Árpád

„A hús-vér zenélés izgat”

2016.11.10. 08:30

Programkereső

Enyedi Sugárka nevéhez hűen a zenében is az élet napos oldalán jár. Már első lemezén, a Las puertas abiertas című albumon a latin jazzből merítő, derűs hangvételű saját szerzeményei szólaltak meg spanyol és angol nyelven. November 14-én második lemezét, a You're calling me-t a Budapest Jazz Clubban mutatja be.

- Ha jól tudom, nem volt mindig magától értetődő számodra, hogy énekesnőként fogod keresni a kenyeredet. Milyen úton kerültél az előadóművész pályára?

- A kreativitás minden pillanatban jelen volt az életemben gyerekkorom óta. Először klasszikus hegedűt tanultam, de jobban vonzott a sport, a harcművészet világa. A judo-t, és versenyzést választottam, és jó ideig csak kórusban, alkalmanként amatőr zenekarokban énekeltem. Szegedi egyetemistaként kezdtem hangképzést és jazz éneket tanulni, és Amerikanisztika szakra is leginkább a jazz miatt jelentkeztem. Dráma- és Színháztudomány, valamint tanár szakot végeztem mellette, miközben meghívtak a Magyar Rádió jazzének versenyére. Még csak néhány jazz standardet ismertem jól, az esélytelenek nyugalmával léptem a nagyközönség elé, ahol a fantasztikus Al Jarreau ült a zsűriben. Mégis döntőbe jutottam, ahol különdíjat kaptam. Ez új lehetőségeket nyitott meg előttem, de még tanulni vágytam a zenét, az ismertség inkább visszahúzódóvá tett akkoriban. Egyetem után viszont a jazz zeneművészetin már képes voltam koncentráltan a jazzénekléssel foglalkozni. Mégis a legnagyobb lépést akkor tettem, amikor szabadúszó lettem. Belevetettem magam az éneklésbe, és elkészítettem az első önálló lemezemet.

- Már rögtön a debütáló albumodon saját szerzeményekkel jelentkeztél, ami egy érett zenészi teljesítményt is mutat.

Mindig az egyediséget kerestem. Az a kérdés, hogy én mit adhatok. Teljes szívvel állok az előtt, hogy az élményeimet transzformáljam, és ennek esszenciáját a legjobb tudásom szerint őszintén megosszam másokkal. Egy nap, amikor zongorán blues köröket gyakoroltam, kicsordult egy dal a szívemből. Először éjjelente gyakorlás közben, vagy rengeteg érzelemtől indíttatva születtek a dalok. Szöveg és dallam együtt. Ezekhez kerestem meg az izgalmas akkordokat, felrakásokat zongorán. Nappal pedig jövet-menet hangszereltem fejben, hallottam egyben a zenekart, az intrókat, a kiállásokat, amiket utána lekottáztam, és ki is próbáltam. Így indult. A mostani album dalait is főként én írtam, hangszereltem, majd a végső simításoknál közös ötleteket is beépítettünk.

A zeneszerzést is a maga természetességében szeretem, mint ahogy a színpadon is a hús-vér zenélés izgat, ami közben óriási energiák mozognak.

- Honnan ered a latin jazz iránti vonzalom?

A legkorábbi tudatos zenehallgatásaim dél-amerikai és afrikai zenék voltak. Ez mindent elárul. A kubai zenékért is rajongtam, később Sting volt a nagy kedvencem, aki sok jazz zenésszel vette körbe magát. Tizenkét éves koromban már kimondtam, hogy jazzénekes szeretnék lenni. A jazzt Oregon, Codona, Snétberger, Trio Stendahl, Coltrane, Davis, Ella Fitzgerald, Sarah Vaughan, Carmen McRae felvételeivel kezdtem. Aztán mindent tanulmányoztam, ami fellelhető volt a jazzben. Beleszerettem a swing korszakba, de már akkor is kerestem az utat a latin zenék irányába.

Amikor először énekeltem spanyolul, megnyílt bennem valami, ami addig csendben várakozott. 

- Van-e valami központi témája a most megjelenő, You're calling me című lemezednek?

Igen. Az embereket egymáshoz fűző láthatatlan szálak. A megfoghatatlan, mindig jelenlévő vibrálás, amit sokféleképp lehet megfogalmazni, mert többféle arcot ölt az életben: hol szeretet, hol szerelem, hol vonzalom, hol barátság, hol telepátia, hol egy testvéri érzés formájában nyilvánul meg.. A másik fontos gondolata az albumnak az élet apró örömeiről szól. A sok-sok jelen idő, amit ha jól érzékelünk, akkor minden nap örülhetünk az életnek. Ez valakiknek alapvető adottsága, másoknak tanulandó dolog.

- Milyen konkrét témák foglalkoztattak a dalok megírása közben?

- Az érzékiség, ami mozgatja a bensőnket, ha bevalljuk, ha nem.

A szerelem, ami az egyik legmagasabb szintű dolog a zene mellett, és tágabb értelemben véve szükséges az élet minden mozzanatához.

A hétköznapok pici pillanatai, amiből erőt meríthetünk. A párkapcsolat. Az emberi találkozások öröme, az ittlét, a reinkarnáció.

- Ha jól tudom, magad menedzseled a zenekarodat. Mennyire nehéz feladat ma Magyarországon jazzénekesként érvényesülni?

- Szerencsére megtalálnak a felkérések. Külföldi jazz fesztiválra is egyszerűen emailben kaptam meghívást, mert hallották a lemezemet az interneten, és láttak koncertrészletet. Ezzel együtt nem könnyű egyszerre alkotóművésznek, előadóművésznek, ügyintézőnek, menedzsernek, producernek, zenekarvezetőnek, pályázatírónak lenni, és még a marketinget nem is említettem. Mindig felelősnek éreztem magam a zenészeimért is, úgy érzem, minden részterületen jól kell végeznem a feladatokat ahhoz, hogy számukra is biztosítsam a folyamatos munkát, jövedelmet, sikert. Hasznos, hogy megtanultam minden munkafázist, ami egy lemez készítését illeti, és a megkeresések kapcsán pontosan ismerem az ügyintézések hosszas folyamatát. Ez utóbbi viszont nem tölt fel, szeretnék minél többet a hangommal foglalkozni, úgyhogy igyekszem a közeljövőben átadni a menedzsment részét a megfelelő embereknek.

Úgy érzem, készen állok a nagy kihívásokra, és a pozitív visszajelzések is inspirálnak.

- Kik jelentik számodra a legfőbb inspirációt a zenében? Van-e esetleg olyan előadó, akivel szívesen állnál egy színpadon?

Órákig sorolhatnám. Inspirál Tony Bennett, Raul Midón személyisége, de Puccini operái, vagy Jess Glynne számai is. Minden korszakban más és más. Emellett egy nagy „család” vagyunk zenész barátokkal világszerte, és olyan kapcsolatot ápolunk, ami folyamatos, kölcsönös inspiráció. Ebben a pillanatban José James zenekara, és Dee Dee Brigdewater, akikkel szívesen állnék egy színpadon.

- Mi az, amit eddig a legnagyobb sikerként könyvelsz el a pályádon?

- Azt, hogy örömet tudok adni az embereknek.

Hogy ragyog a közönség rám, hogy ülve is táncolnak, könnyeznek vagy nevetnek egy hétköznapon. Ez minden. És a legfontosabb. Ebbe persze beletartozik az is, ha mi boldogan zenélünk együtt, élvezzük a saját zenei kommunikációnkat. Ha ez az életöröm létrejön, akkor az minden.

- Mesélj a zenekarodról!

Azt tapasztaltam, hogy mindig van egy szorosabb hármas egység. Változó, hogy éppen ki az a három zenekari tag, de az biztos, hogy egy összhangban levő trió jól kiegészíthető nagyobb formációvá – vendégművészekkel is. Leghosszabb ideje Csicsák Gyuri (gitár, szájharmonika), Laskay Peti (dobok, ütőhangszerek), és az utóbbi két évben csatlakozott Piri Béla (bőgő, basszusgitár) jelentik velem együtt az Enyedi Sugárka Jazz Tett zenekart. Mindegyikőjük magas minőséget képvisel a maga területén. Szeretem ezt a bandát, rengeteg élményünk van, elég egy szót kimondani, és nevetünk. A stúdiómunka még közelebb hozott minket, ez a lemezen is hallható.

- Hogyan készült el a lemez és mire számíthat a közönség a lemezbemutató koncerten?

Nyári délutánokon, városi parkokban kezdtük a próbákat, sötétedésig gyakoroltunk. A természet energiája is benne kell, hogy legyen a zenémben.

Ez idő alatt kristályosodott ki, pontosan melyik dalokat vesszük fel. Fontos, hogy a lemezen ugyanazt a természetes hangzást kapják a hallgatók, mint amit koncerten. És fordítva. Együtt, koncertszerűen rögzítettük, amit csak lehetett, ugyanabban a felállásban. Élőben persze minden előadás más és más az improvizációk, az énekes variációk, a történetek miatt. Két vendégművész csatlakozott a produkcióhoz, és egy bonus track is került az albumra abból az időből, amikor még harmóniahangszer nélküli dob - bőgő - ének formációmmal koncerteztem sokat. Remélem, hogy ez egy különleges este lesz a közönségünk számára. A CD a bemutató napján jelenik meg, lesz dedikálás, és néhány meglepetés is!

A lemez az NKA támogatásával készült.

FB esemény: https://www.facebook.com/events/263852777338530/