeltél. Mesélnél erről a kezdeti időszakról?
- Ez nem is annyira a múlt, szerintem a mai napig ezt gondolják rólam, hacsak nem viselek éppen öltönyt. Azt hiszem, az embereknek van egy berögzült sztereotípiájuk a jazz-zenészekről, vagyis
még mindig egy idős, fekete trombitást, vagy egy szmokingos fehér énekest képzelnek el, ha jazzről van szó. De ez már elég unalmas.
- Számodra hogyan és mikortól kezdett körvonalazódni a zenei identitásod?
- Nem gondolom, hogy már itt tartanék. Még mindig formálódok. A zene egy hatalmas részem, de nem hiszem, hogy én, vagy bárki más valaha is megértené, hogy mit is jelent igazán a zene. Én csak énekelek.
- Hogyan kerültél be a legendás Blue Note kiadó körébe?
- A No Beginning No End című lemezen dolgoztam Hindi Zahrával, Robert Glapserrel és Pino Palladinoval, amit hallott Don Was, a kiadó vezetője. Úgy fogalmazott, hogy pontosan ez az a zene, amit be akart hozni a Blue Note-ba azért, hogy bevezesse, reprezentálja az új generációt.
- Rengeteg stílust ötvözöl a zenédben. Mi az, amihez ragaszkodsz a jazz hagyományából és mi az, amit a kortárs könnyűzenei stílusok közül a legjobban szeretsz?
Minél régebb óta foglalkozom zenével, annál inkább rájövök, hogy ezeknek a kategóriáknak nincs jelentősége.
A jazz és a swing tulajdonképpen a '20-as, '30-as évek popzenéje. Csak később váltak ezek a zenék rétegműfajjá. Ma már az internetnek köszönhetően mindenféle zene elérhető, azt hallgatsz, amit akarsz. Persze van néhány lenyűgöző művész és szerző, akiket csodálok, ilyen például Drake, Sia, Beyoncé, és Adelé.
- Mi számodra a legfontosabb aspektusa a zenének?
- Ez egy jó kérdés. Nem tudom pontosan megfogalmazni, de az biztos, hogy a rossz zenénél még a rossz szex is jobb.
- Nemrég Billy Holiday, majd John Coltrane előtt tisztelegtél egy-egy koncerttel. Mit jelent számodra az ő zenéjük?
- Ők ketten igazi úttörők, újítók voltak. Szívből énekeltek és játszottak, és soha nem adták fel a saját elképzelésüket. Így aztán nem is váltak azonnal híressé: sokáig tartott, míg felfedezte a közönség is az egyedi hangjukban rejlő csodákat. Manapság ritka az ilyen előadó.
- Folytatod majd ezt a sorozatot?
- Nem áll szándékomban nem folytatni.
- A Müpában a Love in a time of madness című anyagodat mutatod be, még a lemezmegjelenés előtt. Ezzel a zenével a világban tapasztalható igazságtalanságokról beszélsz. Milyen témákról énekelsz?
Számomra a szeretet a kulcs mindenhez, a végső válasz.
Ez az egyetlen megoldás áll rendelkezésére az emberi fajnak, amivel tehet valamit a saját megváltásáért. A szeretet a legradikálisabb erő, ami megváltoztathatja a világot. Amint elfelejtünk szeretni és tisztelni, azon nyomban felüti a fejét a háború, a rasszizmus, a szexizmus, a bigottság és a rabszolgaság.
- Miért jó ez a módszer, hogy még a lemezfelvétel előtt bemutatod a lemez anyagát?
- Ez egy régi, jól bevált iskola. A bandák így élő közönség előtt tudják tesztelni a munkájukat, hiszen az összes előadó művészetnek -legyen az egy dal, egy vicc, vagy egy szövegkönyv- a végső próbája, hogy hogyan működik élőben.