Lázár, Olimpia

Miles Davis, a festőművész

2017.06.15. 16:40

Programkereső

Valószínűleg Miles Davis nevét akkor is feljegyezte volna az utókor, ha életében nem fogott volna a kezében trombitát.

Miles Davis ugyanis nemcsak arra volt képes, hogy életében legalább négyszer alapjaiban megújítsa a jazzt, de festőnek sem volt utolsó. „A festészet terápia számomra, amivel lefoglalom az elmémet, amikor éppen nem zenélek” - írta önéletrajzában. A vizuális művészetek iránti vonzalmat fogorvos édesapjától örökölte, aki nem tudta beteljesíteni azt a vágyát, hogy festővé váljon, ezért szerette volna, ha legalább zeneőrült fiának sikerül ez. Ha Milest nem találja meg a zene, még talán boldoggá is tehette volna ezzel apját, mert a tehetsége megvolt hozzá. De így a festészet csak egy olyan melléktevékenység maradt számára, ahol hangok helyett színekkel festett hangulatokat, azt viszont egész életén keresztül.

Miles Davis lakásában
Miles Davis lakásában

Amióta az eszemet tudom, mindig is festettem és rajzoltam. Gyerekkoromban például olyan karikatúrákat, amik fejjel lefele nézve mást jelentettek”.

Miles Davis jóideig a vásznon is ugyanazzal az invenciózus önfejűséggel alkotott, amivel a zenében. Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy miért nem tanulja ezt, akkor a következő történetet mesélte el: „Art Tatum életében először felvételről zongorajátékot egy olyan fonográfhengerről hallott, amin két amerikai zongorista játszott boogie-woogiet. Mivel nem tudta, hogy azt a zenét ketten játsszák, megtanult úgy játszani egyedül, mintha ketten zongoráznának.

Vannak emberek, akiknek nem kell ismerniük az elméletet, mert tudnak valami sokkal jobbat, amit nem lehet könyvekből megtanulni”.

Miles ugyanilyen ösztönösen festett, mondhatni improvizált. 

Kezdetben főleg vékony nőket ábrázolt mozgalmas képeken, tánc közben. Ezt azzal indokolta: „A nők azt mondták nekem, hogy nekik ritmusuk van. Mozognak, táncolnak, balettlépéseket tesznek. Én vastag, erős, hosszú combokat rajzolok nekik a képeken. Nagyon tetszik nekem ez a látvány, ez a tipikus Rio de Janeiro-i kinézet. Szinte soha nem rajzolok férfi alakokat”. És valóban: Miles művészetén végigvonulnak hosszú combjukkal ezek a kecses nőalakok. De emellett az afrikai, törzsi hatás is érződik az élénk és fémes színek használatában, geometrikus alakokban.

A festészet különösen nagy jelentőséget abban az időszakában nyert nála, amikor az 1975-ös Herbie Hancockkal közös japán-turnét követően – tervei szerint fél évre, a valóságban 5 évre – rehabilitációs célból visszavonult. Ez idő alatt csupán néhány kiadatlan felvétele készült, annál több festménye született azonban. Ebben leginkább akkori felesége, a színésznő Cicely Tyson bátorította őt: valahányszor meglátogatta Milest a New York-i rehabilitációs intézetben, vitt neki festékeket és ceruzákat és arra buzdította, vegye komolyan a festést.

Miles Davis ekkor annyira eltökéltté vált, hogy minden áron tanulni szerette volna a különböző technikákat. Jo Gelbard New York-i festőművésztől kezdett órákat venni, aki az olasz dizájnerhez, Ettore Sottsass-hoz irányította őt, mondván Miles Davisnek az élénk színek és geometriai formák specialistája fog tudni újat mondani. Mester és tanítványa ekkoriban együtt alkotott, és kollázsszerű alkotásokat is létrehoztak. Egyik közös munkájuk Miles 1989-es Amandla című lemezének borítóján is feltűnt, de még hamarabb 1983-ban a Star People című albumra is a saját festménye került.

Ebből az időszakból származik minden idők egyik legmenőbb anekdotája, ami magyar művésszel megesett. Történt, hogy 1990-ben Ef Zámbó István, a Bizottság zenekar egykori tagja, festő, zenész, performer, költő, szobrász, a hazai underground kultúra egyik arca, stb. telefont kapott.

- Miles Davis képet akar tőled venni.

- Hülyéskedsz?

- Nem. Most látta egy katalógusodat, és mivel Budapest lesz a turnéja következő állomása, jelentkezni fog nálad.”

Ez a párbeszéd zajlott le a telefonban a Stockholmban élő Konkoly Gyula festőművész és Ef Zámbó István között. Így is lett: a budapesti koncert után találkoztak Miles Davis-szel, aki egy régi, müncheni kiállítása katalógusát lapozgatva mutatta, melyik képet szeretné tőle. Ef Zámbó mondta, hogy ezek már elkeltek, de szívesen megmutatja az újakat, ehhez viszont el kell vele mennie Szentendrére. Köztudott, hogy Miles Davis soha nem volt hajlandó sehová sem elmozdulni csak úgy, de Ef Zámbónak ő sem tudott ellenállni. A szentendrei műhelyben végül az egyik képet odaajándékozta neki, egy másikat, A sugárzó, önfényt szopó halott című festményét pedig múzeumi áron vette meg Miles. Ezután pedig jóízűen elfogyasztott néhány gulyáskrémes kenyeret. A Sötétség Hercege rögtön viszonozta is a vendéglátást, Ef Zámbót és barátnőjét meghívta hotelszobájába, ahol a következők zajlottak le: "Megmutatta a képeit, kérdezte a véleményemet. Mondta, hogy szeretne tanulni. Azték fejek, absztrakt képek voltak, jó színek.

Mondtam neki, hogy nem kell tanulnod, mindent tudsz.

A vázlatfüzetéből kitépett három rajzot, nekem adta, az egyiket dedikálta is. (...) Ez áprilisban volt, ő szeptemberben meghalt” - mesélte erről Ef Zámbó István az Unikornisnak adott interjújában. Ugyanezekben a hónapokban jelent meg Miles Davis festményeiből egy nagyszabású könyv The Art of Miles Davis címen. Több, mint 100 festménye maradt fent.

Forrás: The Guardian, Culture Kiosque, Unikornis