Pandora, Gabriella

Rezegj avantgárd zenére a Trafóban!

2017.02.10. 18:02

Programkereső

Két legenda, akinek zenéje a mennyben fogant, de fizikai síkon hat: Rhys Chatham és a Mohammad lép fel a Trafóban február 11-én.
Rhys Chatham
Rhys Chatham

Rhys Chatham amerikai zeneszerző és multiinstrumentalista nagy múltja ellenére először lép fel Magyarországon. Trafóban tartandó koncertjén a 2016-ban megjelent Pythagorean Dream című legutóbbi lemezének anyagát adja elő szólóban, melynek különlegessége a Don Cherry-re és Jon Hassellre emlékeztető trombitajáték, és a speciális hangolású gitár.

Ehhez a lemezhez a korábbi, sok száz gitárra írt darabjainak tapasztalata vezette el: „...hogyan tudnék egyszerre sok hangszert megszólaltatni? Hogyan tudnám ezt egyedül megcsinálni, hogy ne kelljen zenészek százainak a segítségét kérnem, minden alkalommal?”- tette fel magának a kérdést Rhys Chatham a The Guardiannak adott interjújában.  Zenei pályafutását Glenn Gould és La Monte Young hangszereinek hangolójaként kezdte, utóbbinak tanítványa is volt, majd ő lett az első zenei igazgatója a legendás manhattani The Kitchen alkotóműhelynek, mely sokáig a no wave központjának számított. Lemezeit többek között a brooklyni Northern Spy és a brüsszeli Sub Rosa adta ki, de a legendás Ninja Tune-nál is jelent meg anyaga.

Vannak olyan projektek, amik valószínűleg a mennyben fogantak... a Mohammad is ilyen”

- írta róla a Touching Extremes.

MMMD
MMMD

A Mohammad, újabb nevén MMMD több okból is különleges formáció. Zenéjük alapja az alacsony frekvenciák együtthangzása, amitől a fellépések terei is nagyban formálják koncertjeik hangzását. „A különleges visszhangzást, az egyedi építészeti megoldásokat, az adott térrel járó állóhullámokat és visszaverődéseket a magad javára tudod fordítani. Néha a koncertterem ellen kell játszanunk, hogy elérjük a megfelelő hangzást” - mondta a Trafónak adott interjújában

Másik különlegességük egyedi készítésű hangszereik, amelyeket Coti K., a formáció egyik korábbi tagja tervezett és készített. Ezeknek az eszközöknek hangzása tökéletesen olyan, mint a hagyományos csellóé vagy bőgőé, viszont sokkal könnyebben hordozhatóak.

Basszusokra koncentráló zenéjük az egész testre hatást gyakorol, hangzásvilága pedig leginkább egy vég nélküli ortodox imához áll a legközelebb. 

Legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó lemezük 2013-ban a neves berlini PAN kiadónál jelent meg Som Sakrifis címmel.

Vizuális anyagaikban és videóikban gyakran felbukkan a ló, fekete fehérben, mintha Tarr Béla filmjeit akarnák megidézni, ráadásul tovább fokozódik a gyanú a magyar nyelvű számcímeiket olvasva, holott csak annyiról van szó, hogy szeretik a különleges hangzású nyelveket.