Orbán

„Kitört belőlem a gyermekded rajongás"

2016.07.03. 09:02

Programkereső

Szőke Nikoletta időről időre a legnagyobb sztárokkal énekel, Bobby McFerrin, Kurt Elling után ősszel Michel Legrand lesz majd partnere. Emellett pedig sorra zsebeli be a díjakat, miközben családanyaként is folyamatosan helytáll. Az utóbbi idők történéseiről kérdeztük a nemsokára dalszerzőként is bemutatkozó énekesnőt.

- Nemrég életed eddigi legnagyobb szakmai eseményeként jelentetted be, hogy ősszel Michel Legranddal fogsz énekelni. Hogyan jött a lehetőség?

- Sétáltam az utcán és egyszer csak megcsörrent a telefon. A Müpa egyik szervezője szólt bele a vonal végén. Hosszas bevezetőt tartott, hogy az Európai Hidak elnevezésű fesztiválon, amit a Budapesti Fesztiválzenekarral közösen szerveznek, idén a francia kultúra lesz fókuszban. Kicsit megijedtem, hogy sanzonokat kell majd énekelnem, de aztán mondta, hogy kiküldték Legrandnak négy énekesnő felvételeit, aki engem választott.

Sokkot kaptam, ujjongtam, kitört belőlem a gyermekded rajongás az utcán,

mert az az igazság, hogy egy elég nehéz élethelyzetben jött ez a telefon: pont egy sürgősségi műtéten esett át a férjem (Barcza Horváth József bőgős – a szerk.). Alig bírtam a könnyeimmel, mert ez fény volt az alagút végén, hogy minden helyre fog jönni. Michel Legrand a zenekarával jön, és három számát fogom elénekelni, plusz kért egy közös duettet is.

- Időről-időre ilyen nagy események történnek a pályádon. Hogyan vonzod be a csodákat?

- Nagyon erős a hitem.

Nem járok templomba és nem esküdtem fel egyik felekezetnek sem, de mindig azt mantráztam magamban, hogyha valami pillanatnyilag rossz volt, akkor arról is kiderült utólag, hogy annak úgy kellett lennie. Mert jött valami más, ami a megfelelő irányba terelte az életemet. Így egy idő után úrrá lett rajtam egy hihetetlen nyugalomérzet, hogy aminek össze kell jönnie, az összejön, aminek pedig nem, az nem. Én csak élem az életemet, teszem a dolgomat, ahogyan tőlem a legjobban telik, de nem görcsölök, nem erőlködök, nem szeretek teperni. Most sem tudnék itt ülni, hogyha törtetnék, hiszen éppen most utazott el a Balázs Elemér Group egy közel két hetes amerikai turnéra.

- Miért  nem mentél el velük?

- Bármennyire is vagányságnak tűnik egy magyar énekesnőtől, hogy egy amerikai turnét lemondjon, nem tehettem mást. Van két kicsi gyerekem, az egyik hét éves múlt, a másik öt, ők a prioritás, akármennyire is vágyom rá, hogy kijussak Amerikába – bár egyszer már voltam, tehát ez némileg csillapította a szomorúságomat. Úgy gondolom, hogy a gyerekeim lelki világát ez még meg tudná zavarni. Nehéz döntés volt, mert szívesen mentem volna, de ha majd úgy gondolják fent, akkor ki fogok jutni Amerikába.

- Vagy pedig "házhoz jön" az összes amerikai sztár...

- Egyébként meg valóban az a nagy helyzet, hogy az életem legeslegjobb dolgai – leszámítva a Montreux-i versenyt, ahová belső késztetésre kimentem- itthon történtek. Mindenhol rétegzene a jazz és egy kis országban ez még kisebb réteget jelent,

mégis olyan dolgok történtek meg velem, aminek örülne egy amerikai énekesnő is.

Például biztos mások is szívesen énekelnének Michel Legranddal, Bobby McFerrinnel vagy Kurt Ellinggel. És az, hogy ez itt a magyar közönség előtt fog történni, nekem egy hatalmas plusz lelki motiváció.

- Nemrég a Balázs Elemér Grouppal Fonogram-díjat kaptatok az Örök szerelem című lemezért. Itt régebbi dalokat is énekelsz Szakonyi Milánnal, olyanokat, amik még nem rátok lettek írva. Hogyan sikerült beilleszkedni a csapatba, milyen a közös munka?

- Nagyon élvezetes, bár tény, hogy kicsit fordított helyzetben vagyok, hiszen normális esetben az szokott történni, hogy valaki vokálosként bekerül egy zenekarba, majd szépen lassan elkezd szólóban énekelni. Nálam ez fordítva volt. Nekem kellett megtanulni alkalmazkodni, mert nem voltam előtte tagember. De Elemért egy nagyon jó zenekarvezetőnek tartom, és ő azt szeretné, hogy mindenki jól érezze magát a zenekarban. Abban hisz, amiben én is: hogy teljes mértékig lejön a színpadról, hogy a zenészek mennyire érzik jól magukat a bőrükben. Úgyhogy a kezdetektől nyílt lapokkal játszunk: Elemér tudja, hogy ez egy más helyzet, és én is elmondtam a feltételeket. Zeneileg is izgalmas szakmai kihívás nekem velük énekelni, újfajta feladatok elé állított, hiszen teljesen más zenei világot képviselnek, mint amiben eddig részem volt.

- Újra felkeresett a japán kiadód  is. Milyen lemezt fogsz megjelentetni náluk?

- Igen, készülünk megint egy új lemezre és annyit tudunk egyelőre, hogy januárban kell leadnunk a kért masteranyagot és várhatóan márciusban fog megjelenni az album. Nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy egyáltalán van kiadóm, hiszen a legtöbb lemez úgy születik meg ma, hogy a zenészek invesztálnak bele anyagilag, hogy ez létre tudjon jönni.

Ha nekem a lemezkiadásba bele kellene szegényednem, akkor nem csinálnám.

Nagy dolog, hogy mi megkapjuk erre a fedezetet és művészi szabadságot is biztosít a kiadó. És ráadásul Japán olyan hely, ahol még vásárolnak CD-t, tehát oda érdemes lemezt csinálni. Ami a zenei anyagot illeti, mindenképpen megyünk tovább a sztenderd vonalon.

- Most, amikor mindenki saját számokkal jelentkezik, még  mindig van erőd kitartani a sztenderdek mellett?

- Amikor elkezdtem a pályámat, akkor rossz megítélésük volt a sztenderdeknek, bár én akkor is kitartottam mellettük, nagyon hittem benne és az életem legnagyobb sikereit ezekkel a dalokkal értem el. Szerintem most változik ez a tendencia, és a szakma is felismerte, hogy a sztenderdekre van igény a közönség részéről. Nagy dolognak tartom, hogy kelet-európai énekesnőtől kíváncsiak az emberek ezekre a dalokra, hiszen nagyon erős a viszonyítási alap, a legnagyobb előadók énekelték ezeket. Ezekkel a számokkal megmutatni a saját egyéniséget, saját hangot, elérni azt, hogy a hallgatók felkapják rá a fejüket, nehezebb. Nem törekszem utánzásra: én 2016-ban csinálom ezt a lemezt, és minden tükröződik az előadásban, amit most élünk át. Fontos viszont ennél a zenénél, hogy a közönség azt érezze, felrobban a ház. És mi

soha nem játszunk félgőzzel, nagyon nagy energiáknak kell megmozdulni ahhoz, hogy tényleg figyelemfelkeltő legyen ez a zene.

- Ugyanakkor azt is lehet tudni, hogy nemrégiben megszületett az első saját számod is.

- Igen. Ebben a nehéz időszakban a kórházba járás közepette elleptek az intenzív érzések, és egyszerűen kijöttek belőlem a dallamok, azzal együtt pedig a szövegek is. Ez számomra is hihetetlen volt. Elég veszélyes helyzetben volt a férjem és akkor belegondoltam, hogy egy pillanat alatt borulhat minden, amit egy ember felépít egy életen át. Ebből kifolyólag született a szöveg, tehát tulajdonképpen neki íródott. Szövegíróként egyébként régóta tevékenykedek, például a friss Fonogram-díjas BEG lemezre is több szöveget én írtam. Takács Nikolas-szal is készülünk egy duettlemezre, azon is lesz saját szerzeményem.

- Nagyon érdekes, amilyen természetességgel összefonódik nálad a családanya és az énekesnő szerepe. Hogyan éled ezt meg belül?

- Örülök, hogy ezt mondod. Én az éneklést nem úgy élem meg, mint valami nagy dolgot, mint egy díva szerepet. Ez az életem egyik része, a munkám, a hivatásom, de nem szeretném túldimenzionálni. Az éneklés mellett ott van a másik terület, ahol a női létemet élem meg: ez az anyaság, az otthonteremtés, a háztartás. Tudatosan oda is figyelek, hogy a két szerep között meglegyen az egyensúly. Egyébként a gyerekeim nem sokat látnak ebből az énekesi karrierből. Egy koncertre jöttek el, közölték, hogy pocsék volt, és én nagyon jót nevettem rajta. Hihetetlenül élvezem, hogy ők görbe tükröt tartanak nekem és állandóan lerántanak a földre (nevet).