Árpád

A táncoló Szókratész

2016.05.30. 13:40

Programkereső

Ötéves lehettem, amikor meglátogattuk a törökbecsei rokonainkat, akik a Tisza bánáti túloldalán éltek. A vajdasági Óbecsén születtem, s ahogy a bácskaiak általában, én is lenéztem a bánátiakat: műveletlennek, elmaradottaknak bélyegeztem őket. Ráadásul azt hittem, a törökbecseiek sem magyarul, sem szerbül, hanem, miként a városnevük is jelzi, kizárólag törökül beszélnek. A törökök meg leigázták a magyarokat, szerbeket, ellopták a gyerekeiket, janicsárokká nevelték őket! – morogtam magamban Törökbecse felé zötykölődve a nagyszülőktől kölcsönkapott, kispolskira emlékeztető sárga fityóban (a jugoszláv trabant).

Amikor megérkeztünk, ki sem mertem tenni a lábam a hátsó ülésről. Szüleim magamra hagytak, mondván, az éhes hasam előbbutóbb úgyis kicsalogat. Aztán kijött egy kisfiú a rokonék házából, bekopogott a fityó ablakán, mondott is valamit, amiből én egy mukkot sem fogtam fel. Törökül karattyol, gondoltam ijedten, s magyarul kiabáltam, húzzon innen, hívom a rendőrséget! Mi van, mi a bajod? – vágta a fejemhez a lármára előbukkant apám. Török, török, visnyogtam a kisfiúra mutatva. Dehogy, magyarul beszél, csak picit dadog, nem hallod? – mondta mögötte mosolyogva anyám. S valóban, a kisfiú magyarul kérdezte, hogy hívnak. Elpirultam, s dadogva ejtettem ki a keresztnevem. Most is hasonló zavarban vagyok, amikor a soron következő Bábel-est kapcsán a Balkánról kell beszélnem, írnom. Mert nem világos, melyik Balkánról? Arról, amelyet gyerekként a többkultúrájú vajdaságban megismertem, vagy arról, amelyet az adriai tengerparton? Esetleg arról, amelyet a romániai, a bulgáriai, illetve a görögországi utazásaimon megtapasztaltam?

Már a „balkán” elnevezés jelentése sem egyértelmű. A legtöbb oszmán és török szótárban hegyet vagy hegyláncot, szűkebb értelemben pedig erdős hegyet, hágót, vagy durva, szaggatott terepet jelent. Másutt azonban az iráni-török etimológia alapján a sár, illetve az iszap (balk) szót idézi fel, amihez a török -an kicsinyítő képző tapadt. vannak olyanok is, akik a név preoszmán gyökerére esküsznek, s a perzsa „Bala-Kana”, azaz „magas, nagy büszke ló” kifejezéshez kötik a jelentését.

Ugyanígy bizonytalanok a Balkánnak elnevezett terület határai is. Balkán és Európa – legtöbbször szembenállásként fogalmazódott meg a viszonyuk, holott a kettő kiegészíti egymást. Éppen ezért zsákutca minden törzsi bezárkózás az őshonosság mítoszába, legyen az balkáni vagy éppen nyugat-európai. ám furcsa módon olykor még azok a kultúrák is idegenkednek a Balkántól, amelyek tőszomszédságban léteznek vele, pedig számos közös pontjuk van. Akárcsak én, amikor óbecseiként törököt láttam a törökbecsei rokonomban.

Balkán, avagy a világ metaforája, miként Ivo Andrić Nobel-díjas regényében, a Híd a Drinánban: a különböző vallások, nyelvek, szokások, hagyományok hol békés, hol küzdelmes együttléte. Amennyiben pedig a nyelv identitásunk egyik meghatározó eleme, akkor a balkáni jövevényszavaknak köszönhetően magyarságunknak több balkáni vonása van, mint azt gondolnánk. Ugyanakkor tévedés lenne azt hinni, hogy ezzel csökkent volna magyarságunk vérszintje, éppen ellenkezőleg: gazdagodott, a balkáni ízek magyar tartalmakat kaptak. Ez a hatás fordítva is érvényes. én pedig büszke is vagyok rá, s élvezem identitásom e túlcsorduló bőségét.

Boris Kovač és a New Ritual Group
Boris Kovač és a New Ritual Group

A mostani Bábel-est összeállításában Boris Kovač és az új Rítus (Novi Ritual) nevű zenekara éppen ebből a bőségből merít zenéjéhez, vagyis balkáni zenét alkot, pannóniai akcentussal. A zeneszerző családneve akár magyar is lehetne, miközben a kovács szavunk szláv eredetű. Boris összművészeti munkássága több ponton összefonódott a magyar kultúrával: első lemezét az egykori újvidéki Új Symposion magyar folyóirat adta ki, a lemezen magyar zenészek is közreműködtek (Kovács Tickmayer István), ladik Katalinnal is voltak közös színházi produkciói, a Ritual Novával jegyzett legutóbbi, Times Of Day című kitűnő albumán magyar zenészek is játszanak. Kovač már többször fellépett Magyarországon, Európában s világszerte, művei rangos külföldi kiadóknál jelennek meg. zenéjében balkáni hagyományok, magyar és klezmer motívumok, továbbá tangó és minimalista poétikai megoldások hallhatók. egy nyáron ellátogattam hozzá az Újvidék-közeli falujába, Bakolcba (Bukovac), ahol egy százéves körtefa alatt ücsörögtünk, s hallgattuk a lombok, az érett körték susogását, neszeit, avagy kesergőit, lakodalmas dalait. A Kovač-rítusok melankóliáját és eksztázisát.

A Müpa közönsége korábban is találkozott a már említett Új Symposion egyik alapítójával, a Kossuth-díjas Tolnai Ottóval, s megtapasztalhatta, hogy se szeri, se száma meséinek, anekdotáinak, a semmiségekben rendkívüli művészetet felfedező történeteinek. Nem is történetek ezek, hanem varázslatok. Nyáron együtt hajóztuk végig két héten át a horvát szigeteket, olyan tiszta tengerben fürödtünk, mint amilyenben eddig még soha. Nem is tenger volt az, hanem azúr. Egy kis halászfaluban a Tolnai-féle azúrmágia teremtette meg a kapcsolatot a helyi emberekkel, akikben rokonokra találtunk. ezért is érdemes újra és újra meghallgatni tolnait, aki összeköti a távolit, kapcsolatot fedez fel az elsőre össze nem illőnek vélt elemek és egymást nem ismerő emberek között. Aki pedig ezúttal szóra bírja őt, szintén az Új Symposion csapatához tartozott, a Tolnaihoz képest kettővel fiatalabb nemzedékhez: az író Balázs Attila nem pusztán beszélgetőtársként, hanem „mesemondó sziklaként” fog feszíteni Ülő Bikája mellett.

Költészet, Balkán, zene – mi sem jellemzi jobban Sebő Ferenc életművét. Felejthetetlen, ahogyan Nagy Lászlónak, a balkáni népköltészet egyik magyar műfordítójának Ki viszi át a szerelmet? című költeményét kobzos kísérettel megzenésítette. És ha meghallgatjuk a többi verses darabot, akkor érzékelhetjük, a balkáni zenei motívumok természetes módon festik alá a magyar szavak hangulatait, észre sem vesszük a különbséget. Sebő mostani műsorában gyakori vendége, Bognár Szilvia énekel majd. Magyar, szerb, esetleg bolgár vagy török dalokat fogunk hallani? A jó ég tudja, hányszor keresztezték már egymást. Ezért sem idegen tőlük a magyar lírahagyomány.

A balkáni bölcs, Szókratész egy helyütt azt állítja, aki nem tud táncolni, az imádkozni is képtelen. Nem emlékszem már, hol olvastam ezt, az is lehet, az egészet csak Platón költötte. Szókratész pedig nem volt balkáni, mert akkor még nem létezett Balkán, illetve igen, csak más volt a neve. A nemzetközileg is jegyzett Duna Táncműhely profi táncosai, koreográfusai viszont bebizonyíthatják számunkra a balkáni bölcs igazát. Kortárs mozgásszínház magyar néptánci elemekre hangolva. Európa metaforái – balkáni verslábakkal.