Lázár, Olimpia

„A népzenénk ismerete nélkül zenei analfabéták vagyunk”

2017.06.13. 08:58

Programkereső

Nagy János zongoraművész-zeneszerző jelenleg saját triója mellett a Djabe, és a Balkán Union zenekarok zongoristája is. Triója tavaly szeptemberben alakult újra Joubert Flóra dobossal és Frankie Látó hegedűssel, izgalmas zenéjük június 13-án az Opus Jazz Clubban hallható. A beszélgetés másik apropóját az a Budai Világzenei és Improvizációs Tábor adta, amit július 13-19 között rendeznek meg.
Nagy János
Nagy János
Fotó: Kleb Attila

- Azokra a formációkra, amikben Ön játszik, a legtöbbször valamilyen műfaji határátlépés jellemző. Jól látom?

- Igen, de ez nem tudatos. Ez egyrészt a muzsikustársakkal való együttműködésekből adódik: régóta dolgozom például a tekerős Szerényi Bélával. Vele először református népénekeket dolgoztunk fel, készítettünk két lemezt. Közben kezdtünk el magyar népdalokat is felhasználni a programjainkban. Frankie Látóval pedig több mint húsz éve kezdődött a közös munkánk, Vasvári Pál Hungarian World Music Orchestrájában. Ő a mostani triómban is játszik Joubert Flóra dobos mellett. A Djabe és a Balkan Union együttesek, melyekben zongorázom, zenéjüket a jazz rock és a világzene fúziójaként jellemzik. Frankie Latoval készítettünk lemezt klasszikus darabok átdolgozásából. Annak idején Malek Miklóssal közösen Bizet: Carmenjét dolgoztuk fel, de bemutatták pár éve Szép Ernő: Hasbeszélő című művéből készült báb operámat is, amely a klasszikus opera és a kortárs zene találkozása volt.

- A júliusban hetedik alkalommal megrendezésre kerülő táboruknak viszont kifejezetten a Világzenei és Improvizációs Tábor elnevezést adták. Ezek szerint egy jól körülhatárolható fogalom lett a world music, olyannyira, hogy módszerek is vannak a formanyelvének oktatására, elsajátítására?

- A világzene a mi értelmezésünkben a népzene más műfajokkal való keveredését jelenti. A tábort arra a meggyőződésünkre építjük, hogy a saját kultúránk, zenei anyanyelvünk ismerete nélkül bizonyos szempontból zenei analfabéták vagyunk. Ha pedig már megismertük a népzenénket, akkor az óhatatlanul visszaköszön abban, amit és ahogy játszunk.

Érdekes módon, ha egy zenész elmegy külföldre, nem arra kíváncsi a közönség, hogy milyen jól tudja játszani az amerikai sztenderdeket, hanem, hogy honnan jött.

Emlékszem, 97-ben, amikor egy nemzetközi zongoraversenyen a legjobb szólista címet kaptam, a méltató kritikában is kiemelték Bill Evans és Bud Powell hatását játékomban, de nem derült ki számukra zenénkből, hogy honnan jöttünk és ezt hiányolták. Akkor persze ez még célom is volt, úgy szerettem volna játszani, ahogy a nagyok. Ugyanakkor rá kellett jöjjek: ez nem a cél, innen indulunk.

- Miben különbözik ez a tábor egy „hagyományos” jazztáborból?

- A tábor kiemelt célja az, hogy az értékeket közvetítő jazz, kortárs improvizatív zene és a népzene ne csak egy nagyon szűk réteg számára legyen feldolgozható, hanem – csaknem minden zenetörténeti korszak gyakorlatához hasonlóan – mindennapi életünk részévé válhasson.

A tanítás során fontos szerepet kap az improvizáció, melynek kapcsán a világzenei tábor célja az is, hogy - a mindenkori zenei élményen túlmenően - új értelmet adjon a világzene fogalmának.

Minden nap egy népzenei órával, egy népzene történeti előadással indul. Ezt Szerényi Béla és Savanya István tartják, az itt megtanult dalok adják az alapját mind a főtárgy órának, mind pedig a délutáni zenekari gyakorlatoknak. Ezek mentén a dallamok mentén kezdünk el beszélgetni a zenéről, improvizációról, és próbáljuk meg feldolgozni őket. Ugyanakkor Vincent Mascart (FR) szaxofonos már ötödik éve vendége a tábornak, ő a perpignani jazzkonzervatórium vezetője. Ő soundpainting kurzusokat is szokott tartani, ez megint egy másfajta improvizációs technika. Rajtuk kívül a tanárok nagy része jazzmuzsikus, akik a jazzben használatos improvizációs technikákra építve segítik ezeket a feldolgozásokat. 

A célunk, hogy az ide érkezőket kortól, képzettségi szinttől függetlenül arra bátorítsunk, hogy improvizáljanak,

használják ezt a nyelvet, mert a jazz-zene által valódi gondolatokat lehet megfogalmazni. A táborban született produkciók bemutatására pedig minden évben rendezünk egy gálakoncertet, ami idén a BJC-ben lesz. Vincent Mascarttal és Mózes Tamarával (aki a tábor ének tanára) közösen több koncertet is adunk, így trióban. Július 12.-én a TAT Galériában, 14-én Biatorbágyon a Kisvillában, 18-án pedig szintén az Opus Jazz Clubban.

- Hol lehet még jelentkezni a táborba?

- A www.vilagzeneitabor.com oldalon van a jelentkezési lap, melyet emailen elküldve lehet jelentkezni.

- Tanárként egész évben nagyon aktív. A tanár énje és a muzsikus énje hogyan viszonyul egymáshoz?

- Nálam nagyon jól megfér egymás mellett ez a kettő. Mindig is szerettem volna tanítani és soha nem éreztem ezt megélhetési kényszertevékenységnek. Nagyon sokat tanulok a tanításból, különösen azoktól a tanítványoktól, akikben megvan a lelkesedés. Eleve úgy gondolom, hogy

a mai világban nagyon meg kell becsülni azokat a fiatalokat, akiket annyira érdekel az élőzene, a jazz, vagy az improvizáció, hogy energiát fektetnek az elsajátításába.

- Áttérve a Nagy János Trióra megkérdezném, hogy honnan jött a különleges felállás (zongora-dob-hegedű) ötlete?

- Régebben hagyományos felállású triókat csináltam, amiben a zongora mellet dob és basszusgitár vagy bőgő szerepelt. Öt éve Szirtes Edina Mókussal és Mogyoró Kornél ütőhangszeressel kezdtem közös munkába, és akkor nagyon megtetszett nekem az a hangzás, amiben nincs bőgő. Így harmóniailag és bizonyos szempontból ritmikailag is nagyobb a szabadságom. A dobosnak sem kell annyira a bőgőshöz alkalmazkodnia, ő is szabadabban mozoghat.

- Miért esett a választás Joubert Flórára, aki a kevés női dobosok egyike?

- Flórát öt vagy hat éve hallottam először a Cherry Bomb nevű, lányokból álló rock zenekarban. Azonnal feltűnt az a time, és energia, amivel dobol. Miután felvették a Kodolányi János Főiskolára, ahol én is tanítok, és ott már hallottam más műfajokban is játszani. Amikor pár évvel ezelőtt elkezdtünk csinálni egy együttest Husnullina Regina énekessel, akkor őt is elhívtam, és onnantól kialakult egy jó zenei együttműködés. Nagyon szeretem azt a fajta figyelmet és zeneiséget, amivel játszik, intenzív, kommunikatív a hangszer mellett.

- Mit hallhat június 13-án az Opus Jazz Club közönsége?

- A trió zenéje nem világzene. Repertoáron egy-két jazz standard hallható, többnyire saját szerzeményeket játszunk, illetve Frankie Latoval pár éve készített Classic in Jazz albumunkról vettünk fel a műsorba néhány Debussy- és Liszt-feldolgozást.