Valér

Elhunyt Bobby Hutcherson vibrafonművész

2016.08.18. 16:07

Programkereső

75 éves korában, hétfőn hunyt el Montara-i otthonában az egyik legnagyobb hatású jazzvibrafonos, adta hírül a New York Times.

Bobby Hutcherson karrierje a 60-as évek elején indult, az elsők között alkalmazta a bebop és a postbop harmónia- és ritmusvilágát a vibrafonra, két-két ütővel virtuóz akkordjátékra is képes volt ezen az alapvetően harmóniajátékra kevésbé alkalmas dallamhangszeren.

Bobby Hutcherson
Bobby Hutcherson
Fotó: Brian McMillen

Több mint 40 albumot jelentetett meg életében, köztük olyan klasszikusokat, mint az Out to Lunch az altszaxofonos Eric Dolphyval, a free jazz későbbi nagyágyújával, vagy a Mode Joe című lemez a tenorszaxofonos Joe Hendersonnal.

Ezek az albumok a Blue Note kiadónál jelenhettek meg, akikkel 1963. és 1977. között szoros együttműködésben dolgozott. Hutcherson ugyanis azon fiatalok egyike volt, akiket a kiadó az experimentalista hullám keretében felkarolt, mások mellett Andrew Hill jazz-zongoristával és a tenorszaxofonista Dexter Gordonnal egyetemben.

Bobby Hutcherson
Bobby Hutcherson

Hutchersonnak tiszta, egyedi soundja volt, miközben a hangszínek széles skáláját tudta megszólaltatni, amit érzelmes előadásmódja is fokozott. Stílusörökösei, mint Joe Locke, Warren Wolf, Chris Dingman és Stefon Harris gyakran emlegetik vele kapcsolatban fejlett harmóniaérzékét, amelyet mindenkinél magasabb szinten kamatoztatott a vibrafonjátékban.

Elsőként a bőgős Herbie Lewis zenekarában lépett fel. Erről a koncertről a JazzTimes-nak adott 2014-es interjújában úgy nyilatkozott: „Leütöttem az első hangot, de a második hangtól teljes káosz volt az egész. Soha nem hallottam úgy nevetni a közönséget, mint akkor. Megalázva éreztem magam. Az anyukám csak mosolygott, apám pedig azt mondta:

Látod, jobb lett volna, ha kőműves leszel”.

De Hutcherson kitartott a vibrafon mellett és nemsokára olyan nagy volumenű muzsikusokkal kezdett dolgozoni, mint Eric Dolphy, aki bemutatta a tenorszaxofonos és fuvolista Charles Lloydnak is. 1962-ben New Yorkba került, már a Birdland zenekar tagjaként. Ez a formáció hamar feloszlott, de Hutcherson New Yorkban maradt, napközben taxisofőrként kereste kenyerét és elvette Beth Bufordot, akitől fia született és akinek egyik leghíresebb számát, a Little B's Poem című keringőt dedikálta.

Leaderként első albumát 1965-ben adta ki Dialogue címmel, ezt követte '66-ban Stick-Up című lemeze. '67-ben azonban marijuana birtoklás miatt letartóztatták a Central Parkban, ezzel pedig elvesztette taxisofőri engedélyét, valamint azt kabaré kártyát (cabaret card), ami a New York-i klubokban való zenéléshez szükséges volt. Visszatért Kaliforniába és a tenorszaxofonos Harold Landdal kezdett dolgozni. Együtt készítették el '70-ben az Ummh című crossover albumot, amiben már jó adag funk is megjelenik. Ezután még hat albumot vett fel vele, amelyek a Blue Note kiadónál jelentek meg és amelyeken olyan zongoristák közreműködtek, mint Chick Corea, Stanley Cowell vagy Joe Sample. A Hutcherson-Land zenekar 1971-ben feloszlott, de ugyanebben az évben Hutchersont a jazzkritikusok a világ legjobb jazzvibrafonosának választották.

Az ezt követő időszakban már nem a Blue Note, hanem a Columbia, a Landmark és más kiadók adták ki albumait, amelyeken Tynerrel és a tenorszaxofonos Sonny Rollinssal dolgozott. Az 1986-os Round Midnight című filmben Herbie Hancockkal is zenélt.

Miután kiadott néhány albumot az európai Kind of Blue kiadónál, visszatért 2014-ben a Blue Note-hoz, akiknél megjelentette jazz-soul lemezét, az Enjoy the View-t az altszaxofonos David Sanbornel és más közreműködőkkel.

Hutcherson az utóbbi időkben előszeretettel idézte barátját, ha a zenéről kérdezték:

Eric Dolphy mindig azt mondta, a zene olyan, mint a szél: nem tudod, honnan érkezik és nem tudod, merre tart. Nem lehet kontrollálni. Az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy belehelyezkedsz és hagyod, hogy elsodorjon”.

Róla a világhírű Hammond-játékos, Joey DeFrancesco mondta egyszer: "Bobby volt minden idők legnagyobb vibrafonjátékosa. Milt Jackson volt „a srác”, csupa nagybetűvel, de Bobby mindezt magasabb szintre emelte. Ha Milt a vibrafon Charlie Parkerje, akkor Bobby volt a hangszer Coltrane-je” - mondta.